A diktátornak migrénje lett, ha tanult

Augusto Pinochet néhai chilei diktátor, aki az utcán könyveket égettetett és írókat küldött börtönbe vagy száműzetésbe, titokban hatalmas könyvtárat gyűjtött össze

A La Secreta Vida Literaria De Augusto Pinochet (Augusto Pinochet titkos irodalmi élete) című könyv alig jelent meg, és máris bestseller Chilében. Juan Cristóbal Pena újságíró azt meséli el benne, hogyan gyűjtötte össze a tábornok a könyvtárát. Semmi költészet vagy fikció. A könyvtár többnyire történelmi, földrajzi, illetve marxista könyveket tartalmaz. Ez utóbbi ideológiát igyekezett Pinochet kiirtani hatalmának (1973–1990) legbrutálisabb megtorlásai idején.

A monumentális gyűjtemény „egyfajta színház volt, ahol Pinochet saját magának játszott, hogy fontos és művelt embernek tűnjék” – mondta Pena a francia hírügynökségnek. A diktátor ugyanis szerinte „tudatában volt annak, hogy középszerű intellektuális képességekkel rendelkezik”. A hétvégi házakban őrzött könyvtár létezésére csak 2004-ben derült fény, Pinochet több mint 20 millió dollárra becsült és amerikai bankokban őrzött titkos vagyona feltárásával egy időben.

„Megdöbbentő, hogy ez az ember, akiről azt tartották, hogy keveset vagy semmit sem olvas, és műveletlennek tűnt, Chile, sőt talán egész Latin-Amerika legnagyobb magánkönyvtárával rendelkezett” – mondta Pena. Az ügyészségi vizsgálat során a mintegy 50 ezer könyv értékét – óvatos becsléssel – több mint hárommillió dollárra becsülték. A művek többségét a volt diktátor a Santiago belvárosában lévő régi könyvesboltokban, államköltségen szerezte be.

A Pinochet által gyűjtött legértékesebb könyvek között van Alonso de Ovalle jezsuita történetírónak a  XVII. században a chilei királyság történetéről írott műve, valamint Alonso de Ercilla La Araucana című, Chile spanyol meghódításáról szóló, a spanyol aranykor egyik legfontosabb művének tartott epikus költeményének két, 1733-ból illetve 1776-ból származó példánya.

A könyvtárat átvizsgáló szakértők több olyan ládát találtak, amelynek a könyveit még ki sem nyitották, vagy amelyekben válogatás nélkül voltak könyvek, illetve „ritka könyvek ezrei csecsebecsékkel, bonbonokkal és személyes tárgyakkal voltak összevissza dobálva” – olvasható Pena könyvében. Pena szerint Pinochet megszállottan gyűjtötte a könyveket, és szinte kizártnak tartja, hogy valamennyit olvasta is. Senkinek nem adott a könyvekből, és senki nem léphetett be a könyvtáraiba.

A szerző szerint megszállottságát a kisebbrendűségi érzése indokolhatta. „Maga mondta, hogy olyan ember volt, akinek nehézséget jelentett a tanulás. Kétszer is megbukott a vizsgán a katonai iskolában, és súlyos migrénje volt, ha túl sokat tanult” – mesélte Pena. Egyes tanulótársai viszont – mint például Carlos Prats tábornok, elődje a chilei hadsereg élén, akit a diktatúra titkosrendőrsége gyilkolt meg – kiváló tanulók voltak, akiket mindenki csodált.
„Pinochet tudta, hogy a vele egyenrangúak megvetették. Amikor 1973. szeptember 11-én államcsínnyel hatalomra került, eltökélte, hogy mindenkit eltávolít, aki árnyat vethet rá” – mondta az újságíró.

A diktatúra által elkobzott könyvek egy része később könyvárusok kezébe került, akik később Pinochetnek adták el a műveket, „aki igen tekintélyes szakirodalmat gyűjtött össze a marxizmusról és a baloldalról” Pena szerint.
Pinochet soha nem katalogizáltatta a könyvtárat, és az igazságügyi szakértői vizsgálat is csak egyes minták elemzésére szorítkozott, így „soha nem fogjuk megtudni, hogy milyen és mennyi könyve volt valójában” – véli az újságíró.