Szinte állandóan telt házas termekben, javarészt fiatal nézők előtt zajlottak július 18. és 28. között a vetítések, és a közönség láthatóan mindenre vevő volt a legelborultabb kísérleti filmektől kezdve az elmúlt évek fesztiválslágereiig bezárólag. A lengyel filmipar pedig kétségkívül remekül menedzseli magát.
A Fat Shaker című filmnek köszönhetően minden dunsztosüveg elfogyott a wroclawi gyógyszertárakból – szólt az álhír a fesztivál hivatalos, négy, nagyméretű oldalon megjelenő napilapjának hátulján. Az említett, a versenyprogramban szereplő iráni filmben ugyanis visszatérő elem a piócák segítségével folytatott köpölyözés. Szerencsére a sziléziai városban – amely egyfajta kelet-közép-európai Amszterdamként arra csábít, hogy számtalan hídján andalogjunk – legfeljebb a kimondottan jó erőben levő szúnyogok vérszívó kedvének voltak kiszolgáltatva a fesztivállátogatók. Akik azonban jobbára amúgy is a kilenctermes multiplex valamelyik helyiségében vagy közösségi tereiben hűsöltek.
A közönségszámra – legalábbis a fesztivál ideje alatt – nem lehetett panasz, az elmúlt tíz napban folyamatos volt a zsibongás a mozi területén. Igaz, program is akadt bőven, a versenyszekció mellett megszámlálhatatlan dokumentumfilmet, az elmúlt évek fesztiválslágereit és különféle tematikus vagy egy-egy rendezőre koncentráló blokkot is találhatott az érdeklődő a kínálatban. Szinte minden este zenei csemege zárta a moziszeánszot a fesztivál klubjában, többek között tiszteletét tette a drum and bass műfajának egyik meghatározó alakja, Roni Size, és remek koncertet adott Mike Patton is Tomahawk nevű zenekarával.
Tarr Béla győztest hirdet
Fotó: Nowe Horyzonty
Az utolsó napokban zártkörű vetítéseken és beszélgetéseken a jó formában levő lengyel filmipar jelesei kínálták portékájukat. A külföldi érdeklődés komolynak mondható a lengyel mozi iránt. Mint az egy-egy háttérbeszélgetésből kiderült, több helyen, így Angliában, de más nyugati országokban is számolnak a nagyszámú lengyel kisebbséggel a helyi fesztiválok szervezői.
A közönség lelkesedése persze nem egyenlő a megilletődöttséggel, a nemzetközi verseny filmjeiről nemegyszer távoztak tömegével a nézők. Ez történt a holland–magyar koprodukcióban készült A csendesek (Silent Ones) című film vetítése alatt is. A Tóth Orsi játszotta főszereplő egy autóbalesetben elveszíti a kisöccsét, ezért egy importárut szállító hajón dolgozva kezd új életet. A kínosan lassú és erőltetett párbeszédektől hemzsegő film nagy részét a hajón történő utazás teszi ki. A holland Ricky Rijneke saját bevallása szerint az élet és a halál közötti halvány határvonalat akarta megragadni, ám igyekezete inkább a film és a közönség közötti szakadék elmélyítése terén volt igazán látványos. Próbára tette a nézők türelmét, bár más okokból, az egyiptomi származású, Franciaországban élő Manuela Morgaine Foudre című filmes esszéje is, amely négyórás terjedelemben – villám sújtotta túlélők beszámolóit kamerára véve, az elektrosokk alkalmazását körbejárva, a vallási megvilágosodást kutatva és az irodalomra koncentrálva – foglalkozik a villamosság és az elektromosság hatásával az emberi létezésre. A kétségkívül eredeti alkotás – ahogy azt az egyik zsűritag megjegyezte – tévésorozatként kimondottan figyelemreméltó lenne.
Szakmai igényességével, átgondoltságával kiemelkedett a jobbára meglehetősen kísérleti alkotásokat felvonultató mezőnyből a francia Alain Guiraudie Strangers by the Lake című filmje, amely végül a nemzetközi kritikusok Fipresci-díját kapta. A film egyetlen helyszínen, egy melegek által az alkalmi randevúk céljából látogatott tóparton játszódik, ahol egy sorozatgyilkos szedi áldozatait. Guiraudie filmje – túl néhány valóban hangsúlyosan explicit jeleneten – valójában szórakoztató műfajparódia, egyfajta kifordított thriller, amely attól válik egyedivé, hogy egy meglehetősen sajátos és belső szabályok között működő közösség köreiben történnek meg a bűnesetek, miközben a filmnek van mélyebb mondanivalója is, főként az erotika és a halálvágy témakörében.
A díjazottak és a zsűri egyben
Fotó: Nowe Horyzonty
A Tarr Béla vezette nemzetközi zsűri az orosz Alekszej Fedorcsenko Nyebesznije zsjoni lugovih mari című filmjének ítélte a fesztivál 20 ezer eurós fődíját. A film vizuális Dekameronként a finnugor mari törzs erotikus és humoros történeteiből álmodott vászonra egy csokorra valót, bőven teret engedve a groteszk, erősen kelet-európai humornak.
A közönségdíjat hazai alkotás, Tomasz Wasilewski Floating Skyscrapers című filmje kapta, amit némiképp félrevezetően úgy harangoztak be, mint az első lengyel meleg témájú filmet. A film ezzel szemben sokkal inkább egy szerelmi háromszögre és a túl szoros érzelmi kötődésből – így egy betegesnek mondható anya-fiú kapcsolatból – való kiszabadulás nehézségeire koncentrál, erőteljes képek és zenei megoldások segítségével.
Wroclaw a tavalyi futball Európa-bajnokság után már a 2016-os Európa kulturális fővárosa cím adta lehetőségek kiaknázásán dolgozik, közben a város nagyfokú támogatását élvező filmfesztivál, ahogy azt a rendezvény egyik főszervezője is megerősítette, évről évre több visszatérő turistát csábít ide. Az előrelátóbbak pedig legfeljebb eleve hoznak magukkal dunsztosüveget.
