Mély közösség Istennel és emberrel

Éppen pünkösdkor jelent meg Koinónia címmel Horváth Barna (1936–2009) református esperes életműsorozatának harmadik kötete, tizenkét teológiai tanulmány.

„Témánk időszerűségét nemcsak a közelgő pünkösd ünnepe biztosítja, hanem inkább az a tény, hogy keresztyén hitünket és hitből vállalt hivatásunkat a Jézus Krisztus Lelkével közösségben, a Szent Lélek közösségében gyakoroljuk. A Heidelbergi Káté 53. feleletével nemcsak azt valljuk ugyanis, hogy a Szent Lélek »az Atyával és a Fiúval egyenlőképpen örök Isten«, hanem azt is, hogy Ő nekem is adatott, engem igaz hit által Krisztusnak és minden Ő jótéteményének részesévé tesz, vigasztal és velem marad mindörökké – vallja Horváth Barna A Szent Lélek megújító munkája című, kötetindító tanulmányában.

Az egyházakban folyó tudományos munkáról kevés szó esik. Sokan azt gondolhatják, hogy mindez kizárólag a teológiai katedrákra való, ahol a professzorok felkészítik hivatásukra a leendő lelkészeket, akik a vizsgák után az egyházban végzik napi szolgálatukat: keresztelnek, esketnek, temetnek, konfirmálnak, istentiszteletet, bibliaórát tartanak, nevelik az ifjúságot, szervezik a közösséget, a nőszövetséget, esetleg kórust működtetnek stb. Az egyházakban folyó tanulmányi munkáról homályos elképzeléseink sincsenek. Még kevesebben látják, ha lelkipásztoruk tudományos munkát végez, előadásokat tart, szakfolyóiratokban publikál.

Horváth Barna borsod–gömöri református esperes új kötete, a Koinónia tanúsága szerint olyan lelkipásztor volt, aki az egyházban végzett „alaptevékenységek” mellett jelentős tudományos életművet hagyott maga után. Műveltségére jellemző volt, hogy a Magyarországon kiadott műveken túl jártas volt a német és az angol nyelvű szakirodalomban is, ez kitetszik a felhasznált forrásokból. A Genfi és a Zürichi Egyetemen folytatott tanulmányokat, s tudományos felkészültségét a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa folyóirata, a Theologiai Szemle szerkesztőbizottsági elnökeként is kamatoztatta.

Világvége-váradalom

A most megjelent kötetben tizenkét írás található a dogmatika, a szociáletika, a pasztorálpszichológia, a társadalomtudományok és az eszkatológia területéről, melyek tanulmányi dolgozatként, lelkésztovábbképzőkön és -értekezleteken tartott előadásként hangzottak el, illetve egyházi folyóiratokban voltak olvashatók. A kötetzáró esszét az 1999. augusztus 11-i napfogyatkozáshoz kapcsolt világvége-váradalom reflexiójaként írta a svájci Locarnóban, Utolsó idők címmel.

„A szerző nagy erőssége, hogy a Bibliát, a teológiai kutatást és az irodalomban, a kultúrában jelentkező humán értékeket össze tudja kapcsolni, így a mai generációnak és a mai embernek írásával üzenetet tud átadni. Nyitott szemmel jár a világban és csokorra gyűjti a mai ember, a történelem nagy kérdéseit , és ezekre plauzibilis (elfogadható – a szerk.) válaszokat ad, melyek a jövőt illetően mégis reménységgel tölthetnek el. A bibliai és a világi apokaliptika egyeztetése, harmonizálása nagy műveltségre és jó írói érzékre vall. ( ) Elmondhatjuk most is: Lámpást adott kezünkbe az Úr” – írta Szathmáry Sándor professzor Horváth Barna Utolsó idők című könyvéről, mely a most megjelent kötet záró tanulmánya.

Horváth Barna életműsorozatának első kötete (Amerikából jöttünk) a magyar–amerikai egyházi kapcsolatokhoz szolgáltat adalékokat, a második (Biblia az irodalomban) pedig irodalomtörténeti írásait tartalmazza. A teológiai szakirodalom eme új darabja, a Koinónia nemcsak a református egyház, hanem általában a keresztyén-keresztény emberek, a magyar társadalom számára is a közösség és a hit fontosságát hangsúlyozza egy reményteljesebb jövő érdekében.

(Horváth Barna: Koinónia. Teológiai tanulmányok. Szerkesztette és kiadta: Horváth Barnabás Dávid, Budapest, 2013. 240 oldal.)