A Kecskebűvölők szerzője megint összezavarja a világot

Gátlástalan, határtalanul egocentrikus és nincs bűntudata. Mindez rengeteg energiával, kiemelkedő manipulációs képességgel, bájjal, intelligenciával társul. Ismerős?

Ronson, mint minden igazán jó szatirikus, egyáltalán nem tréfál. Oknyomozó alapossággal mutatja be, hogy is fest a mi kis hétköznapi világunk, milyen különösek, ellentmondásosak és emiatt nevetségesek a társadalom többsége által magától értetődőnek tekintett tézisek. Ronsont olvasni hasonló érzés ahhoz, ami a hullámvasúton fogja el az embert. Váratlan rándulással száguldani kezd, először csak meghökkent, aztán tériszonyos emelkedések és pánikkeltő zuhanások után lelassul, és kinevetteti velünk félelmeinket. Rádöbbent, milyen ijesztőek a mi kis, biztonságosnak hitt hétköznapjaink.

Ha már eléggé paranoiásak vagyunk, a következőkkel nyugtat meg: mivel eddig is meglehetős biztonságban éltünk ebben a veszélyes világban, várhatóan később sem lesz semmi baj. Bízzunk a biztonsági övben, a tervezők felkészültségében és a statisztikákban, miszerint nagyon ritkán történik baleset a vidámparkban. Ritkán, és akkor is csak másokkal. Legalábbis reméljük.

A Pszichopatateszt nem dokumentumkönyv, ám az író szokásához híven végig nem fikciós elemekből építkezik. A főhős, egy Jon Ronson nevű újságíró, a Kecskebűvölők című sikeres regény szerzője, különös megbízást kap. Az után kell nyomoznia, ki és miért küldözget rejtélyes könyveket a világ vezető neurológusainak. A problémát nehezítendő, akad a címzettek között asztrofizikus és teológus is. Az érintettek hiába igyekeztek megfejteni a rejtélyt, dekódolni a különös ajándékba rejtett üzeneteket, metaforákat, utalásokat és szimbólumokat, ezért Jonra bízzák a nyomozást.

A főhős munkához lát, viszonylag hamar meg is leli a megfejtést, ám eközben egyre sűrűbben találkozik azzal a kérdéssel, vajon mit is nevezünk normálisnak. Újságíróként először vizsgálni kezdi, vajon a modern lélekgyógyászat mennyiben tekinthető tudománynak, és mennyi benne a blöff. Itt már száguld velünk a hullámvasút. Megtudjuk, hogyan kísérleteztek vezető analitikusok hallucinogén drogokkal betegeiken, milyen felelőtlen sematizmussal adagolják a mai napig a pszichiátriai gyógyszereket viselkedészavarosnak nyilvánított gyermekeknek, ugyanakkor azt is megmutatja, hogy a szcientológiahívők ortodoxpszichiátria-ellenessége szintén zsákutca.

Találkozik egy tizenkét éve elmegyógyintézetben ülő kedves fiatalemberrel, aki annak idején egy verekedés miatt rá kiszabott néhány éves börtönbüntetést akart megúszni egy kényelmes elmegyógyintézetben, ám képtelen kiszabadulni, mert minél kifogástalanabbul és józanabbul viselkedik, annál egyértelműbb a diagnózis: pszichopata.

A tudomány mai állása szerint ez a pszichiátriai betegség nem gyógyítható, viszont rendkívül veszélyes, hiszen a valódi pszichopatákból hiányzik az a képesség, amivel tetteik súlyát mérlegelhetnék. Hidegvérrel képesek akár ölni is, ha attól érzik jól magukat. Minél mélyebben ássa bele magát a témába Jon, annál aggasztóbbá válik a helyzet. A kérdés legnevesebb szakértőivel folytatott beszélgetések és egy idevágó tanfolyam elvégzése után kiderül, hogy kényszergyógykezelésre ítélt bűnözőkön kívül is rengeteg a pszichopata.

A betegség jellemzői – gátlástalanság és határtalan egocentrikusság, a bűntudat teljes hiánya, ami rengeteg energiával, kiemelkedő manipulációs képességgel, bájjal, intelligenciával társul – sok tekintetben megegyeznek azzal, amit a sikerre való képességként ismerünk. Ennek következtében az emberi közösségek valódi irányítói – üzletemberek, politikusok, válságmenedzserek, valóságshow-producerek és a többi döntéshozó, véleményformáló – között az átlagosnál valószínűleg jóval magasabb arányban találunk olyanokat, akik megbuknának a pszichopatateszten.

Lehet, hogy a sok baj, háború, gazdasági összeomlások és egyéb értelmetlen, mégis milliókat sújtó válságok mögött egyszerűen az a tény rejlik, hogy a világunkat pszichopaták irányítják? A könyvben szereplő tények, személyek és hivatkozások mind valódiak. Az összefüggések a szerző sajátos világszemléletét tükrözik. Vagy a világ szerkezetének furcsa sajátosságait. Ijesztő és mulatságos. Érdemes gondolkodni rajta.

(Jon Ronson: Pszichopatateszt, GABO Kiadó, 2013, 297 oldal, 3490 Ft)