2009-ben váratlanul nagy sikert aratott a Másnaposok, amelyben egy hedonista éjszakát követően Mike Tysonnal és egy tigrissel ébred egy legénybúcsú után egy baráti társaság. Akkor az okok keresése is humoros helyzetek sorát adta a komikus alaphelyzetet követően, míg a 2011-es, egy thaiföldi legénybúcsúról szóló – és egyébként szintén roppant sikeres – második része a humor helyett már sokkal inkább alpáriságával hívta fel magára a figyelmet. A gyártó stúdió és az alkotók fogadkozása szerint a mostani harmadik epizód már valóban az utolsó lesz, így trilógiaként zárhatja filmes pályafutását a Másnaposok. A Másnaposok 3-ban nem legénybúcsú a dorbézolás alapja, Alan apja halálának alkalmából verődik ismét össze a Farkasfalka, hogy egy vérbeli búfelejtőt tartsanak. A következmények pedig ismét kiszámíthatatlanok lesznek, hiszen nem kell legénybúcsú ahhoz, hogy minden összeomoljon.
Az alkoholizmusról szóló filmek ugyan nem nagy intenzitással, de folyamatos témát jelentenek a mozgókép számára. Ráadásul az erről szóló alkotások többsége visszafordíthatatlan folyamatként beszél a mértéktelen szeszfogyasztásról, amely elkerülhetetlenül pusztulással, összeomlással jár. A Nyitott szívvel eme hagyománynak tökéletesen megfelelő, klasszikus melodráma, amely nem kerget illúziókat, és az alkoholizmusról úgy beszél, mint ami nemcsak a függő embert, hanem a környezetét is menthetetlenül felemészti. Igaz, itt az orvos házaspár feleség tagja is iszogat bulizáskor, de férje függősége csak apránként tűnik fel neki. A rendezőnő Marion Laine pedig indokolatlanul maszkulin dolognak tartja a mértéktelen ivást, s minél jobban belesüllyed a férfi az alkoholba, a film annál nagyobb szentet csinál a feleségből, aki karrierjét, magánéletét, sőt saját egészségét is kockára teszi a szerelemért. Fassbinder, Sirk és társai klasszikus melodrámáihoz hasonlóan a szerelem maga is perzselő és pusztító, így a film eleji idill után mind jobban zárul be a főszereplők körül a világ, saját univerzumuk pedig rohamosan esik atomjaira. Laine ugyanakkor nem ítélkezik és nem ad választ a miértekre, és ez a tehetetlenség minden rendezői hibánál jobban zavarhatja a nézőt. Igaz, ha valaki családon, baráti körön belül találkozott hasonló problémákkal, az tudhatja, hogy az esetek többségében az életben sincs kiút és happy end az alkohol fogságából. És azoknak terápiás foglalkozásként annál inkább szólhat a Nyitott szívvel.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!