A családi gyűjtésből kiderül az is, hogy a festő tudatosan készülhetett arra, hogy a szolnoki műhely anyagát egyszer majd valaki összegyűjti és így teszi közkinccsé. Chioviniék pedig a hányattatások közepette is őrizgették a leveleket, sajtómegjelenéseket, igazolványokat – sajnálatos módon a Németh István író-rendező és Szabó Árpád operatőr által leforgatott portréfilmanyagról (1974) semmit sem tudni.
Besenyszög mindenesetre róla nevezte el iskoláját, emlékszobát kialakítva számára, a szolnoki városházán pedig éppúgy látni Chioviniket, mint a Magyar Nemzeti Galéria vagy a festő által építtetett hegyvidéki (Lejtő utca) ház gyűjteményében.
