Ami kitörölhetetlenné teszi a magyarságtudatot

Nemrég tért haza harmadik amerikai turnéjáról a Tükrös együttes: a népzenét játszó zenekar nemcsak koncertezett, a michigani Csipke táborban is részt vett.

Miközben külföldön hatalmas sikert arat a magyar népzene, legtöbbször ezekről az eredményekről a hazai média nem számol be. A Fonogram-díjas Tükrös együttessel sincs ez másként, bár táncházas körökben itthon is jegyzik őket, a határokon túl sokkal szélesebb az ismertségük. Nem is csoda: három amerikai (2002., 2009., 2013.) és három ausztrál (2000., 2002., 2012.) turnén vannak túl, utóbbi kontinensen még magyar népzenei ismeretterjesztő előadásokat is tartottak az iskolákban. Mind Amerikában, mind Ausztráliában muzsikáltak és tanítottak néptánctáborokban, s ezek az események különösen fontosak a helyi magyarság identitásmegőrzése szempontjából.

Voltak és vannak ma is Amerikában néptánctáborok, de a Csipke tábor azért más, mint a többi, mert hangulatában sokkal jobban hasonlít az erdélyi és magyarországi társaira. Gondolok itt arra, hogy míg a többi amerikai néptánctábor szigorúbban szervezi a napi beosztást, meghatározott időben véget érnek a programok, vagy például az esti táncház legemelkedettebb pontjain is leállítják a zenét és beiktatják párcserét, ha néhány táborlakónak nem jut táncpartner, addig a Csipke táborban ilyesmi elképzelhetetlen, s ameddig jól esik, addig tart a mulatozás, vagyis általában hajnalig. Talán éppen ezért is akkora a népszerűsége a Csipke tábornak – meséli Árendás Péter, akitől megtudjuk: a Tükrös együttes a Csipke Néptáncegyüttest vezető, erdélyi születésű Salamon József és amerikai magyar felesége, Andrea meghívására érkezett a tengerentúlra.

A zenekar 2009-ben is már Salamon József és a Csipke szervezésében járt Amerikában, s a Tükrös zenésze úgy fogalmaz: tulajdonképpen olyan, mintha nem turnézni indulnának, hanem a barátaikat meglátogatni. – A meghívás egy jól bevált forgatókönyvön alapult: néhány hét koncertturné előzte meg az egyhetes michigani tábort. Három hétig koncerteztünk az északkeleti államokban, valamint Kanada északkeleti részén – felléptünk például Chicagóban, St. Louisban, Madisonban, New Yorkban, Washingtonban, Torontóban, Ottawában, Montrealban –, de eljutottunk a Smithsonian Folklife fesztiválra is – folytatja Árendás Péter. Akitől azt is megtudjuk: koncertjeikkel – amelyeket tánccal és vetítéssel tettek még érdekesebbé – lényegében beharangozták ezt a nagyszabású washingtoni fesztivált, amelynek idén Magyarország volt a vendége.

Az 1976 óta megrendezett, világszerte jegyzett folktalálkozó idei programjában a Tükrös együttes észak-amerikai magyar táncegyüttesekkel lépett színpadra, táncházakban muzsikált és koncerteket is tartott, s ezen az eseményen a Fölszállott a páva televíziós vetélkedő felfedezett tehetségei és ismert magyar népzenészek mellett kézműves mesterek is képviselték hazánkat, sőt a magyar gasztronómia is bemutatkozott. – Az amerikai közönség nagyon nyitott – hangsúlyozza Árendás Péter, majd hozzáteszi: nemcsak a kinti magyarok előtt jó muzsikálni, arrafelé a hiteles előadókat nagyon megbecsülik.

A 2007 óta évente megrendezett Csipke tábor rendkívül népszerű az amerikai magyarok között. Egyrészt arrafelé nincs olyan túlkínálat hasonló programokból, mint Magyarországon vagy Erdélyben, másrészt a magyaroknak saját identitásuk megélése a szórványban sokkal nagyobb jelentőséggel bír, mint idehaza – tudjuk meg Árendás Pétertől. – A táborra már hetekkel korábban készülnek a résztvevők, így mire kezdődik, már mindenki feltöltődve érkezik. Egy néptánctábor nem csak attól jó, mint azt sokan hiszik, hogy jó a szervezés és a szervezők minden erejüket beleadják, hanem attól, hogy emellett a táborlakók is hozzáteszik a részüket. És a Csipke táborok sikerének éppen ez a titka – vallja a népzenész, aki példát is említ: az egyik házaspár saját költségén vendégelte meg bor- és sajtkóstolóra a 150 fős tábort az egyik este.

