Szerep és gazdája, avagy a díva gesztusa

A színház, a szerepjátszás és a fotográfia viszonya, a gesztus értékének alakulása a témája annak a fotókiállításnak, amely a pécsi Janus Pannonius Múzeum Modern Magyar Képtárban nyílt pénteken.

A Szerep és gazdája, avagy a díva gesztusa című tárlat 320 darab, 1860 és 2010 között készült felvételen, képeslapon 18 neves színművész portréját, egy-egy alakítását és a velük fotózkodó úri, polgári közönséget mutatja be az érdeklődőknek.

A Pécsi Országos Színházi Találkozóhoz (POSZT) kapcsolódó és augusztus 15-ig látogatható kiállítás kilenc múzeum gyűjteményéből válogatott anyagában olyan kiválóságok alakja, arca, pózai figyelhetők meg, mint Fedák Sári, Lábass Juci, Rátkai Márton, Márkus Emília és mások mellett Gyenes László.

Páva Zsolt, Pécs fideszes polgármestere a megnyitón mondott beszédében azt hangsúlyozta: a színészet a pillanat művészete, a színésznek a darabban játszott szerepe egyedi, megismételhetetlen. Hozzátette: modern technikai eszközökkel ma már van lehetőség az előadások rögzítésére, de régen legfeljebb egy-egy beállított fotográfián volt mód a szereplők megörökítésére.

A politikus megjegyezte, hogy a Janus Pannonius Múzeum kiállítása hozzájárul azon művészlegendák megismeréséhez, akiknek a nevét ismerjük, arcukat azonban nem tudjuk felidézni.

Udvaros Dorottya Kossuth-díjas színművész azt mondta: a „régi kollégáknak” még nem adatott meg, hogy gesztusaikat úgy rögzítsék, ahogy ma, ezért emlékezetes alakításaikat nehéz felidézni. A róluk készült fotókon ugyanakkor tekintetükkel, gesztusaikkal igyekeztek a szerepükből minél többet megmutatni − tette hozzá. Véleménye szerint a kiállítás által felvonultatott korabeli fotók hatottak az akkori életre, fontos volt, hogy azokon a színész mit visel, hogyan gesztikulál, és ez benne erős nosztalgiát ébreszt.

Márkus Emília fotográfiája Jacques-Louis David Madame Récamier-ről készített festményét idézi

„Én koncentráltan igyekszem megtartani azt a titkot magam és a közönség között, amitől én mint színész a színpadon vagyok érdekes. Nem szeretem, hogy ma tulajdonképpen mindent szeretnénk megmutatni a nézőknek, például hogy hova megyek nyaralni, vagy hogy szült a kiskutyám” − mondta Udvaros Dorottya.

Úgy vélte: a nézőnek szüksége van arra a titokra, ami a színészt valójában elválasztja a szerepeitől. „Szeretném, ha még az életem során visszakapnánk ezeket a titkokat, mert akkor maradnak meg rólunk is talán azok a kivételes pillanatok, amiket a csodálatos elődeim most mutatnak nekünk” − utalt a kiállítás témájára a művész.

A kiállítás műtárgyait az Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tára, a Magyar Nemzeti Galéria, a Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeuma, a Magyar Nemzeti Múzeum, a Nemzeti Filmarchívum–MANDA és a Janus Pannonius Múzeum Történeti Osztálya kölcsönözte a kiállításra, amelynek kurátora Fabényi Julia művészettörténész volt.

A tárlatnak több kísérő rendezvénye is lesz: június 12-én 18 órakor az első világháború idejének habarovszki hadifogoly-színjátszásáról, június 17-én 18 órakor pedig a Pécsi Nemzeti Színház két világháború közötti történetéről tart előadást Márfi Attila főlevéltáros.