Film készül Bán Mór nagy sikerű Hunyadi-sorozatából

Hogyan lett sikersorozat a Hunyadi János életéről szóló regényekből? Mi az igazság Drakula körül? Bán János a magyar történelmi dicsőségről.

– Az internetes fórumokat böngészve úgy tűnik, nagyon komoly és elszánt rajongótábora van a könyveinek. Mennyire köszönhető ez – ma divatos kifejezéssel – az írói brandépítésnek?
– Amikor nekivágtunk a kiadóval az első kötet előkészítésének, fel sem merült bennünk, hogy egy sikersorozat alapjait rakjuk le. A szándék és a cél mindössze az volt, hogy legyen a magyar könyvpiacon végre egy könyvsorozat, ami tematikájában és hangulatában talán hasonló Robert Merle Francia história című sorozatához. Vagyis olyan könyveket szerettünk volna megjelentetni, melyek az adott történelmi korszakról kalandosan, ugyanakkor rengeteg történelmileg hiteles információt közvetítve szólnak az olvasókhoz. Arra mi sem számítottunk, hogy már az első kötet megjelenése után sokan várták a folytatást, és ez az érdeklődés minden újabb rész után csak fokozódott. Magyarországon egy könyv két-háromezer példányban jelenik meg, ilyen arányok mellett komoly marketingre költeni nem érdemes. Az viszont hamar kiderült, hogy a Hunyadi-sorozat esetében ezt a munkát maguk az olvasók végezték el, hiszen egymásnak ajánlották a köteteket.

– Mégis mi lehet a siker titka?
– Ha megnézzük a könyves sikerlistákat, akkor azt látjuk, hogy a legtöbbet olvasott hazai szerzők közül szinte senki sem tartozik az úgynevezett irodalmi kánonba. Lőrincz L. László, Kondor Vilmos, Leiner Laura művei kiemelkedően magas példányszámban fogynak, mivel képesek megszólítani a mai olvasót. Magam törekszem a filmszerűségre, arra, hogy a regényeim ne csak szórakoztatóak, lebilincselőek legyenek, hanem történelmi tényeket, érdekességeket közvetítsenek az olvasó számára. A Hunyadi-sorozattal kapcsolatban persze a siker egyik fontos összetevője, hogy a magyar olvasó ki van éhezve a magyar történelem megismerésére. Sajnos nálunk nincs meg az a folytonosság a történelmi regények területén, mint az angoloknál vagy a franciáknál, ahol ez a műfaj folyamatosan jelen volt az elmúlt negyven-ötven évben is. Magyarországon a történelmi regényt sokáig az ifjúsági regények közé „száműzték”.

Bán János: Történelmünket illetően elképesztő adóssága van a magyar filmgyártásnak

Fotó: Nagy Béla

– Többször nyilatkozott úgy, hogy a kortárs magyar szerzők mintha szándékosan csak a magyar történelem sötét és dicstelen korszakaival szeretnének foglalkozni. Ön szerint mi ennek az oka?
– Egész egyszerűen arról van szó, hogy a mai napig létezik az a rossz beidegződés, miszerint nem szabad büszkének lennünk a történelmünkre vagy a magyarságunkra. Mondok egy példát. Áder János belgrádi látogatásával fontos állomásához érkezett a magyar–szerb megbékélés folyamata. De ha visszamegyünk néhány évtizedet, akkor azt látjuk, hogy Cseres Tibor megírta a hideg napok történetét, vagyis a magyarok újvidéki rémtetteit, és e műből film is készült. De vajon mikor készül szerb film arról, hogy milyen szörnyűségeket követtek el a szerbek a magyarok ellen? De említhetnénk a népszerű Szulejmán című tévésorozatot, ami erősen történelemhamisító és megszépíti a törökök tetteit. Mert ők szeretnék a múltjukat szépnek látni, és eszükben sincs magukat bűnösnek, hibásnak feltüntetni. Történelmünket illetően elképesztő adóssága van a magyar filmgyártásnak. Eltekintve Várkonyi Zoltán hatvanas években készült produkcióitól, a magyar alkotók alig törekedtek arra, hogy a magyar történelem fényesebb fejezeteit is megmutassák.

