Törvénnyel védjük meg az európai filmet!

Az Európai Unió tagállamainak kereskedelmi miniszterei június 14-ei tanácskozásukon vitatják meg az Egyesült Államokkal kötendő szabad kereskedelmi egyezményről szóló tárgyalások mandátumát. Európai filmrendezők azt próbálják elérni, hogy az egyezmény ne vonatkozzon az audiovizuális ágazatra, vagyis ne sérüljön az úgynevezett kulturális kivétel elve.

Több neves filmrendező a belga Dardenne fivérek kezdeményezésére petíciót írt alá, amelyben arra kérik az európai állam- és kormányfőket, hogy a szabad kereskedelmi egyezmény ne vonatkozzon az audiovizuális ágazatra – emlékeztetett a Le Monde című francia napilap. Az Európai Bizottság márciusban hagyta jóvá a szabad kereskedelmi tárgyalások megkezdését az Egyesült Államokkal. A jövő év végére megkötendő egyezmény az importvámok és a korlátozások nagy részének megszüntetésével várhatóan megkönnyíti az Atlanti-óceán két partja között a kereskedelmet, de aggodalmat ébreszt a kulturális kivétel elve védelmezőinek körében.

Az úgynevezett kulturális kivétel az a politika, amely igyekszik a kulturális produktumokat mentesíteni a piac szabályai alól. Az államok ennek segítségével alkalmazhatnak a kultúrájukat támogató mechanizmusokat. Konkrét esetekben adhatnak például szubvenciókat a filmipar vagy minden más kulturális alkotás támogatására. A kulturális kivétel elve vonatkozik a kereskedelmi kvótákra is. Ez annyit jelent, hogy törvényileg szabályozható, mennyi Európában készült művet kell például a rádióban vagy a televízióban sugározni. Ez a gyakorlat ugyan több évtizede él az Európai Unió egyes tagállamaiban, a kulturális kivétel elvét azonban csak az 1990-es évek elején fogalmazták meg.

A kulturális kivétel elve a Kereskedelmi Világszervezetet (WTO) megelőző GATT-szerződés keretében született meg. Akkoriban az amerikaiak a szellemi tulajdon kérdését is a nemzetközi kereskedelem keretébe kívánták illeszteni. Azt szerették volna elérni, hogy a filmeket vagy audiovizuális műsorokat is a szabad kereskedelem szabályai alá eső termékként kezeljék, ami az európaiak, főként a kulturális kivétel elvére hivatkozó franciák ellenkezésébe ütközött. Napjainkban a kulturális kivétel jogilag is létezik, mivel szerepel az Európai Bizottság egyik irányelvében. Ennek a direktívának az értelmében írhatják elő az államok minden egyes lehetséges alkalommal, hogy mekkora mennyiségben kell Európában készült produkciót sugározniuk, ezzel is segítve az európai kulturális javak előállítását. Ez az elv először is ideológiai szempontból ingerli az amerikaiakat.

Az Egyesült Államokban a kultúra ugyanolyan termék, mint bármi más: a politikusok el sem tudják képzelni, hogy támogatni lehessen. Annál is inkább, mert a kulturális ipar az amerikai ipar fejlődésének egyik húzó ágazata. Ezért pedig pénzügyileg még inkább ingerli őket: minél több a kvóta, annál kevesebb az amerikai produkció, egyszóval kevesebbet lehet keresni. Egy kereskedelmi megállapodásról folyó tárgyaláskor általában bejelentik, mi az, amire eleve nem vonatkoznak a tárgyalások. Márpedig soha nem történt említés arról, hogy a kulturális ipar kiesne a tárgyalások hatálya alól. Ebből adódik az európai filmrendezőknek, de műsorszolgáltatóknak és producereknek a petícióban kifejezett aggodalma is. Karel De Gucht, a külkereskedelem kérdéseiben illetékes belga EU-biztos az utóbbi hónapokban igyekezett megnyugtatni a kedélyeket, emlékeztetve, hogy a megállapodás nem kérdőjelezi meg a kulturális kivétel elvét. A bizottság szóvivője, Olivier Bailly egyik áprilisi sajtótájékoztatóján kijelentette: „A bizottság kötelezettséget vállal arra, hogy tiszteletben tart mindent, amire a kulturális kivétel definíciója vonatkozik A kvótákat, a nemzeti szubvenciók biztosításának lehetőségét a tagállamok számára Világosan leszögezzük, hogy az EU és az USA közötti kereskedelmi egyezményről szóló tárgyalás semmiképpen sem módosítja a kulturális kivétel jogi meghatározását ”

Mint minden kereskedelmi tárgyalásnál, a vita itt is zárt ajtók mögött folyik majd, nem lehet tudni, miről van szó. Ahhoz, hogy világos képet kapjon az ember, meg kell várni az egyezmény megkötését és az Európai Parlamentbe történő benyújtását. Az európai parlamenti képviselőkön múlik, őrködnek-e azon, hogy sértetlen maradjon a kulturális kivétel – írja a francia lap.