A vendégek személye és a márkanév, amelyet képviselnek, elválaszthatatlan a Balatontól
Fotó: Örökség Kultúrpolitikai Intézet
A helyi összefogás hiányát tágabb összefüggésbe helyezve, Csapody megemlítette a halellátás regionális problémáit. Véleménye szerint a Balatoni Halászati Zrt. jelenleg egy klasszikus vízfejű szocialista nagyvállalat mintájára működve képtelen kiszolgálni a magasabb igényekkel fellépő éttermeket. Hozzátette, hogy Irmapusztán 10 éve áll használatlanul Európa egyik legmodernebb halfeldolgozója. Így nehéz kihasználni a tó nyújtotta előnyöket. Igaz, ezen a ponton szóba került a módosítás előtt álló halászati törvény, amely remélhetőleg változtat a jelenlegi gyakorlaton.
Mindkét vendég hangsúlyozta, hogy a fejlődés záloga a régió különleges adottságait előnyben részesítő mentalitás lehet. Légli Ottó a termőhely adta sajátos zamatot a szőlőfajta nyújtotta minőségi garancia elé helyezte, kiemelve, hogy az egyediséget csak a helyi különlegességek biztosíthatják. Csapody Balázs ehhez hozzátette, hogy a magyar konyha nemzetközileg is versenyképes lehet, ha felismeri a magyar tájban rejlő lehetőségeket és a nemzetközi sztenderdek másolása helyett a helyi specialitásokra helyezi a hangsúlyt.
A beszélgetést vezető Pápay György kérdésére mindkét vendég optimista jövőt vizionált. Tíz év alatt hatalmas fejlődésen megy majd keresztül a Balaton és környékének gasztrokultúrája – mondta Csapody Balázs. Légli Ottó friss, üde borait kortyolva pedig minden résztvevő levonhatta a végkövetkeztetést, hogy a magas szintű gasztronómia nem sznob propaganda, hanem az igényesség és a kultúra fokmérője. És így mindannyiunk közös ügye.