A Csipke táborokba minden esztendőben más és más magyarországi zenekart és táncoktató párost hívnak, és mindig két adott falu zene- és tánchagyományával foglalkoznak. – A Tükrösön kívül megfordult már itt kétszer is az Üsztürü és a Gázsa zenekar, egyszer pedig a Heveder muzsikálta végig a hetet. Idén a táncot Busai Norbert és Zsuzsanna tanította, a hangszeroktatást a zenekarunk tagjai, de a táncfoglalkozásokhoz is élőben ment a zene, így két tengerentúli zenekar is velünk volt: a kanadai Gyanta és az amerikai Életfa – meséli Árendás Péter. Majd hozzáteszi: a gyermekfoglalkozások is nagyon népszerűek voltak, két korcsoportban zajlottak Baranyai Barbara és Ihászy Krisztina vezetésével. – 35 gyermek vett részt a táborban, olyanok, akik amerikai közegben nőnek fel, itt azonban olyan hihetetlen impulzusokat kapnak, amelyek kitörölhetetlenné teszik bennük a magyarságtudatot – fogalmaz Árendás Péter.

Elmeséli: a gyermekek például minden nap néptánc- és kézműves foglalkozásokon vettek részt, majd bábok és a táborlakók részvételével három estén át megtekintették a János vitézt. Sok gyerek tanul hangszeres zenét is a táborban, legtöbbjük hegedül. Megtudjuk azt is: tudatosan magyarul zajlanak a foglalkozások, a résztvevők ugyanis olyan magyar családok, akik otthon maguk között magyarul beszélnek, és fontosnak tartják, hogy gyermekeik is jól megtanuljanak magyarul.

A Tükrös együttes – Halmos Attila, Koncz Gergely, Árendás Péter, Liber Endre és Lelkes András – egyébként Magyarországon is tart néptánctábort: évek óta a pozsonyi Ifjú Szívek táncegyüttessel közösen rendezik meg a szigetközi Doborgaz-szigeten a táborukat. Az amerikai turné miatt ez idén augusztus legvégére tolódik: augusztus 28-tól szeptember 1-ig várják a zenélni, táncolni vágyó közönséget a Tükrös-táborba.

Néptánctáborok

Hosszú története van az anyarországi és erdélyi néptánctáboroknak, amelyek száma a mai napig évről évre bővül. Míg Magyarországon elsősorban az egyes zenekarok és táncegyüttesek köré épültek ki ezek a többnyire bő egyhetes tánctanulással, zeneoktatással és sok-sok közös táncházzal egybekötött közös táborozások, addig Erdélyben jellemzően települések szervezték meg az adott környék néprajzi kincsére épülő hasonló programsorozatukat.

Az erdélyi táborok értelemszerűen a Ceausescu-rendszer bukása után indultak, az anyaországban azonban a táncházmozgalom már a korai szakaszában kezdte kitermelni ezeket a sátras szállással megoldott nyaralási lehetőségeket. Mára minden tábor családbaráttá vált, hiszen a kezdő csapat ma már sokszor nagyszülő, akinek gyermekei, unokái is minden évben részt vesznek a programokon, ugyanakkor megjelentek a népi kézműves tematikájú táborok is. Az összes kézműves és tánctábort megtaláljuk a www.tanchaz.hu internetes oldalon.

Az erdélyi táborok szintén nagyon népszerűek, sokszor a faluturizmus helyi kialakulásában is komoly szerepet játszottak, és a legtöbb helyen a falu apraját-nagyját bevonja a szervezésbe: ki főz, ki szállást ad, ki az irodán segít, ki a tánccsoporttal lép fel, ki pedig a saját portékáját árulja a szünetekben, ráadásul a faluban lakó gyermekek ingyen vehetnek részt a foglalkozásokon, ami az élő hagyomány fennmaradását is szolgálja.

Bár ezek a programok már az iskolai évzárók után megkezdődtek, a legnagyobb hagyományra visszatekintő, legnépszerűbb erdélyi táborok még hátravannak: vasárnap kezdődik Gyimesközéplokon a gyimesi tánctábor, egy hétre rá Kalotaszentkirályon a kalotaszegi, majd pedig arra egy hétre a Kallós Zoltán népzenekutatóhoz kötődő válaszúti tábor. Sokan ezt a hármat egyhuzamban, egyikről a másikra utazva táncolják-zenélik végig.