Márta István: Nincs gázsi, ami ezt helyettesíthetné

A völgyre idén ez a jellemző: mindenki jókedvű, mosolyog, a patakban van víz, ami szimbolikus, hiszen Kapolcs története innen indult – mondja Márta István.

„A virtuális lét annyira előrenyomul a fiatalabb korosztály életében, hogy a valós élettel, a falusi léttel való találkozás már egyáltalán nem egyértelmű”

Fotó: Hegedűs Márta

– Hiszem, hogy ha közel azonos értékrendet képviselő művészek csoportja megfelelő szabadságot kap, akkor csodákat tud teremteni. A Palya-udvar például a maga szellemi körével tökéletesen képviseli azt az értékrendet, amelyet én is vallok, hogy minden körülmények között minőségi műsort nyújtsunk a közönségnek. Ugyanez igaz Hobóra, a Kalákára és minden egyes fellépőnkre. Ez a mentalitás lendít át minket a nehézségeken. A közönség pedig visszajön, és mindig vissza fog térni a kapolcsi udvarokba, amíg a falu, a művészek és a barátaik itt lesznek.

– Nyaranta szinte minden napra egy tucat fesztivál jut az országban. A Művészetek Völgye mivel tűnhet ki ezek közül?
– Talán nem vagyok nagyképű, ha azt mondom, hogy Európában egyedülálló ez a fesztivál. A Művészetek Völgye már csak a koránál fogva is különleges. Nem könnyű 23 éven át fenntartani ezt az értékrendet, miközben a világ viharsebesen változik körülöttünk. A virtuális lét annyira előrenyomul a fiatalabb korosztály életében, hogy a valós élettel, jelen esetben a falusi léttel való találkozás már egyáltalán nem egyértelmű. Ez a rendezvény pedig a települések életének szerves részévé vált. Nem elkülönül, nem rétegfesztivál, képes minden korosztályt megszólítani. Egyedülálló továbbá a táj, a természeti és az épített környezet is. Ez a falu több mint 900 éves. Tudjuk, hogy hol vagyunk, ezért fontos feladatunk az értékek mentése. Megmentettünk egy 18. századi kovácsműhelyt, aztán a Falumalmot a teljes berendezésével, megjelentettünk továbbá három kötetet a falu történetéről. Ezek kevésbé látványosan, de hozzá tartoznak a fesztivál feladatához.

– Képesek tartani a lépést más fesztiválokkal?
– Egyre több minőségi fesztivál születik, amely egyrészt hasonlít a Művészetek Völgyéhez, másrészt olyan kulturális ajánlatokat tesz le a közönség elé, amelyek miatt valóban konkurenciát jelent. De nem akarunk versenyezni. Örülünk és boldogok vagyunk, ha ránk hivatkoznak, vagy bizonyos fesztiválelemeket átvesznek tőlünk.

– Milyen költségvetéssel dolgoznak, hogy oszlanak meg a támogatások, és mekkora részt vállalnak a szponzorok?
– Ez a fajta nonprofit fesztivál és településfejlesztéssel összefüggő hagyományőrzés 30-35 százalékos állami támogatással működhet megfelelően. Ezt ebben az évben megkaptuk, és ígéretünk van a jövőt illetően is: a Művészetek Völgye a garantált, kiemelt fesztiválok közé került. Három évre ha kis összeggel is, de biztosítva van, hogy el tudjuk kezdeni a szervezést. Örülnék azonban, ha minél többen karolnák fel az ügyet és látnának fantáziát Kapolcsban. A hagyományőrző, minőségi kulturális turizmus fenntartása és fejlesztése mindannyiunk közös érdeke. Ugyanakkor a szervezeti struktúránkat is profibbá kell tennünk. 23 éve a Kapolcsi Természetvédelmi és Kulturális Egylet vezényli le a fesztivált, ez az egyesület pedig már nem teljesen alkalmas rá, hogy mindezt megszervezze. De a változás csak a szervezeti struktúrát érinti, a gondolkodásmód, az értékrend nem fog változni, legalábbis amíg én vezetem a fesztivált.

– Már most tervezgetjük, hogy mit is csinálunk majd a huszonötödiken. Az álmaink megvannak. Nagyon szeretnénk, hogy újra az összes társult település, vagyis Kapolcs és Taliándörögd mellett Öcs, Monostorapáti, Pula és Vigántpetend is megjelenhessen. Mindent elkövetek, hogy ennek az alapjait meg tudjuk teremteni.

– A fesztivál nagy része még hátra van. Mely produkciókat ajánlaná az idei programból azoknak, akik most utaznak le Kapolcsra?
– Mindegyik udvar különleges. Hobo például 180 dallal készült a fesztiválra, minden este más programot ad elő. A Palya-udvar összes műsora kiemelendő, akárcsak a Kaláka-versudvar, ahol reggeltől éjjelig mennek a műsorok, itt a kisgyerekek tudnak felnőttek lenni, a felnőttek pedig újra gyerekké változhatnak. Egyébként a völgyre idén ez a jellemző: mindenki jókedvű, mosolyog, a patakban van víz, ami szimbolikus, hiszen Kapolcs története innen indult.

– A patakból?
– 1989-ben azért indítottuk el az egyesületet, mert a kapolcsi patakból elment a víz. Egy közeli településen halivadék-nevelő tavat alakítottak ki. Ez a tó tönkretette az Eger-patak ökoszisztémáját: elment a víz, holott a patak egykoron 11 vízimalmot hajtott meg Kapolcson. A faluval összefogva harcba szálltunk a vízért. Részben győzelmet arattunk. A tavat betiltották, a víz ugyan csak 11 év múlva érkezett meg, de most már újra van. És megmaradt az egyesület is, amely azonban immár nem a patakért harcol. Jelenlegi céljaink a településfejlesztés támogatása és a kultúra elterjesztése.

– Hogy lehet egy ekkora rendezvény szervezését összeegyeztetni a Zsolnay Kulturális Negyed vezetésével, amely szintén egy teljes embert kíván?
– Olyan csapatot kell kialakítani, amely tudja a dolgát. És nem csak tudja, szereti is. Ezen a szereteten múlik minden. Lehet, hogy ez közhely, de így van. Nincs olyan gázsi, amivel ez helyettesíthető. Ez a szeretet a titka a Művészetek Völgyének.