A koncertek sorát a kongói Dolus Mutombo nyitotta, aki egy szál gitárba kapaszkodva énekelt és szavalt békéről, szeretetről és a vidéki élet szépségéről. Miközben a színpadon volt, mintha a nap is erősebben sütött volna a negyedre. A hangulat nem sokat, de a színpadkép alaposan megváltozott a Fran Palermo nevű formáció fellépése alatt. A zenekar mintha egy trendi középiskolai partiról érkezett volna, vagy tucatnyian özönlöttek a pódiumra, hogy kiszámíthatóan vidám rockzenével szórakoztassák a közönséget.
Az esti Besh o Drom koncertje előtt még komolyzene és színház volt műsoron, az irodalmi beszélgetések iránt érdeklődök pedig részt vehettek Jókai Anna előadásán. Az eseményt Márta István fesztiváligazgató nyitotta meg, még zongorázott is egy keveset az írónő tiszteletére. Irodalmi diskurzust ígért a programfüzet, de ahogy a beszélgetőtárs, Bartusz-Dobosi László fogalmazott, hamar lelkigyakorlattá változott az összejövetel. Jókai Anna beszélt a napjainkban mindent elborító szennyről, jó és gonosz küzdelméről, hitről, nemzetről, szerénységről és a gyermekvállalás kötelességéről.
Az első igazi, zavartalan szabadtéri koncertre szombatig kellett várni, de a Besh o Drom mindenkit kárpótolt az addigi nélkülözésért. Koncertjük minden szempontból kifogástalan volt, nem is nagyon akarta elengedni őket a közönség. De időközben elindult Fábián Juli & Zoohacker fellépése. Slágeres, trendi jazzt nyomtak, váratlan húzások nélkül, a terem azonban így is legalább úgy megtelt, mint a Nouvelle Vague alatt. Az estét rock and roll zárta: a francia rockabilly zenekar, a Slim Wild Boar & The Forsaken Shadow után Dj Karnics swingbuliján táncolhatott mindenki hajnalig.
Vasárnapra ismét belakták a negyedet a családok: kézműves-foglalkozástól kezdve, bábszínházon át Palya Beáig rengeteg program csábította a kisgyerekkel érkezőket. A nagyobbaknak volt még táncház, Gyárturisták, francia kaleidoszkóp-színház és kamarazene. Az este fő látványossága az elképesztő formákban testet öltő viharcella volt, ami azonban minden erejét latba vetve sem volt képes megakadályozni a Stereo MC’s DJ-set fellépését. A háromtagú formáció úgy álldogált a keverőpult mögött, mint a túlpörgött celebek valamelyik főzős műsorban. Monoton pufogtatásuk köszönőviszonyban sem volt ugyan az alapcsapat zeneiségével, jól megérdemelt húszfős közönségüket azonban ez láthatóan nem zavarta.
A csúszás miatt még javában tolták a tucat zenét a DJ-k, amikor egy másik helyszínen, az Artér kávézóban elkezdte műsorát Barabás Lőrinc. Egyedül, egy trombitával és egy looperrel állt ki a színpadra, és nyomott egy olyan műsort, amitől mindenki percek alatt elfelejthette a vihart, az igénytelen tuccogást és általában minden baját, bánatát. A Tudósok koncertje mellett ez is felejthetetlenre sikerült.
Visszatérve az E78 színpadához a Zagar lemezbemutató-koncertje következett, ami zenei ízléstől függetlenül világszínvonalú lehetett volna, ha nincs a kásás, torz hangzás, ami egyáltalán nem tett jót a rendkívül dús hangszerelésű daloknak. A hétvégét az örmény testvérpár alkotta Wattican Punk Ballet zárta. Akik, nevükhöz méltó zenéjükkel, a dobos-énekes-billentyűs lány magyar nyelvű kommentárjaival és a koncert végén felszolgált vodkával mindenkit levettek a lábáról. Viharral, Stereo MC’s-paródiával, üresjáratokkal együtt is erős hétvégét produkált a Zsolnay Fesztivál.
