A koreai hullám elérte Budapestet

Egy hétig vendégeskedett Budapesten a Koreai Hullám: a programsorozat táncversennyel, hanbokkiállítással, tradicionális zenével és tánccal jelentkezett.

A koreai hullám az 1990-es években indult, a koreai kultúra, azon belül a populáris kultúra terjesztését jelenti. Az ázsiai országokon kívül Európában és az Amerikai Egyesült Államokban is népszerű a stílus, a szervezők fiataloknak és idősebbeknek egyaránt szórakoztató állandó elemekkel, illetve egyszeri előadásokkal is készültek.

Az első budapesti Koreai Hullám a Koreai- és a MOM Kulturális Központban július 15. és 22. között zajlott. Állandó tárlatként a koreai tradicionális népviselet, a hanbokkiállítás folyamatosan látható volt, a bátrabbak pedig előzetes regisztráció után fel is próbálhatták a különleges viseleteket. A merev és lágy selyemből készült ruhadarabokat szertartásokon és évfordulókon viselték, nemcsak a felnőttek, hanem a gyerekek is: az első születésnapjukat ünneplő gyerekeket hagyományosan sokszínű, tarka hanbokba öltöztették. A felnőttek viselete több változatban létezik: az arany hímzéssel tarkított hanbok a hosszú életet, míg a piros masnival díszített női hanbok a házasságot szimbolizálja. A kiállított ruhák Kim In-ja tervező munkái. Akiket magával ragadott a népviselet különleges megmunkálása, azok a kiállításon kívül workshopon is részt vehettek, ahol textilből koreai használati tárgyakat készíthettek.

A K-Pop egyre népszerűbb idehaza is

Fotó: Székelyhidi Balázs

A programsorozat legfőbb eseményei pénteken zajlottak. Reggeltől a K-Pop nemzetközi táncverseny területi döntőjét rendezték meg a MOM-ban, a megmérettetésre benevezett magyar, román és spanyol csapatok részletes és bonyolult koreográfiájú táncokat mutattak be, természetesen koreai popzenei aláfestéssel. Több csapat olyan komolyan vette a versenyt, hogy saját maguk készítettek fellépőruhát a versenyre, és abban mutatták be a táncokat. Az eredményhirdetést a nézők nem igazán érezték méltányosnak, többen nem értettek egyet a zsűri döntésével, ugyanis a közönség körében osztatlan sikert aratott csapat a második helyre szorult. A verseny nyertese szeptember 28-án léphet fel Gangwonban, koreai popsztárokból álló zsűri előtt.

Még ugyanezen a napon este zsúfolásig megtelt a MOM: először Shin Yonggu képzőművész félórás, rendhagyó előadása zajlott Álomtöredékek összefonódása címmel. A performansz ötvözte a videót, az installációt és a színpadi elemeket, valamint a hagyományos koreai szimbólumokat – szárnyat, gombolyagot és virágszirmokat. Ezek segítségével az életben elénk gördülő nehézségeket, önmagunk elvesztését, de a nehézségek megoldását és önmagunk megtalálását is bemutatta Shin Yonggu, aki egyébként folyton kutatja a kiállítás és a vizuális kommunikáció ötvözésének lehetőségeit mint előadói módot. Az előadás utáni zenés-táncos bemutatón öt különböző előadást láthatott a közönség: hol a színpadon, hol a nézőtérről elindulva, és végül a színpadot elérve zenéltek a koreai előadók. A népdalcsokorban a zenészek játékát női ének egészítette ki, láthattunk fehér ruhás salpuri táncot, amelyben a tánc dinamikus gesztusai és a zene egyszerre képviselték a bánat és az öröm érzését. A legizgalmasabb és legtöbb tapsot kapott előadás a dobtánc volt, a gyors zene és a mozdulatok a koreai emberek életvidámságáról és energikusságáról tettek tanúbizonyságot. A táncok után következett a hanbokbemutató, ahol a közönség előtt 50-60 ruhában vonultak fel a nők és a gyerekek, a vidám színekben és ötletes megoldásokban gazdag viseletek szintén a koreai nép változatos kultúráját mutatták be.

A táncverseny győztese

Fotó: Székelyhidi Balázs

A Koreai Hullám szervezői nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy ötvözzék a modern és a hagyományos elemeket a programok során. Szem előtt tartották, hogy minden korosztály megismerhesse a nála fiatalabb vagy idősebb generáció számára fontos értékeket – legyen szó popzenéről, táncversenyről, vagy népdalokról és hagyományos ruhákról. Kim In-ja fiatal designer gondolata is megerősítette a szervezők koncepcióját: „A fiataloknak nincs lehetőségük találkozni a szertartásokon viselt öltözékkel, a hanbokkal. Nem látták sem azt, hogy ki viseli, sem azt, hogyan válik a kultúra részévé. Úgy gondolom, hogy különböző események révén találkozniuk kell ezzel a viselettel.”