Keleti Márton 1905. április 26-án született Budapesten. Pályafutását 19 évesen, színházi segédrendezőként kezdte a Városi Színházban (a mai Erkel Színházban). Az 1930-as évek elején, amikor Magyarországon is megjelent a hangosfilm, Fejős Pál és Vajda László asszisztenseként tanulta ki a mesterséget. Néhány év múlva önállósította magát, s már első filmje, az 1937-ben forgatott Torockói menyasszony című vígjáték sikeres lett. Ő készítette el Bródy Sándor művének filmfeldolgozását, A tanítónőt 1945-ben, amely a magyar film újraindulásának első fejezete volt. A Jávor Pál főszereplésével készült alkotás hosszú szilencium után volt Keleti első rendezése. A fiatal és elkötelezett tanítónő hivatásának szenteli életét, és ha igazságtalanság kerül útjába, akkor még a helyi befolyásos nagybirtokos családdal is képes konfrontálódni. Ahogy az ilyenkor lenni szokott: a konfliktust egy váratlan szerelem oldja, így az igazság mellett a szerelem is győzedelmeskedhet.
Keleti A tanítónő után is előszeretett készített irodalmi adaptációkat. Az 1948-as Beszterce ostroma a filmipar államosítása előtti egyik utolsó alkotás, amely az 1947–48-as időszak szellemében pártfinanszírozással készült. Keleti Mikszáth-adaptációja a Magyar Szociáldemokrata Párt filmvállalata (Orient) révén készült el olyan pompás sztárokkal a főszerepben, mint Tolnay Klári, és Turay Ida. Főhőse egy múltban élni akaró férfi, aki a jelen helyett, inkább középkori várúr szeretne lenni, ekképp is cselekszik, ami persze meglehetős megütközést vált ki a környezetében, még ha el is fogadják a furabogarat. Amikor pedig meg is ostromolja a régi idők szellemében Besztercét, még egy túszt is ajánlanak a férfinak. Ő lesz a kis árva, aki új érzéseket indukál a saját világában élő „földesúr” életében.
Az 1948-ban államosított filmgyártásban új direktívát vezettek be, s ennek részeként egy új korszak vette kezdetét a hazai filmkészítésben is. 1948–53 között születtek a vígoperettekre emlékeztető, úgynevezett termelési vígjátékok, amelyek mai szemmel nézve csöppet sem leplezett demagógiával fogalmazták meg a fennálló politikai rend elvárásait a munka, a munkás, sőt a magánélet helyes irányait illetően. És a boldog munkások nemcsak folyamatosan együtt feszülnek a termelési rekordok felállításáért és térítik vissza a nyájhoz eltévelyedett bárányaikat, de még gyakran dalra is fakadnak örömükben. Szerencsére a vásznon a szocializmus rendszere tökéletes, ahol az álmok beteljesülnek és minden konfliktus megoldható. A Civil a pályánban az egyszeri munkás sztárfocista ugyan, de a munkáját elhanyagolja, így a brigádversenyben a hiánya miatt munkatársai lemaradnak. A cél pedig nem lehet más, mint mindenkinek igazságot szolgáltatni, az egészséges életmódra, testmozgásra felhívni a figyelmet, és természetesen megnyerni a munkaversenyt, hogy ismét élcsapat lehessen a brigád. Soós Imre, Latabár Kálmán, Görbe János és Gózon Gyula asszisztál többek között ehhez a termelési vígjátékhoz.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!