Táblagépen zúg a Csepel Művek hangja

Idén hetedik alkalommal jelentkezik a Placcc Fesztivál, az alkotók most Csepel rejtett kincseiből merítenek ihletet munkáikhoz.

Az egykori Weiss Manfréd Acél- és Fémművek története a város, sőt az egész ország történelmét megjeleníti kicsiben, a boldog békeidőktől a világháborúkon át az államosításig, majd az elkerülhetetlen bezárásig. A hatalmas gyártelep épületei a 19. és 20. század viharos eseményeinek mementójaként megállíthatatlanul pusztulnak. A Space holland–magyar színházi műhely legújabb kezdeményezésének köszönhetően azonban a gyár lassan feledésbe merülő mindennapjai most újra megelevenednek a valós térben és virtuálisan egyszerre.

A program címe: Volt egyszer egy Csepel Művek. A látogatók egy táblagéppel és fülhallgatóval felszerelkezve járhatják végig az előre kijelölt utat a gyár területén. A séta során folyamatos audiokommentár mutatja be az aktuális helyszínt és idézi fel a dolgozók hétköznapjait. A monitoron mindeközben gps segítségével figyelhetjük az útvonalunkat, néhány kiemelt ponton megállva pedig videó-összeállításokon tekinthetünk bele a Csepel Művek és jogelődeinek bő százhúsz éves történetébe.

Hihetetlen sztorik elevenednek meg a szemünk láttára. Ki gondolta volna, hogy Tito, mielőtt az „imperialisták láncos kutyája” lett volna, a Csepel Művekben dolgozott? Vagy hogy olyan politikusok keresték fel az üzemet, mint Churchill, Kim Ir Szen, Richard Nixon? Tartottak nagygyűlést az egykor öntőmunkásként dolgozó Gagarin tiszteletére, és itt beszélt Puskás is a 6:3 után hazatérve. Nem maradhat ki természetesen a tanácsköztársaság, a háború alatti bombázások, az államosítás, majd a „dicső kommunizmus” története sem. Szinte halljuk magunk körül, ahogy az üzemek sztrájkoló dolgozói kifütyülik Szakasits elvtársat, hogy aztán a mikrofonhoz lépő Rajk László jelenlétére elcsendesüljön a tömeg.

A túra különlegessége, hogy egyszerre figyeljük a gyár múltját a monitoron és lépkedünk a valós térben, ott, ahol a végigkövetett események valóban megtörténtek. Ráléphetünk arra a márványlépcsőre, amelyen egykor Weiss Manfréd sietett fel az irodájába, megnézhetjük a Gagarin-emlékmű hűlt helyét, betekinthetünk az üzemcsarnokokba, ahol több tízezer ember élte le az élete nagy részét. Hátborzongató érzés a valós térben állva visszatekinteni a múltba. Ráadásul a Csepel Művek területén ma több száz cég üzemel, így a kontraszt az egykori gyárváros és a jelenlegi raktártelep között csak fokozza az érzés különösségét.

Remek kezdeményezés a Volt egyszer egy Csepel Művek. Az emlékezés és a megőrzés kötelességét kreatívan egyesíti a szórakoztatással. A mobiltelefonra is letölthető alkalmazás szeptembertől mindenki számára elérhetővé válik, így a túra ősztől bármikor végigjárható lesz.

Páratlanul gazdag múlttal rendelkező terek vesznek körül bennünket, itt az ideje felfedezni őket. Ezt a célt szolgálja a Placcc Csepel Fesztivál minden programja. Lehetőséget biztosítanak rá, hogy a „szigetország” megismerésre váró részei a nagyközönség szeme elé kerüljenek.