Fegyveres rendőrségi rajtaütés hortobágyi rabszolgatartókon

Gőzerővel forog a Hortobágyi Nemzeti Parkban Hajdu Szabolcs új játékfilmje, a Délibáb. A rendező ígéri, Tar Sándor novellájából készülő westernfilmje nem egy amerikai utánzat lesz.

A szikrázó napsütésben amerre a szem ellát, kihalt a puszta. Az égen egyetlen felhő sem látszik, a déli forróságban egy helyütt néhány liba csendesen gágog, és kétségbeesetten keres árnyékot. A fűcsomók között ördögszekeret ugyan nem fúj a szél, de a rozsdás víztároló bádogfalát újra és újra megdöngeti. Egy romos farm verandáján egy hintaszékben egy férfi ül és fütyörészik. Szinte hihetetlen, de az Egy maréknyi dollárért főcímét fütyüli – egy ponton elakad, és elölről kezdi.

A jelenetet akár egy westernfilmből is idézhettem volna, a díszletek alapján például a Volt egyszer egy vadnyugat nyitójelenete tökéletes párhuzamul szolgál, még egy sín is húzódik az épület mellett. És bár egészen véletlenül egy westernfilm kulisszái között álltam, a helyszín nem Hollywood, hanem a Hortobágy.

A kilenclyukú hídtól mintegy 15 kilométerre, egy tanyán forog Hajdu Szabolcs hatodik játékfilmje, a Délibáb, a Mirage Film Studio és a Filmpartners gyártásában készülő új magyar film. A szlovák koprodukcióban (MPhilms) forgó mozi költségvetése 560 millió forint, ebből 502 millió a magyar rész, és 350 milliót finanszíroz a Magyar Nemzeti Filmalap.

A 40 napos forgatás 36. napján jártunk kint a helyszínen, ahol délelőtt egy rendőrségi leszámolás jeleneteit vették fel. Oldalt egy Rendőrség feliratú Lada Niva áll, a rendőrök és rosszfiúk pedig fegyverekkel a kezükben hallgatják az instrukciókat. Egyikük hátán már ott virítanak a lőtt sebek, feltehetően számára nem jó véget ér majd az akció. A jelenetben bőven lőnek a fegyverekből, az ember pedig akaratlanul összerezzen a lövések hallatán.

A stábtagok és színészek közül western mivolta ellenére klasszikus cowboykalap csak az operatőr Nagy Andráson van, aki westernanalógiával élve a Fehér tenyér óta fegyverhordozója Hajdu Szabolcs rendezőnek. Nagy remek, színekkel telt képei nagyban hozzájárultak Hajdu eddigi legnagyobb sikeréhez, a Bibliothèque Pascalhoz. Az ezredfordulón induló fiatal filmrendező osztály, az úgynevezett Simó-osztály egyik legkülönlegesebb látásmódú direktora akkor jócskán elengedte a fantáziáját, ehhez képest egy westernfilmet készíteni szinte gyerekjátéknak hangzik. De ismerve Hajdu filmjeinek világát, közel sem lesz ennyire kiismerhető a Délibáb.

A film egyik producere, Taschler Andrea is megerősíti ezt, akivel árnyék után kutatva beszélgettünk arról, hogy az alkotók szándéka szerint nem egy amerikai vadnyugatfilm-utánzatot gyártanak. Ismerik Szomjas György szintén a Hortobágyon forgatott Talpuk alatt fütyül a szél című easternjét, és Taschler megerősíti, hogy hozzá hasonlóan ők is easternt készítenek. „Adott a westernfilmek műfaji kerete, amelyet napjainkhoz és a magyar viszonyokhoz igazítunk” – fogalmaz a producer. A colore locale szándékuk szerint majd több mindenben visszaköszön a vásznon, amelyről egyelőre nem árulhatott el részleteket.

A Délibáb főhőse egy fekete bőrű futballista lesz, aki légiósként focizik hazánkban, majd egy botrányos meccset követően kénytelen menekülőre fogni. A kietlen hortobágyi tanyavilág jó rejtekhelynek tűnik számára, ahol rövidesen egy rabszolgatartó fogságába kerül. A csicskáztatás ellen hamarosan fellázad, és a történet elkerülhetetlenül sodródik a westernek végi nagy leszámolásba. Hajdu egyik kedvenc írója, Tar Sándor Ház a térkép szélén című novelláját adaptálta vászonra, bár a Délibáb szabad feldolgozása lesz az irodalmi anyagnak.

A film főszerepét egyik igazi nemzetközi sztár, a Jarmusch-filmek ismert hőse, Isaach De Bankolé játssza. Mellette fontos szerep jut Török-Illyés Orsolyának, a 2010-es európai shooting star román színész Dragos Bucurnak, és a már Bibliothèque Pascalban is szereplő Răzvan Vasilescunak. A forgatás során rengeteg állattal is dolgoznak, mintegy 250 liba mellett lovak, szarvasmarha és „természetesen” a Hortobágy szimbóluma, a szürkemarha is szerepet kap a filmben. Taschler mellett a másik producer Kovács Gábor, aki Hajduhoz hasonlóan pirospozsgásra barnult, le sem tagadhatná, hogy ő is rendszeresen kint van a forgatáson. A többek között az Üvegtigris-sorozat és legutoljára a Nejem, nőm, csajom révén komoly nézőszámot elért filmeket is gyártó producer reménykedik benne, hogy kiugró fesztiválszereplés mellett a Délibáb itthon közönségsikert is arat.

