1943. augusztus 17-én született New York Cityben, szülei sikeres képzőművészeknek számítottak. Édesanyja festőművész volt, apja a festészet mellett szobrászként is kivívta a kritika dicséretét. Amikor kétéves korában szülei elváltak, Robert az anyjához került, aki nyomdai állást vállalt, hogy neveltetésének költségeit fedezni tudja.
Az örökmozgó, okos De Niro nagyon szeretett moziba járni az apjával, ahol kedvence, Greta Garbo teljesen elvarázsolta. Anyja Maria Picator drámaiskolájában is vállalt részmunkát, így fia ott ingyen vehetett órákat.
Első szerepét tízévesen kapta az Óz, a csodák csodájában. Nem sokkal később ösztöndíjat nyert egy tekintélyes New York-i művészeti magániskolába, de a diákok között tapasztalt versenyszellem letaglózta. Iskolát váltott, de ezzel búcsút intett tanulási kedvének is. Ideje nagy részét egy olasz utcai bandával töltötte, sápadtsága miatt ráragasztották a „Tejfelesszájú\" becenevet. 1960-ban keresztül-kasul beutazta Kaliforniát, s ekkor döntötte el, hogy a színészetet választja élethivatásul. Később ezt így indokolta: „Színészként minden következmény nélkül eljátszhatsz olyan dolgokat, amelyekhez egyébként az életben nem lenne bátorságod.\"
Beiratkozott Stella Adler színészstúdiójába, aki a Sztanyiszlavszkij-módszer elkötelezett híve volt, és rendkívül fontosnak tartotta az eljátszandó karakter pszichológiai elemzését. (Adler, akinél korábban Marlon Brando és Rod Steiger is tanult, De Niróra később mint a legtehetségesebb tanítványára emlékezett vissza.) Egy ideig Lee Strasberg iskolájának a padjait is koptatta, majd kilincselni kezdett a filmstúdióknál. Felejthető szerepeket kapott, mígnem 1968-ban Brian de Palma rábízta az Üdvözletek főszerepét.
Martin Scorsesével 1972-ben találkozott egy karácsonyi partin és szinte azonnal barátságot kötöttek. Nyolc közös filmjük első darabja az 1973-ban forgatott Aljas utcák volt. Felfigyelt rá Francis Ford Coppola is, s a Keresztapa című filmeposz második részében rábízta Vito Corleone szerepét. Alakításáért De Niro 1975-ben Oscar-díjat kapott a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában. Két évvel később játszotta el pályájának egyik legemlékezetesebb alakítását a Scorsese rendezte Taxisofőrben a tinédzser Jodie Foster oldalán. Ezután olyan világsikerek következtek, mint A szarvasvadász, majd a Dühöngő bika, amelynek főszerepéért 1981-ben Arany Glóbusz díjjal jutalmazták, s megkapta második Oscarját is. A bokszoló Jake La Motta hiteles megformálása érdekében egy időre családjával is megszakította a kapcsolatot, ökölvívók között élt és mintegy harminc kilót hízott.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!