Ha az lett volna a költő célja, hogy kiadatlan versei soha ne jelenjenek meg, valószínűleg elégette vagy eldobta volna őket. De úgy látszik, fontosak voltak neki. A saját hasonlatával élve köztudottan „termő almafaként” hozta létre a verseit – az volt a lényeg, hogy teremjen, és nem az, hogy mi lesz a versek sorsa – nyilatkozta a Magyar Nemzetnek Steinert Ágota.
Weöres Sándor hagyatékának gondozója a polgári napilapnak többek között arról is beszélt, a költő a hatvanas években kezdhetett el utazni, így sok országban lehetősége volt kapcsolatot teremteni helybéli neves költőkkel, akik le is fordították. Kifejezetten nagy számban keletkeztek angol, német, svéd fordításai. Annál is inkább, mert esélyes volt a Nobel-díjra, amit végül nem kapott meg.
További részletek a július 24-i, szerdai Magyar Nemzetben.
