Az első hétvége Kapolcson: más időszámítás szerint

Kicsit szerényebb, mint eddig? Szó sincs róla. A szaharai körülmények ellenére is hömpölyög a tömeg Kapolcson, a közönség nem feledkezett meg a Völgyről.

Könnyen zavarba jöhet minden tapasztalt Völgybejáró, amikor a kezébe veszi a programfüzetet. Mintha a tavalyi műsort adták volna ki újra. Lehet, hogy ez tényleg a tavalyi műsor? Vagy még mindig 2012-ben járunk? Nincs kizárva. Kapolcson telik, de nem múlik az idő. Itt más szabályok érvényesek. A változást sokkal fontosabb dolgok jelzik, mint a minden évben cserélődő fellépőnévsor.

Márta István

Fotó: Művészetek Völgye

A Művészetek Völgye maga az anakronizmus. Manapság már minden hétre jut egy tucat trendi fesztivál szerte az országban, ezekhez képest Kapolcs tényleg mintha egy másik időszámítás szerint működne. Errefelé talán még a fizika törvényei sem érvényesek. Mintha Tarkovszkij Zónájába lépnénk, ez azonban egy végtelenül profán, joviális zóna, amely nem kínál olyan mélységeket, mint az orosz mester filmpoézisa, itt egyedül a jókedv és a szórakozás garantált. Valamint a hőguta. Idén a szaharai nyár is benézett néhány napra a Völgybe. A lángost, fagyit, kürtőskalácsot kínáló nádtetős fa kalibák a délibábos táj szikes földjén Rejtő Jenő légiós történeteit idézik. De Kapolcsnak még a negyven fok sem árt, a Völgy elpusztíthatatlan. A méretek és a körülmények változhatnak, a lényeg ugyanaz marad.

A megnyitón pedig kiderült, hogy ez a lényeg átvilágít a jelenségen. Magyarul: a Völgyfilozófia az összeölelkező fellépőkben testesül meg. Márta István igazgató színpadra invitálta a stábot tavaly: Palya Bea, Hobo, Kaláka, Lackfi, Galkó. És színpadra invitálta a stábot idén: Palya Bea, Hobo, Kaláka, Lackfi, Galkó. Igen ám, de közben eltelt egy év, és most, 2013-ban már semmi sem lehet ugyanaz. Jorge Luis Borges tüneményes szövegében Pierre Menard nekiáll és újra megírja a Don Quijotét, szóról szóra lemásolva. Az elkészült mű és Cervantes regénye azonban – hiába egyeznek meg az utolsó betűig – végtelenül különbözők. Hiszen az új Don Quijote már nem Cervantes, hanem Menard munkája. A hasonlat persze újra sántít, de ha magunkra mint a Völgy lelkes híveire tekintünk, ki másé lehet Kapolcs évről évre, ha nem a miénk? Mi írjuk újra minden esztendőben. Így hiába tűnik úgy, hogy ugyanazt ismételjük, a végeredmény mindig különböző.

Palya Bea, Lackfi János, Gryllus Dániel és Galkó Balázs

Fotó: Művészetek Völgye

Palya Bea már nem nagy hassal, mint tavaly, hanem egy apró csöppséggel a kezében jár-kel az utcákon és a koncerten. Mégis ugyanolyan „palyabeás” a műsor, mint eddig bármikor, nem is lehet más: nála mindig hajnalig táncol a nép. Fiatal fellépők és régi ismerősök váltják egymást, a hangulat azonban változatlan. Hobó viszont minden este más műsorral lép színpadra. Valódi időutazás ez sokak számára: vissza a fiatalkorukba. Nem egy őszülő halántékú családapa változott féktelen kamasszá a koncert közben, kötöttségek nélkül üvöltve a 70-es évek szabadságvággyal átitatott slágereit.

Van újra jazz színpad. Irodalommal megtámogatva, de mégis van. Örök hála ezért. Olyan koncertek mennek itt esténként, hogy az ember lélegzete is eláll: a bossa nova hazai úttörői, a Pátkai Rozina Quintet fiatal zenészei tüneményes, felemelő, hátborzongató műsorától a Sárik Péter–Gyárfás István Duó fellépéséig, amelyen még a csecsemők és a háziállatok is táncra perdültek. De hallhattuk a Snétberger Tehetségkutató Központ növendékeit és Bacsó Kristóf zenekarát is vasárnap este. Ez sem volt kisebb élmény. Akárcsak a komolyzene a katolikus templom hűs belső terében. Itt lépett fel mások mellett a 16 éves fuvolaművész, Kovács Előd Kapolcs, akinek neve nem elírás, a fiatalembert valóban Kapolcsnak hívják, ám ő jobban szereti, ha nem a nevéről, hanem a zenéjéről beszélnek. Vagyis a barokk fuvoláról, amin mesterien játszik. És itt a Kaláka Versudvar: Kovács András Ferenc, a Sebő együttes, Lackfi János, Tóth Krisztina! Balsorsomat ismét profán módon átkozom, hogy „mind nem láthatom soha”.

Hőség, por, és egyre dráguló ételek – ezek idézik mindössze egy átlagos fesztivál hangulatát. Minden más utánozhatatlan. – Nem akarunk versenyezni a konkurenciával – mondta Márta István fesztiváligazgató. Tegyük hozzá: versenyeznie a többieknek kell.