„Tehetségben nincs hiány Magyarországon, és szükség volt egy új támogatási szerkezetre is, most már csak a nézőket kell ismét megtalálni, amire érzésem szerint Szabolcs filmjének megvan az esélye” – fogalmaz Kovács. „A téma tán szokatlan, de ami készül, az szórakoztató, és érdekes lesz, szól valamiről, sőt, aktuálpolitikai, társadalmi üzenettel bír” – summázza a producer. Miközben a délelőtti forgatás véget ér és a stáb ebédszünetre vonul, Hajdu maga elé meredve játssza vissza az előző jeleneteket. Eközben egy esernyővel a kezében jócskán időben megérkezik a délutáni forgatásra a főszereplő Isaach De Bankolé.

Hiába, a profizmusnak még a hortobágyi forróság sem állhat útjába! A Délibáb forgatása lassan véget ér, majd következik a trükkökkel megspékelt utómunka, hogy aztán jövőre a mozikba kerüljön a film. De közben még jó eséllyel egy rangos nemzetközi filmfesztiválon is megméretik Hajdu easternje.

Régen szerepelt magyar filmben olyan nemzetközileg is jegyzett művész, mint most Isaach De Bankolé. Jarmusch egyik kedvenc karakterszínésze időnként hollywoodi szuperprodukciókban is fel-feltűnik, és játszott a 24 című tévésorozatban is, de azért alapvetően a függetlenfilm szerelmese. A magyar forgatási kalandról a Délibáb forgatási szünetében nyilatkozott a Magyar Nemzetnek.

– A szerepe mind mentálisan, mind fizikailag megterhelő, és munkájukat nem könnyítette a hortobágyi tikkasztó forróság sem. Hogy érzi magát 36 napnyi magyarországi forgatás után?
– Igaz, kicsit elfáradtam mostanra. Hatalmas a szerepem, amelyben keveset beszélek, de sok a fizikai igénybevétel, lovagolnom kell, bunyóznom kell. Utóbbiaknál ráadásul nincsen dublőröm, nem segít kaszkadőr. Bevallom, utóbbi nem az én döntésem volt (nevet). Van olyan forgatás, hogy van helyettesem a nehezebb jelenetekben, máskor nincs. Ezúttal pedig vállalható a kockázat mértéke. Eddig legalábbis minden jól ment, szerencsére.

– Olyan nagyszabású mozikban szerepelt a múltban, mint a Casino Royale, a Miami Vice, és rendszeresen szerepel Jim Jarmusch filmjeiben is. Milyennek látja a magyar viszonyokat az amerikai stúdiókörülményekhez képest? Találkoztak az itt tapasztaltak az elvárásaival?
– Azért vállaltam el a szerepet, mert nagyon vonzott, hogy egy westernben játszhatok főszerepet. Amióta színész lettem, egy részem mindig is szeretett volna vadnyugati filmben szerepelni. Ezúttal ráadásul duplán boldog voltam, mert itt többről van szó, mint egyszerű western. A vadnyugati filmek a múltban játszódnak, a Délibáb viszont a jelenben, és miközben a klasszikus zsánerelemek megjelennek benne, mégis kortárs a sztori, jelen idejű utalásokkal. Egy afrikai futballistát játszok, aki olyan helyzetbe kerül, ami számomra nem fantazmagória. Ami pedig a konkrét felkérést illeti, korábban sosem dolgoztam Kelet-Európában, első alkalommal járok Magyarországon. Szabolcs munkái közül láttam a Fehér tenyeret és a Bibliothèque Pascalt, és ha voltak minimális elvárásaim, azokat ezekben a filmekben viszontláttam. Az természetes, hogy bizonyos területeken eltérő a szakemberek tapasztalata, s akadnak hiányosságok, de az olyan tulajdonságok, mint az akarás, a kedvesség, a tettrekészség sokat segítenek a mostani munkánk során. Én egyébként is szívesebben dolgozok olyan független produkciókkal, ahol a film iránti elköteleződés fontosabb, mint a pénz. Ezért is dolgoztam többször Jim Jarmusch-sal, akinek a munkamódszere hasonlít Szabolcséra. A nagy hollywoodi filmeknél sokkal kevésbé érzem a mívességet, az filmkészítés helyett sokkal inkább egy ipar.

– A Délibábban egy furcsa helyzetből kifolyólag rabszolga lesz. Nem fárasztja, hogy még mindig élnek a sztereotípiák a filmszerepek kiosztásakor, mint most, amikor ön egy fekete bőrű rabszolgát alakít?
– Tudja, engem mindig azok a karakterek foglalkoztatnak, amelyek a sötétben vannak, és meg kell tölteni őket élettel. Ez sokkal nagyobb kihívás, mint egy már kiszínezett figurát eljátszani. Ami a rabszolgaságot illeti, ha ez olyan aspektusból lenne bemutatva, ami nem tetszik, nem vállalom el a szerepet. Itt viszont másról van szó. A focistakarakterem ugyan fekete, de a farmon nem az egyetlen rabszolga, és nem mindegyikük fekete. És a figurám nem passzív: amikor úgymond tudatára ébred, elkezd mérlegelni, hogy mit tegyen. Mindörökre rab maradjon, vagy fellázadjon ellene? Ez a kémia, valamint a film társadalmi üzenete engem nagy elégedettséggel tölt el. A filmet pedig ez az ideális elegy megtölti energiával.