– A Washingtonban megrendezett Smithsonian FolkLife Festival magyar díszvendégségét számos fesztiválrekord és pozitív sajtóvisszhang kísérte. Milyen hozadékai lehetnek ennek a rendezvénynek a turisztikai fellendülésen túl?
– A legnagyobb siker az volt, hogy ezen a fesztiválon egyáltalán fogadtak bennünket. A Capitoliumtól a Lincoln emlékműig tartó hatalmas terület – ami nagyjából az Andrássy út teljes hosszának felel meg – 80 százalékát Magyarország foglalta el. Nyilván a kritikusok prekoncepciókkal álltak a kérdéshez, azt várták, hogy ostorcsattogtatásban és gulyásfőzésben merül majd ki a program, de a fesztiválszervezők folyamatosan határokat feszegetnek, és elvárták, hogy valóban élő hagyományainkat vigyük ki magunkkal: a nyeregkészítő, a bútorfestő, a kalapkészítő – olyan embereket mutathattunk be Washingtonban, akik génjeikben hordozzák a mesterségüket, és ez magával ragadta az amerikaiakat. Magyar származású fiatalokat is sikerült megszólítanunk, akik másod-harmadgenerációs emigránsok, már nem is beszélnek magyarul, sőt a fesztivál előtt Magyarországot avíttasnak gondolták. Az amerikai közvélemény számára mindez véleményformáló erővé lépett elő: személyes tapasztalatuk az ilyen tradíciókról és lelki gyökerekről értelmezhetetlenné tették az idegengyűlölő ország képét megrajzoló sztereotípiákat. A fesztivált kísérő kulturális rendezvényeken is többször felmerültek a magyar belpolitika helyzetét megítélő kérdések, mint például a Zsigmond Vilmos filmbemutatóján tapasztalt negatív ítéletek, amit az Oscar-díjas operatőr egy mosollyal kísérő válasszal zárt le. Élhető országnak tartja hazánkat, ahová évente hazalátogat. Utána pedig végigsétált a fesztiválon, ahol a pásztorok bográcsából igazi marhagulyást kóstolt. Tehát politikai hozadéka is volt ennek a két hétnek, főleg úgy, hogy számos amerikai politikus is kilátogatott a rendezvényeinkre.
Balatoni Monika: „Fel kellett ismernünk Weöres Sándor életművének fontosságát abból a szempontból is, hogy vannak olyan politikán túli kérdések, amelyek egy egész nemzet egységét képviselik”
Fotó: Béres Attila
– Az ön államtitkársága idehaza is hasonlóképpen próbál kommunikálni: a Weöres 100 kapcsán például úgy fogalmaznak, hogy „az egységét vesztett társadalom feloldásaként” karolták fel a költő emlékévének szervezését.
– A politikának nem dolga továbbfejleszteni a kultúrát, sem ideológiai iránymutatásokat adni a kultúra számára, viszont tudnia kell, hogy mit szeretne elérni egy-egy ilyen ügy felkarolásával. Fel kellett ismernünk Weöres Sándor életművének fontosságát abból a szempontból is, hogy vannak olyan politikán túli kérdések, amelyek egy egész nemzet egységét képviselik, és azon belül a kormányzat szereplőinek értékrendjét is közvetítik. Azokat a közösségi elemeket kezdtük el keresni Weöres Sándor életművében, amelyeken keresztül látásmódbeli és értékrendi határokat tudunk megnyitni, egyszersmind egy polgári kormányzatnak, a nemzeti identitást erősítő törekvéseknek stabil alapokra van szükségük. Ebben Weöres Sándor példamutató. Amikor az anyanyelvi kultúráról beszélünk – és ebbe nem csak az elszakított országrészekben, de a Washingtonban élő magyarok is beletartoznak –, akkor Weöres Sándor életműve megkerülhetetlen, és mindez túlmutat a költészet értékein. Például a Petőfi Irodalmi Múzeum Mezmozdult szótár című kiállítását érdemes elvinni külföldre, mert abban a magyar kreatív ipartól kezdve a filozófián át minden megmutatkozik azzal, hogy a MOME diákjainak kreativitása és a költő munkája egyszerre jelen van. Ráadásul különböző társadalmi csoportokat tudunk megszólítani: az esélyegyenlőség jegyében Braille-írással szerkesztett Weöres-kötetet szeretnénk megjelentetni, mellé pedig hangoskönyvet is teszünk, figyelve arra, hogy Weörest kirántsuk a gyermekversek világából, és az egész életműre fókuszáljunk.
– Ma indul Erdélybe, a Bálványosi Nyári Szabadegyetemre és Diáktáborra a Weöres-mozdony. Mi történik a vonaton, és mi a táborban, valamint mik lesznek a további programok?
– A Weöres-mozdony ma délután indul a Budapest-Keleti pályaudvarról, és holnap reggel 8 órára, a tábor nyitónapjára érkezik Tusnádfürdőre. A járat témavonatként működik majd, Weöres Sándor verseiből tartunk felolvasást Hűvösvölgyi Ildikó színművész, valamint a Békéscsabai Jókai Színház színészei, Csomós Lajos és Gulyás Attila közreműködésével. A felolvasáson elhangzó verseket Steinert Ágota, a Weöres Sándor-életműsorozat szerkesztője válogatta az ismeretlen, „elhagyott” költeményekből, a versekhez irodalomtörténeti hátteret pedig Kovács Attila Zoltán, a Helikon Kiadó irodalmi főszerkesztője ad majd. Szeretnénk, ha egy élményteli, s egyben inspiratív hangulatú utazásban lenne része a vonaton utazóknak. A megérkezés után a Magyar Teátrum színházi sátra lesz az otthonunk, az olvasósarok a teljes életműsorozattal, valamint Weöres Sándor kortársait bemutató és Weöres Sándor színházi írásait összegyűjtő válogatással várja az olvasni vágyókat. Az előadások előtt pedig Weöres színházi témájú szövegeit mutatjuk be Az év hátralévő részében is folytatódik a centenáriumi év programsorozata, terveink között szerepel, hogy a budapesti menetrend szerinti hajójáratokon WS100-szignálokat használnak majd, a Petőfi Irodalmi Múzeumban Weöres-konferenciát rendeznek, bemutatjuk a Nárcisz és Psyché filmváltozatának felújított verzióját, a Bárka Színházban kortárs költők, zenészek, közéleti személyiségek vallanak Weöresről, valamint a Művészetek Palotájában is tervezünk egy irodalmi programot kortárs művészek közreműködésével.