– Ön alapos kutatásokat végzett Hunyadi János életével kapcsolatban, és nyilván kevésbé hízelgő részletekre is bukkant. Nem áll fenn ilyenkor a veszélye, hogy az író annyira megszereti választott hősét, hogy ezek felett hajlamos legyen szemet hunyni?
– Ez a veszély fennáll. Az a szerencse, hogy a Hunyadi Jánosról kialakult történelmi kép nagyon közel áll a valósághoz. Mátyás király esetében már nehezebb a helyzet, úgyhogy ha a könyvsorozat folytatódik, akkor számolni kell azzal, hogy a magyar emberekben élő Mátyás-kép bizony távol áll a történelmi valóságtól. Hunyadi Jánost persze nem szentként ábrázolom. A nagy emberek sem glóriával a fejük fölött születnek, éppen az a kulcskérdés, hogy hogyan is válnak később hőssé. Persze Hunyadi is követett el hibákat, veszített el ütközeteket, érték olyan vádak, melyek részben, egészben jogosak voltak, és ezek megjelennek ebben a regénysorozatban. Magánemberként sem volt szent a regények szerint. Nem kívántam egy makulátlan, magyar szuperhőst bemutatni, sokkal inkább egy olyan esendő embert, aki maga találja meg az útját, aki maga ébred rá, hogy mi a küldetése. Aki a maga erejéből válik hőssé. A környezet pedig, a brutális középkor, annak minden szépségével, borzalmával egyetemben

– Hunyadi János származását illetően elég sok elmélet létezik, a románok éppúgy magukénak vallják, mint a szerbek. Ön egyértelműen amellett foglal állást, hogy Hunyadi kun származású kenéz volt.
– Ez a vita valószínűleg soha nem jut nyugvópontra. Tizenhárom teóriát gyűjtöttem össze a sorozat egyik kötete végén a származásával kapcsolatban, és elvileg mindegyikben lehet igazság. De mivel nincsenek meg sem Hunyadi János, sem Mátyás csontjai, így genetikai vizsgálat sem dönthet ebben a kérdésben. A regényben persze állást kellett foglalnom. A 15. század havasalföldi és moldvai társadalmát vizsgálva még nem beszélhetünk a mai értelemben vett egységes román etnikumról. Egy etnikailag rendkívül sokszínű és érdekesen rétegzett társadalomról van szó, melynek vezető rétege jórészt tatár, kun és besenyő kenézekből állt. Azt pedig tudjuk, hogy a Hunyadi-család ebből a vezető rétegből került ki. Egy regényíró persze fenntarthatja a tévedés jogát, hiszen nem történelmi tanulmányt ír. Megvan az írói szabadságom, hogy az életrajzán tátongó lyukakat – hiszen Hunyadi születése körülményeiről és korai éveiről nagyon keveset tudunk – kitöltsem és regényesítsem. Hozzáteszem: Hunyadi azon kevés magyar hős egyike, akire a környező országok népei nem ellenségként tekintenek, mi több magukénak is érzik.

– Mostanában egyre többször találkozni azzal a véleménnyel, hogy a török megszállás nem volt olyan mértékű tragédia, mint ahogy az a történelmi regények vagy filmek alapján közkeletű vélekedéssé vált. Mi erről a véleménye?
– Teljes mértékben egyetértek azokkal, akik a török–magyar barátságot szorgalmazzák. Viszont történelmi tény, hogy a törökök ellen vívott háborúk véresek, kegyetlenek voltak. Néhány történész felveti, hogy valószínűleg nem jól választottunk magunknak ellenséget – talán igazuk van. A regényeim sem arról tanúskodnak, hogy a török démonian gonosz ellenség lett volna. Azt próbálom inkább bemutatni, hogy a török azt tette, amit a vallása és a birodalmi logika diktált számára. Mi ennek a hódító politikának az útjába álltunk, és ma már kimondható, hogy a Nyugat nem sok hálában részesített bennünket, amiért évszázadokon át védelmeztük. Ez azonban semmit sem von le Hunyadi dicsőségéből. A regényeim egyik fő tanulsága az, hogy bár a török volt az ellenség, sokkal inkább azok tehetők felelőssé, akik a kritikus időszakokban a széthúzást választották az összefogás helyett.

