Májusra szervezni fesztivált igen csak rizikós, elsősorban az időjárás miatt, hiszen egy-egy hűsebb vihar nem feltétlenül kedvez a sátorozásnak. A tavalyi PaFén, főleg a kezdéskor ez érezhető volt, a kiadós eső gyakorlatilag sárháborúvá változtatta a fesztivált. Idén a szakadó esős kezdés elmaradt, és néhány órát leszámítva épp megfelelő idő volt, ráadásul még a port sem kellett nyelnie a közönségnek.
A PaFe sokaknak egyfajta parkolós fesztivál, a Balatonra és a szemközt fekvő tihanyi apátságra néző autóskempingben jópofa cimborálás, „szomszédolás” folyt idén is. Üröm volt az örömben ugyanakkor: a szervezők biztonsági okok miatt – hogy a 7-es főút mellett ilyenkor megszokott gyalogos forgalmat, így az esetleges baleseteket is megelőzzék – áthelyezték a bejáratot. A gyakorlatilag korábban karnyújtásnyira lévő belépés egy hosszú bandukolássá vált, és hajnali négy-öt óra felé a kivilágítatlan, sötét ösvényen botorkálás nem feltétlenül tartozik a kellemes élmények közé. A tavalyi feltöltős/elektronikus kártyás fizető rendszert idén egy kuponos megoldás váltotta fel, ami hatékonyabbnak tűnt a 2012-es verziónál. Hamar fesztivál-fizetőegységhez juthatott bárki.
Noha a helyszínen átélve picit idegesítőnek tűnhetett a türelmetlenebbek számára, de a szervezők ügyeltek a színpadok leterheltségére is, ha valahol elérte a befogadóképesség a maximumot, akkor valóban, „megalkuvást” nem ismerve nem engedték fel az embert.
A zenei kínálatra egyébként nem lehetett panasz. Aki így az érettségik után, netán még az egyetemi vizsgaidőszak előtt akart egy jót bulizni, gyakorlatilag kedvére válogathatott a műfajok közül. Az erősebb tavalyi hiphop vonal mellett idén még szélesebbre próbálták venni a skálát, ami egyrészt jót tett a fesztiválnak, másrészt viszont picit elvette a nem nagy fesztiválokra jellemző karcos mellékízt. A PaFe ennek ellenére – már csak a helyszínválasztás miatt is – továbbra is egy szerethető fesztivál, kár, hogy idén a Balaton túl hideg volt ahhoz, hogy megmártózzanak a megfáradt fesztiválozók.
