Könyvhét: mire figyeljünk próza fronton?

Posztumusz Márai Sándor- és Hajnóczy Péter-könyvet és rengeteg kortárs újdonságot hozott a magyar próza frontján az idei könyvhét. Válogattunk.

Újdonságok régi nagyoktól

A magyar prózafelhozatalból két posztumusz kötet is érdemes különös figyelemre. Az egyik Márai Sándor Hallgatni akartam című esszéregénye, amelyet az Egy polgár vallomásai folytatásának szánt, de végül sosem adott ki. A Helikon Kiadónál megjelent könyv tabuk nélkül boncolgatja az 1938 utáni Magyarország társadalmi-politikai problémáit. Hajnóczy Péternek, a Péterek nemzedéke korán elhunyt képviselőjének szintén hagyatékban maradt írásai jelentek meg Jelentések a süllyesztőből címmel a Magvető Kiadónál. Nem próza, de szintén fontos posztumusz kötet az Elhagyott versek a száz éve született Weöres Sándortól, szintén a Helikon gondozásában. A kötetbe hagyatékban maradt, fiatalkori versek kerültek.

Esterházy, Tóth Krisztina: régen vár regények

Hajnóczy Péter nemzedéktársa, Esterházy Péter új regényével, az Egyszerű történet vessző száz oldallal ismét történelmi témához nyúl, a 17. századba kalauzolja az olvasót. Azt már a nevükkel és történeteikkel számos asszociációt előhívő hősök is garantálják, hogy a regény nem csak a 17. századi és nem csak a magyar történelemről beszél. A kisprózáival és verseivel népszerűvé vált Tóth Krisztina is új kötettel jelentkezik a könyvhétre: a mű, amely ráadásul a szerző első regénye, szintén a Magvető Kiadónál jelenik meg Akvárium címmel. A történelem viharai és az egyéni tragédiák együtt teremtik meg azt a „szűk levegőt”, amelyben azért ott rejlik a feloldás, a katarzis esélye.

Vándorlásban a világ

A vándorlás korát éljük, mindenki mozog, költözik, vagy legalább utazik. A prózaírók sem hagyják ezt szó nélkül.
Csender Levente sem, aki új novelláskötettel jelentkezik a Magyar Napló Kiadónál: hősei erdélyiek, akik Nyugatra vándorolnak, mert az egész világ vándorol. A szerző egyik kedvelt témáját írja tovább a Murokszedőkben, korábban Magyarországra szakadt erdélyiek voltak gyakori hősök a novelláiban. Kontra Ferenc új regényét, az Idegent a Magyar Napló gondozta. Neki is visszatérő témája az idegen országban, kívülállóként való boldogulás, és új regényében is ez áll a középpontban, ezúttal három korosztály szemével.

Bár Ferdinandy György 1956-ban nem saját jószántából hagyta el Magyarországot, ő is foglalkozik új kötetében ezzel a vándorlással. A Magyar Naplónál megjelenő Mélyebbre című könyv novellákat tartalmaz, és egy hosszú elbeszélést, amelyben az író azt boncolgatja: mi történt volna, ha 1956-ban nem vándorol ki. S ha már vándorlás, érdemes lesz kézbe venni Zichy Mihály útinaplóinak két (amerikai és ázsiai) kötetét is, amelyeket a Széphalom Könyvműhely adott ki.

Különlegességek Erdélyből

Nem hiába vártuk, valóban lesz magyarországi kiadása (az Ulpius-ház Kiadónál) Muszka Sándor székely író-költő Sanyi bá című székely egyperceseinek. Irodalmi és irodalomtörténeti szempontból is fontos, igazi különlegesség Szőcs Géza könyve, a Carbonaro – Ha polip szuszog Kolozsvárott is. A kétkötetes, szépen illusztrált könyvet a Méry Ratio Kiadó jelentette meg. Nevezhetjük fiktív útirajznak, beszélgetőkönyvnek vagy visszaemlékezésnek is. Történetek a haldokló Sziveri Jánosnak, amelyek vele együtt, beszélgetve alakulnak közös mítoszokká. A helyszín Budapest, de talán nem meglepő, hogy a szerző a Kolozsvár-mítoszt gyarapítja a Carbonaro történeteivel. A második kötetben dokumentálja is a Sziveri Jánoshoz fűződő barátságot, ez már inkább az irodalomtörténet mezeje.

Friss név a magyarországi palettán

A friss nevek közül meg kell említeni Potozky Lászlót, aki Áradás című kötetével hívta fel magára a figyelmet – örömteli, hogy nemcsak Erdélyben figyeltek fel az Erdélyi Híradó Kiadónál megjelent első kötetre, hanem szinte rögtön Magyarországon is, így második kötetével Potozky a Magvető Kiadónál folytathatja. A Nappá lett lámpafény a sokoldalú fiatal prózaíró kötete, akire érdemes odafigyelni.

Korképek, kórképek

Vathy Zsuzsa ismét kisregénnyel jelentkezik. A Helikonnál megjelenő Kávérajzok érdekes vállalkozás: nem fordul elő mindennap, hogy egy író egészen konkrétan a kulturális életet, a kultúracsinálókat kövesse nyomon, pedig szükség lenne látleletekre. Ilyen lehet még az idei könyvhéten Tóth Erzsébet Hidegbéke című, a Nap Kiadónál megjelent kötete, amelynek már a címe is sugallja, hogyan gondolkodhat a szerző a 2008–2012-es időszakról, amelyet a kötetben található esszék, tárcák, kisprózák felölelnek. Bár a könyvhéten elsősorban a magyar szerzőket ünnepeljük, érdemes figyelni Charles Dickensnek az Európa Könyvkiadónál megjelenő, utolsó befejezett regényére, a Közös barátunkra is, amely most jelenik meg először magyar nyelven.