Bán János a Szolnoki Galériában látható huszita kiállítás tárgyai között

Fotó: Nagy Béla

– Előkerül még egy nagyon ismert történelmi figura is a regényekben, nevezetesen Vlad Tepes – vagy ahogy a világ ismeri: Drakula. Azt olvastam, hogy ezzel egyfajta igazságtétel is volt a célja.
– A románok rendkívül ügyes propagandamunkával ötven-hatvan év alatt tökéletesen el tudták hitetni nyugaton, hogy ők voltak a kereszténység védőpajzsa. Amikor annak idején említettem egy olasz újságíró barátomnak, hogy könyvet szándékozom írni Hunyadi Jánosról, nem tudta, kiről van szó, ellenben meg volt róla győződve, hogy a románok voltak azok Vlad Tepes vezetésével, akik megállították a törököket. Bizonyos szempontból megértem a románokat, ki ne szeretné szebbnek látni a történelmét a valóságosnál? Talán az egyetlen kivétel mi vagyunk: inkább a valóságosnál rosszabb színben tűntetjük fel magunkat. Mintha nálunk sokáig az lett volna a cél, hogy bűnösnek, negatívnak láttassuk magunkat és a történelmünket. Pedig a nemzeti mítoszoknak és jelképeknek igenis fontos szerepe van.

Tekintse meg a szolnoki huszita kiállításon készült képeket!

– Történelmi regények szerzőjeként nyilván eltöprengett már azon, hogy létezik-e egyáltalán egyetlen történelmi igazság.
– Nincs egyetlen történelmi igazság, Kelet-Európában pedig még kevésbé. Nekünk azonban elsősorban a magyar nézőpontot kell érvényesíteni, a tanulságot úgyis mindenki egyedileg vonja le. A magyar szempont persze nem azt jelenti, hogy rózsaszínben látjuk a történelmünket, de ami pozitív vagy büszkeségre adhat okok, arról beszélni kell. Nagy nemzeti hőseinkről máig nem készültek igazi történelmi mozifilmek, mondjuk Hunyadi Jánosról, Mátyás királyról vagy Szent Istvánról. Ez olyan, mintha a franciák soha nem készítettek volna filmet Napóleonról vagy az amerikaiak Lincolnról. A Hunyadi-kor nagyon izgalmas időszak, talán a legdicsőségesebb hazánk történelmében, ennek ellenére nem ismerjük mélységeiben. Mindenki hallott például Nándorfehérvár 1456-os ostromáról, de csak nagyon kevesen tudják, hogy tizenhat évvel korábban is ostromolták már a várat a törökök, fél éven keresztül. Ez volt az első olyan ostrom, ahol a törökök földalatti aknákat ásva próbáltak bejutni egy várba, és ahol a feljegyzéseik szerint 17 ezren maradtak ott, miután az berobbant. A csontjaikat nemrég találták meg a belgrádi földmunkák során. Erről nagyon kevés magyar tud. A mi történelmünk olyan gazdag, hogy egy ilyen jelentős eseményről is el tudunk feledkezni, mert voltak még fontosabbak is.

– Hogyan született képregény az első kötetből?
– Fazekas Attila, a képregényalbum grafikusa a műfaj egyik legelismertebb és legkedveltebb hazai alkotója – magam is az ő képregényein nőttem fel. A Hunyadi-sorozat első kötetének képregény-adaptációja először folytatásokban jelent meg, aztán a kiadó úgy döntött, hogy színes, szép kiállítású albumként is kiadjuk, hátha a fiatalabb olvasók számára vonzó lesz. Fontos azonban megjegyezni, hogy a Hunyadi-sorozat kötetei nem ifjúsági regények, már csak a harctéri leírások brutalitása és az erotikus jelenetek bujasága miatt sem.

– Úgy tudom, tervben van az is, hogy film készül a regények alapján. Hol tart az ötlet?
– A Hunyadi-regények mozgóképes feldolgozására igazából egy tévésorozat lenne a megfelelő keret, de jelenleg inkább egész estés filmek támogatására lehet pályázni. Komoly dramaturgiai kérdés, hogyan lehet egyetlen filmbe belesűríteni egy ilyen gazdag életutat úgy, hogy abból nem maradjon ki Nándorfehérvár ostroma sem. Nagyon jó lenne, ha készülne film Hunyadiról, de csak akkor, ha az nem lesz silány és szegényes. A lengyelek például egymás után készítik a látványos történelmi filmeket, legutóbb éppen Bécs török ostrom alóli felmentéséről. Báthory Erzsébetről mint tudjuk a csehek és szlovákok készítettek filmet. Nemrég pedig bemutattak egy hatalmas török szuperprodukciót, Fetih 1453 címmel Mohamed szultánról, Konstantinápoly meghódítójáról. Talán egy napon Hunyadi Jánosról is készül film, ha már megverte ezt a világhódító Mohamedet Nándorfehérvárnál

A Hunyadi-sorozat szerzője szerint meg kell mutatni végre a magyar történelem dicsőségesebb korszakait is

