Tristan, az észrevétlen

Karácsony óta magyarul is elérhető a középkori irodalom egyik alapműve, Gottfried von Strassburg Tristanja, amely ráadásul szórakoztató mű is.

Gottfried von Strassburg meglepően szórakoztató, humoros szöveget alkotott ahhoz képest, amit egy 13. századi eposztól általában elvárnánk. Rengeteg (ön)irónia, szerzői kiszólás, nyelvi poén és szituációs humor rejtőzik Tristan és Izolda szerelmének terjedelmes történetében. Ráadásul Von Strassburg abban a korban írta ezt a művet, amikor a regény fogalma a ma ismert formájában nem létezett, és színházba sem járhatott a magister, hogy egy mai értelemben vett dráma előadását megnézze. A mű mégis inkább verses regény, mint eposz, és drámaiságban sincs hiány. – Megpróbálta a személyiségeket a fejlődésükben, a szerelmet a maga drámaiságában megragadni. Olyan jellemábrázolásra képes, ami még sokáig példa nélküli maradt – mondta Márton László.

Gottfried von Strassburg azért is ritkaságszámba megy, mert a Tristanon kívül egyáltalán semmilyen adat nem maradt fenn vele kapcsolatban. Vizkelety András egyetemi tanár, germanista és a magyar kiadás szakmai lektora érthetetlennek nevezte, hogy egy olyan jól adminisztrált városban, mint a 13. századi Strassburg, egy egyetemet végzett ember – onnan tudjuk, hogy magisternek nevezték – egyszerűen el tudott tűnni a térképről. A Tristanon kívül nem is maradt fenn más műve. A korábban neki tulajdonított versekről – ahogy Vizkelety András mondja – ma már teljes bizonyossággal tudjuk, hogy nem tőle származnak. Ezért csak találgathatunk azzal kapcsolatban is, mik voltak a motivációi, mennyi idő alatt és milyen források használatával írhatta meg a Tristant, és hogy a mű húszezer sor után, a történet egyik csúcspontján miért maradhatott abba. Lehet, hogy szándékosan, de az is lehet, hogy a szerző halála miatt. Márton László mindenesetre feltételezi, hogy a munka legalább tíz éven át tartott, és a fordítás közben feltűnt neki a szerző személyiségének változása is: játékosból melankolikussá, a kezdetinél borúsabbá vált Von Strassburg hangvétele a verses regény végére. A Tristan karácsonyra jelent meg magyar nyelven, és a Magyar PEN Club Janus Pannonius-díjjal jutalmazta a fordítót a középfelnémet nyelven írott mű magyarra ültetéséért.

– Sikerült is eladni tizenkét darabot – kommentálta a könyv fogyását kiadóktól szokatlan nyíltsággal Borda Lajos. Igaz, ő sem hagyományos értelemben vett könyvkiadó, a könyvkereskedésből származó jövedelme terhére vállal időnként könyvkiadást a Borda Antikvárium. Többnyire értékes, de piaci szempontból majdnem teljesen reménytelen vállalkozásokról van szó. – Az igazán fontos dolgok észrevétlenek – vélte. A lexikonméretű, nagyon szépen kivitelezett kötet már csak az ára miatt sem lesz tömegtermék: húszezer forintba kerül, és a kiadó elmondása szerint ez még nem is fedezi a könyv előállítási költségeit. Borda viszont hisz a Gutenberg-galaxis továbbélésében és abban, hogy az e-könyvek terjedésének korában is szüksége van a könyvnek megtestesülésre. Ráadásul egy könyvnek szerinte olyan tárgynak kell lennie, amelyet szívesen tartunk a közelünkben.