Ez az első eset, hogy a német tévésztár, aki leginkább Schimanski felügyelőként ismert a Tetthely című krimisorozatból, a nyilvánosság előtt foglalt állást vitatott múltú apja ügyében. „Használták őt, ő pedig hagyta, hogy használják” – mondta Götz George, aki igyekezett a lehető leghitelesebben felidézni apjának figuráját. Azt nem árulta el, hogy mi késztette a családi múlt sok évtized utáni feldolgozására, az indítékról azt mondta, hogy az túlságosan intim jellegű a kitárgyaláshoz.
A több német tévétársaság koprodukciójában készült dramatizált dokumentumfilm olyan megszállott színészként mutatja be Heinrich Georgét, aki bármi áron, politikára és ideológiára fittyet hányva, játszani akar.
Heinrich George (1893–1946) nemzedékének egyik legnagyobb színésze volt, későbbi megítélését azonban meghatározta – sőt az életébe került –, hogy olyan náci propagandafilmekben vállalt főszerepet, mint a Jud Süss vagy a Kolberg. 1946-ban, 52 évesen meghalt a sachsenhauseni szovjet fogolytáborban, ahova a náci rezsim idején vállalt szerepe miatt került.
Az apját utoljára hatévesen látó Götz George és bátyja, Jan sok személyes holmival, köztük édesanyjuk leveleinek az átadásával járult hozzá a George című produkcióhoz. Az alkotók között kezdettől egyezség volt, hogy a film nem szépíti meg az apa történetét.
Az apáról szóló film a kimerülés szélére sodorta a 74 éves sorozatsztárt a forgatás gyorsasága és a szerep nehézségei, például amiatt, hogy egy hatalmas műpocakot kellett viselnie.
A dokudrámát, amely Joachim A. Lang rendező szerint arról is szól, hogy milyen felelősséget visel egy művész a diktatúrában, július 24-én tűzi műsorára az ARD tévé.
