Tárkány Művek: a hűtőszekrénnyel nem lehet beszélgetni

Kádár mindenhol felbukkan, most már a Tárkány Művek jó kis szerelmes nótái között is. De eljutnak-e ezáltal komoly üzenetek is a „Tesco people”-höz? Ez Tárkány-Kovács Bálint kísérlete. Lemezbemutató koncert jön – interjú.

− Mégis kísérletezés, amit csinálsz
− Ami mellett ott vannak a régi, jó szerelmes számok! És megjelent a humor is a zenei anyagban: nem akartam, hogy olyan túl komolyan vegyük magunkat. Ez tompítja a kilencvenes évekről szóló dal szövegét is.

− Mégis: egy könnyed, szerelmes, borozgatós nótákat fújó együttes most teljesen másfajta üzenetekkel állt elő.
− Emlékszem, amikor Kádár meghalt, és a nagyapám ült a tévé előtt, könnyezett, és közben csúnyán beszélt. Egyáltalán nem értettem, hogy most akkor örül-e a nagypapa vagy szomorú, szerette-e ezt az embert vagy Azóta megértettem. Apu elvitt a köztársaság kikiáltására is a Kossuth térre. Ma már amúgy arról is megvan a véleményem: micsoda kerekasztal volt az akkor, amiről a sajtót is kirekesztették, az az alkotmány, amit mindenféle felhatalmazás nélkül hoztak létre, a köztársaság mint államforma, amiről meg sem kérdeztek minket!

− Egy rojalista népzenész?
− Ha valahová vissza kellett volna térnünk, talán a királyság lett volna a legjobb, de ez ma nevetségesen hangzik, és „semmi értelme nincs”.

− Hát, végül is humoros lesz a lemez.
− Nos, van két nótánk is, amellyel elmegyünk a piacra.

− „Én elmentem a vásárba fél pénzzel”?
− A nótákba sorra vesszük a piacon lévő termékeket. Lehet, hogy elsőre ez bugyutának hat, mert nincsen teleművészkedve. Pedig ennek a fajta művészetnek is van egy olyan feladata, hogy „az életet létté nemesítse”. A piacon a mosott bélben és a fejtett babban is ott van a transzcendens, felismerhető a teremtés csodája, de nincs ez nagyon kifejtve, mert az béna és erőltetett lenne, csak „észre van véve”. Gondoljunk bele! Milyen jó, hogy a piacon emberek árulnak és nem hűtőszekrények, lehet velük beszélgetni, emberi megnyilvánulásaik vannak. A termékeik ezáltal nem csak ipari termékek. Innen tudja az ember például, hogy kenyeret, ételt nem dobunk ki. Ma már az ember kidobál mindent. A kolbász például nemrég még egy disznó volt, röfögött Jut eszembe, egy disznótorról is szeretnék egyszer írni. Aki részt vesz egy ilyenen, megszúrt már disznót, az tudja, hogy a kolbászt nem fogja elhajigálni. A piacon is ehhez lehet közelebb kerülni.

− A szőke, szemüveges, autót vezető, kolbászevő cimbalomművész melyik világban él?
− Vannak a nagy multik, és vannak a kisemberek, kis cégek, kisiparosok, kézművesek, kisközösségek. Az áruház- és étteremláncok mögött is ott állnak olyan marhahúsos cégek, amelyek ugyanilyen nagy világcégek a maguk embertelen, vagy inkább „állattalan” világukkal, de nem vagyok naiv: ha nem lennének ezek, éhen halnánk. Nem tudom, de nagyon embertelen, gépi világ ez. A másik világ, amiről az előbb beszéltem, a piac, árusok, vevők; beszélgetnek. Emberek. Ez két különálló, zárt világ, de egymás komplementerei. Én is interjút adok az országos lapnak, de ki tudja, hogy ez eljut-e a „Tesco people”-höz Felülről a világot úgyis a nagy színészek csapják be, lent pedig hangosak a csipkelődő legyek, csípnek, ahol érnek. Erről szól a Menekülj magányodba című dal az új albumon, Nietzsche nyomán ebben a piac teljesen más jelentést kap.

