Véleményem szerint egy operának szórakoztatónak is kell lennie, és a szórakoztatásnak minden elemét tartalmaznia kell. Ezért, amikor a Porgy és Besst választottam témául, megbizonyosodtam arról, hogy itt könnyű, de komoly zenét is írhatok, és belefoglalhatok humort és tragédiát egyaránt – nyilatkozott egykor George Gershwin a darabról.
Az amerikai zeneszerző még 1926-ban, DuBose Heyward Porgy című regényében talált rá a történetre, és azonnal felismerte a benne rejlő drámai és operai lehetőségeket.
A darab cselekménye: a charlestoni kikötő egyik utcájában, a Catfish Rown él egy nyomorék koldus, Porgy, aki szemtanúja lesz egy gyilkosságnak, majd befogadja a gyilkos barátnőjét, a gyönyörű Besst. Boldogságuk akkor lesz teljes, amikor magukhoz vesznek egy gyermeket, akit a hurrikán tett árvává.
Ám a gyilkos, Crown visszatér Bessért, Porgy pedig – védve a családját – megöli őt. A rendőrség őrizetbe veszi, kihallgatja, de nem hiszik el, hogy egy nyomorék lehet a gyilkos, így Porgyt szabadon engedik. A diadalmas hazatérés azonban tragédiába torkollik, amikor rájön, hogy Sportin’ Life, a kábítószer-kereskedő kétes eszközökkel elcsábította Besst, és arra kényszeríti a nőt, hogy ismét prostituáltként dolgozzon New Yorkban.
Az amerikai opera történetében mérföldkőnek számító Porgy és Bess bemutatója 1935. szeptember 30-án volt Bostonban, a premier közönsége a feljegyzések szerint 15 percig tapsolt.
A darab újszerű volt tartalmában, zenéjében, nyelvében, fellépőinek afroamerikai származása tekintetében is. Gershwin muzsikájában egyszerre van jelen az amerikai kontinens múltja és jelene: gyökerei az indián, az afrikai és az afroamerikai örökséghez nyúlnak vissza, ugyanakkor erős a dzsessz hatása, miközben megkerülhetetlen az európai zenéből, főképp Ravelből és Debussyből merített inspiráció.
A Porgy és Bess slágereit számos dzsessz-, pop- és klasszikus zenész dolgozta fel, a két legismertebb dal: a Summertime és az I love Porgy.
Külföldön az operát először 1943-ban Koppenhágában, a Dán Királyi Operaházban – helyi énekesekkel – mutatták be, ám az országot megszálló németek 22 előadás után levetették a művet a repertoárról, azzal a fenyegetéssel: ha műsoron tartják, felrobbantják az épületet.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!