Fotó: Nagy Béla

– Meddig írható ez a sorozat?
– A terv eredetileg arról szólt, hogy megírom a Hunyadi-család három generációjának történetét, de kicsit terjedelmesebb lett a sorozat, mint terveztem. Hunyadi Jánosról nyolc vagy kilenc kötet biztosan készül, és kevesebbet Mátyásról sem érdemes írni, és akkor még hol van Corvin János Persze minden attól függ, hogy kitart-e az olvasók érdeklődése. Ez egy családregény, ami hihetetlen karaktereket vonultat fel, és fordulatosabb a legkalandosabb fantasynál is

Minden kornak megvan a maga csodafegyvere, csak éppen a mából szemlélve ezek nem feltétlenül tűnnek már annyira félelmetesnek. Pedig az igazság az, hogy a cseh husziták által fejlesztett, ágyúkkal is felszerelt harci szekér túlzás nélkül hadászati forradalomként hatott a 15. században. Ahogy az is, hogy egyszerű emberek hétköznapi eszközökkel fegyverezték fel magukat, és a lovagi hadviselés korszakának véget vetve szervezett és parancsokra épülő modern hadsereget hoztak létre. Arról, hogy hogyan is néz ki a már említett harci szekér, valamint milyen fegyvereket forgattak a cseh hitújítók, a következő hónapokban több magyarországi múzeumban is meggyőződhetnek az érdeklődök. A Varsói Állami Régészeti Múzeum Isten katonái – Jan Žižka husziták a Keresztes Lovagrenddel vívott harcban című vándorkiállítása június 27-én Szolnokra ért el, ahol az egykori zsinagóga épületében található Szolnoki Galéria tágas terében augusztus 20-ig várják a stílszerűen szekérkerekekre rögzített informatív tablók, valamint fegyverek a huszitizmus történetére kíváncsi látogatókat.
Persze nincs mit csodálkozni azon, hogy Magyarországot is végigturnézza ez a vállalkozás, hiszen kimondottan „visegrádi” kötődésű témáról van szó. Ahogy azt a kiállítás lengyel kurátora, Marek Zalewski lapunknak elmondta, nemcsak Dél-Lengyelországban, de az akkori Magyar Királyság területén is pusztítottak huszita rablóbandák a mozgalom után. A Hunyadiak is szembekerültek velük, ám később nem egy közülük már Mátyás király híres fekete seregében kamatoztatta tudását.
A kiállítás középpontjában a lengyel festőóriás, Jan Matejko A grünwaldi csata című festményének reprodukciója áll, melyen feltűnik a legendás huszita vezér, Jan Žižka is. De túl az informatív tablókon és az említett fegyvereken, a kiállítás létrejötte is érdekesnek mondható. Furcsának tűnhet, hogy egy ismert cseh sörmárka, a Pilsner Urquell gyártója szponzorálta a tárlatot. Ennek a miértjére Marek Zalewski világított rá. A kiállítás szervezése során történelmi érdekességre bukkant: a husziták szolgálataikért egy alkalommal ugyanis nemcsak zsoldot kaptak, hanem egy igazi tevét is, ami elkísérte őket Pilsen városának ostromakor is. A város védői elragadták tőlük az állatot, Zsigmond király pedig vitézségük elismeréseként beletetette az állatot a város címerébe. Ez a címer díszeleg a mai napig a sörcímkéken, a történet pedig elég lefegyverző volt ahhoz, hogy a sörgyár marketingigazgatója az ügy mellé álljon.
A husziták lengyel területen való működése viszonylag elfeledett fejezete a történelmünknek – állítja Wojciech Brzeziński, a lengyel múzeum igazgatója, ugyanakkor azt is hozzáteszi, érdekes módon egy lengyel fantasyíró, a világhírű Andrzej Sapkowski huszita témájú regénysorozata sokat tett a korszak népszerűsítéséért. A szerző fantasy elemekkel vegyített trilógiája második kötetének címét kapta a kiállítás is. Az anyag a tervek szerint ősszel a miskolci Herman Ottó Múzeumba költözik majd át, a lengyelek pedig további együttműködéseket terveznek, mindenekelőtt a szentendrei Ferenczy Múzeummal, mely a varsói múzeum munkatársai szerint európai szinten is egyedülálló újkőkori gyűjteménnyel büszkélkedhet egy autópálya-építésnek köszönhető feltárásból.

(Isten katonái – Jan Žižka és a husziták a Keresztes Lovagrenddel vívott harcban. Szolnoki Galéria. Megtekinthető augusztus 20-ig)