− Nos, a dalszöveget kiveséztük, figyelni fogunk. De a zenét miért kellett „átpanírozni”? Nem volt jó úgy, könnyeden, ahogy megismerték és megszerették a Tárkányt?
− Ezt azért „nem úgy” kell elképzelni. Ha egy laikus meghallgatja az albumot, az életben nem fogja azt gondolni, hogy ennek köze van a rockzenéhez. Az emberek jórészt a hangszínek alapján ítélnek meg egy zenét. Ha a magyar népzenét megmutatom egy nemzetközi közönségnek, azt mondják rá, hogy ír. Ennek két oka van: mindkettőben hegedű szól, és nem klasszikus zene. A rockzene hatása inkább a számok szerkezetében, a verse-refrén formákban, hangulatokban jelenik meg. Az „Ő egy nyári eső” például egy power ballade műfajú, lassú, erőteljes szám.

− De valahonnan azért csak vettél
− Rágyógyultam a Rolling Stonesra, a Pink Floydra, az Illésre

− Belőlük nyertetek hangszerelési versenyt nemrég.
− Az „véletlenül” jött össze. Azért érdekes ez a zenei nyelvezet, mert jelentősen eltér a népzenétől és a dzsessztől is. Összességében rendszerezni és integrálni akartam a világom hallható részét.

− Horváth Charlie egy tévéinterjúban korábban azt mondta, a világzene, a műfaji keverés „kutyult-mutyult” dolog, és nem őszinte.
− Az egész zenei világunk kutyult-mutyult. Hány ország, hány stílus és hány korszak zenéjébe hallgatunk bele akarva-akaratlan, akár csak egy napon? A jó világzene erre reagál, ezt a helyzetet próbálja értelmezni.

− A legtöbben azért egy jó társaságban, a megfelelő körülmények között hasonlóan tudnak reagálni a népzenére. Az embernek persze van egy elképzelése, hogyan született régen, vagy akár most is, valahol az Isten háta mögött a népzene; de egy komponista ma ceruzával, radírral, öt vonalra hogyan ír „népzenét”?
− Köszönöm, elég nehéz erre válaszolni Bartók három fokozatot különböztetett meg a népzenei ihletettségű műzenével kapcsolatban. Az első: fogok egy népdalt, és mint egy ékkövet, a foglalatába belerakom – egy kíséretbe, kiemelve a meglévő dallam szépségét. A második fokozat szerint már belenyúlkálok a dallamba, kiegészítem, transzponálom, de megtartva, hogy mi a forrás, felismerhetően. A harmadik fokozat: még eggyel eltávolodni, saját dallamot írni, amin átszűrődik a népzenei gondolkodás.

− Eddig feldolgozások, átiratok szerepeltek a Tárkány Művek repertoárján, most 11 teljesen saját dalt kap a közönség. Teszteltétek olyan helyeken is az új dalokat, ahonnan inspiráció származik? Olyan körökből hallgatnak-e titeket, amelyekben népzene akár még a mai időkben is keletkezik?
− Nem nagyon van ilyen hely már. Utolsó mohikánok vannak, akik már a gyerekeikkel nem értenek szót, általában idősödő emberek. Velük mi nemigen találkozunk a koncertjeinken. Ezt nem is nagyon szeretném: ha ilyen történne, az azt jelentené, hogy kiléptek a saját hagyományaikból.

− Iskolákba is eljuttok egy-egy körutazás során. Mekkora távolságot láttok a népi jellegű zenélés és a szóban forgó közönség között?
− A távolság éppen egy gombnyomásnyi, ami amilyen kicsi, olyan nagy. Ott van az interneten minden egy kattintásra, mégis elérhetetlenül messze. Ez a választás illúziója, a demokrácia. Hiába van mindenkitől egy kattintásra ugyanúgy a népzene, az indonéz rap, vagy a dél-koreai pop, mégsem kattint senki egyikre sem. Áthatolhatatlan tud lenni a távolság.

