Az elvakult Adam Sandler-rajongók száma éveken át nagyjából változatlan volt, akik megbízhatóan megjelentek a hollywoodi filmgyártás ügyeletes tahójának mind laposabb, alpári tréfálkozásain, dacára annak, hogy azért évek óta gyakorlatilag ugyanazok a poénok köszönnek vissza az életműben. Az Apa ég!-nél (és mérsékelten már a Jack és Jillnél is) viszont érezhető apadásnak indult a korábbi lelkesedés, így most az a legnagyobb kérdés, hogy egyszeri megbicsaklásról van szó, vagy mára elege lett a közönségnek Sandler kínos pojácáskodásából. Ne feledjük ugyanakkor, hogy a vígjátékszínész az 1998-as Vizesnyolcas óta jól csengő márkanév, aki első alkalommal készít egy sikerfilmjéből folytatást. A Nagyfiúk története három évvel később egy kisvárosban folytatódik, a humor forrása, és színvonala továbbra is alpári, így nagy meglepetés és újdonság nem fogadja a legkitartóbbakat.
Érdekes elképzeléssel állt elő a Universal stúdió, amely most a népszerű élő halott tematikát úgy csavarja meg, hogy főhősei a túlvilágon is folytatják eredeti, bűnüldözői foglalkozásukat, s afféle halott szellemirtóként kell kézre keríteniük a földi életet megbolygatni szándékozó elhalálozott gonoszokat. No meg azokat, akik nem szeretnének a túlvilágra távozni, bár már nincs a földi életben keresnivalójuk. A rendezést a Légcsavarral, Az időutazó feleségével és a Reddel már bizonyító német Robert Schwentke kapta meg, és a R.I.P.D. – Szellemzsarukban nem kisebb név szerepel, mint Jeff Bridges. Az Oscar-díjas színész mintha A félszemű-beli szerepét játszaná újra, ezúttal egy jelenkori metropolisban, és a Nyugodj Békében Osztagban (R.I.P.D.) partnere Ryan Reynolds. A látványos akciójelenetek, a karakterek különbözősége a Sötét zsarukat és Szellemirtókat egyaránt megidézi, de ebből a humoros-sci-fi egyvelegből még akármi is kisülhet.
Bár még alig múlt ötvenéves, a ma is pimaszul fiatalnak tűnő Tim Roth immár több mint húsz éve szerepel megbízhatóan a világ filmgyártásában, és nagyon becsülendő módon a mai napig előszeretettel szerepel független darabokban, kis filmekben, ezzel felhívva a figyelmet apró kincsekre. A Piszkos melókban is gyakorlatilag ő az egyetlen érv, amiért érdemes megnézni, mivel egy eleve olyan kis költségvetésű függetlenfilmről van szó, ahol leginkább Roth és egy fiatal srác mászkál egy erdőben, illetve utazik kocsiban. A sztori szerint Roth bérgyilkos, aki kocsikázni viszi főnöke szeretőjének arcoskodó fiát, hogy a tini megismerkedjen a rögvalóval. A gyilkosság elkövetése és a lányfuttatás pedig csak a kezdet, és a tini hamarosan rájön, hogy anyja szeretője nem éppen az, akinek elsőre tűnt, ő pedig nem biztos, hogy az egész napos kirándulást ép bőrrel ússza meg.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!