Bodor Ádám világa a medvéktől Gorbacsovig

Bodor Ádám a Sinistra körzet című regényét boncolgatta irodalmárok közreműködésével, majd választhatott filmet: Marco Ferreri drámájára esett a választása.

Különös érzés fog el, ha belegondolok, hogy a magyar prózairodalom legnagyobb alakjaival bármikor összefuthatok az utcán. Világszínvonalú művekkel és alkotókkal élünk egy korban, és ezt néha még értékelni is tudjuk. A Bodor Ádám estjén zsúfolásig telt Nyitott Műhely legalábbis erről tanúskodott.

A beszélgetés alapjául szolgáló Sinistra körzet hatalmas kritikai és közönségsiker volt. Nem mellesleg pedig az egyik legrejtélyesebb szöveg a kortárs prózában, amelynek jelentéseit a megjelenés óta próbálják megfejteni a hozzáértők, több-kevesebb sikerrel. Az este folyamán aztán fény derült néhány titokra, de ne szaladjunk ennyire előre. Az első kérdésnél kiderült, Bodor Ádám arra számított, hogy a három irodalmár, Dánél Móna, Csuhai István és Scheibner Tamás elvitatkozik a könyvéről, miközben ő csendben meghúzódik a sarokban. Szerencsére nem ez történt, így számos novellába illő anekdotával gazdagodhatott a közönség.

A regény elemzése a medvéktől indult és a diktatúrában élők személyes felelősségén át a bordák alatt található szabadsághoz vezetett ezen az estén. Mire a közönség észbe kapott, máris egy Bodor-mű világában találta magát. Olyan figurák bukkantak elő a múltból, mint a hatmázsás török kamionsofőr, Mustafa Mukkerman vagy a jól értesült, magas rangú orosz–magyar tolmács, aki Jereván utcáin járva megsúgta Bodornak, hogy ha Gorbacsov egyszer hatalomra kerül, kő kövön nem marad a Szovjetunióban.

Hamar előkerült a bezártság, az elnyomás és a hatalom kérdése is. Hiába esett szó azonban a legsúlyosabb problémákról, a hangnemet mindvégig a finom iróniával átszőtt tárgyilagosság jellemezte. A szerző beszélt a totalitárius rendszer társadalmának egyre csökkenő morális igényeiről, hogy voltaképpen mindenki besározódik, mert kénytelen hozzászokni az elnyomáshoz és a hatalom egyre abszurdabb kívánságaihoz. Ezért nem okozott neki gondot, hogy a saját családnevét kölcsönözze a regény nem éppen feddhetetlen főszereplőjének. A diktatúra szennye rajta marad az emberen, mondta, és ez alól még az alkotó sem lehet kivétel. Bár a névadásra egy másik, Bodor világához remekül illő magyarázat is elhangzott: nem jutott jobb az eszébe.

Gyaníthatóan, ahogy a súlyos történelmi terheket feloldja egyetlen apró ironikus gesztusban, ez a természetes játékosság jelentheti Bodor Ádám titkát. Ezen a helyen ez van, mondta minden malícia nélkül, képtelenség pontosan feltárni a múltat, történtek borzalmas dolgok, de ezekről már nem lehetséges érdemi párbeszédet folytatni. De mégis itt van nekünk a Sinistra körzet, amelynél alkalmasabb szöveget nem is találhatnánk a mindenkori hatalom működésének megértéséhez. Bodor Ádám világában a hétköznapok elnyomása mélyén ott rejtőzik az a játék, amely a bennünk élő szabadság felfedezéséhez vezet. Ezzel pedig már ki is léptünk a regény teréből, vonhatta le minden résztvevő a végső tanulságot.

Szavakkal már nehéz lett volna fokozni a hangulatot, ám a másnap levetített Dillinger halott című, Marco Ferreri-alkotás remek folytatásnak bizonyult. Bodor Ádám filmválasztása, ha lehet még tovább árnyalta az előző este felrajzolt képet, de ez már egy másik történet.