− Lehet, hogy pont annak az egy-egy kattintásnak az egyformasága teremt most már emberek között közösséget
− A legtöbb ilyen közösség azonban nem önszerveződő – bár ilyen is van –, hanem felülről irányított. Ma például nem látok lázadó kamaszt. Az összes energiájukat leköti, hogy igazodjanak azokhoz a mintákhoz, amiket gyártanak nekik. Ha valaki lázadni akar, azonnal jönnek, és eladják neki azt a dobozos életérzést, amelyre vágyik. Punk akarsz lenni? Tessék, itt a Martens bakancs, hallgasd ezt a zenekart, vedd meg ezt a CD-t, háromezer forint, eljöhetsz koncertre, ruhát meg ebből a márkából vegyél. Emós akarsz lenni? Gyere ehhez a fodrászhoz! A gondolatok is előre legyártottak, közben meg úgy van mindez eladva, hogy „szabad választás”.

– Hiánypótló igénnyel az új lemezre, amolyan bonus trackként egy születésnapi köszöntőt is föltettünk. Ez egy eredeti népdal, amely a táncházmozgalmon belül már most is népszerű, mi reméljük, hogy most szélesebb közönség is megkedveli. A hangvétele egy ilyen ünnephez méltóan emelkedett, fennkölt, nem bugyuta. Aki megtanulta, mindenféle kíséret nélkül is énekelheti, hozzájárulva az ünnepi hangulathoz. A dalt sajnos nem én írtam, eredeti népdal. Érdemes tudni, hogy még a nagyszüleink idejében is a névnapokat köszöntötték, és sok ehhez hasonló névnapköszöntő van a magyar hagyományban. Régen még élt az a szokás is, hogy a gyermek arról a szentről kapta a nevét, akinek a napján meglátta a napvilágot. Ezt a dalt is eredetileg Sok Zsuzsanna napokat kezdettel énekelték Széken, de a változó szokásokkal ez Sok születés napokat kezdetűre módosult a táncházakban. Hasonlóan egyébként bátran lehet aktualizálni, például Sok Szent Anna napokat Szintén hiánypótlólag készítettük ezt a videót, hogy megmutassuk, hogy néz ki ez a köszöntő a gyakorlatban, és könnyen elérhetővé tegyük bárki számára. Reméljük, sok ünnepeltnek fogja megmelengetni a szívét! Ráadásul, mi a zenekar is ünneplünk, idén vagyunk ötévesek.

− Mint cimbalmosról, keveset tudni rólad. Egyáltalán, hogyan ül egy szőke, szemüveges srác a cimbalom mögé, illetve hogyan marad ott?
− Zenetagozatos általános iskolába jártam, Óbudán a Mókusba. Később, 14-15 évesen megismerkedtem Balogh Kálmánnal, a mesteremmel, aki engem teljesen elvarázsolt. Aztán jártam a Bartók-konziba klasszikus cimbalomra, de nem esett jól, hogy másnak a zenéjét hangról hangra eljátsszam. Aztán szereztem egy közgazdászdiplomát, kimentem Ausztráliába másfél, Németországba fél évre És elindult a Zeneakadémián a népzenei képzés. Akkor eldöntöttem, nincs mit tenni, bevállalom ezt a zenész dolgot. Most végzek ott, ahol megismerkedtem Julcsival és a szaxofonossal, Kováts Gergővel.

− Mennyi idő alatt lehet megtanulni cimbalmozni?
− Gyakorlási órákban lehet mérni. A tehetségben sokkal kevésbé hiszek, mint a munkában. Ha valaki jól játszik egy hangszeren, az azon múlik, hány tízezer órát gyakorolt már.