A koronázás látványos drámája Székesfehérváron

A székesfehérvári Koronázási Ünnepi Játékokon mutatták be Szikora János rendezésében az első székesfehérvári koronázási szertartásjátékot.

A koronázási szertartásjáték lényege, hogy a közönség szimbolikusan átélje a koronázást – ezúttal Szent István királyét – ott, ahol annak Magyarországon a legnagyobb hagyománya volt. Székesfehérváron pontosan azon a helyen – a középkori romkertben – építették fel a kétezer-nyolcszáz fős közönség befogadására alkalmas szabadtéri színpadot, ahol a magyar királyok egykori koronázótemploma, a Nagyboldogasszony-bazilika állt. Szent Istvánt ugyan nem Székesfehérváron, hanem Esztergomban koronázták, de Orseolo Pétertől kezdve folyamatos volt itt a koronázás hagyománya, amely az Árpád-ház kihalása után is folytatódott. Az utolsó székesfehérvári királykoronázáson I. Ferdinánd fejére került a magyar korona 1527-ben. A hagyományteremtő szándékkal megrendezett koronázási játékok jövő évi második részében, Szent László koronázása kapcsán már elmondhatjuk, hogy pontosan azon a helyen zajlik majd a szertartásjáték, ahol a koronázás is zajlott, mert László már a Székesfehérváron koronázott uralkodók sorába tartozik.

A szertartásjátéknak nevezett, műfajilag pedig oratóriumként megjelölt produkció sok mindenben hasonlít a Magyarországon is hagyománnyá vált passiójátékokra. Nemcsak abban, hogy szakrális töltettel bír, és a színház falain kívül, az autenticitást valamilyen módon erősítő helyszínen rendezték meg, hanem abban is, hogy csak az előadás főszerepeit játszották profi színészek. A százötven fős szereplőgárda legnagyobb része a székesfehérvári civil közönségből állt össze. A koronázó érseket Tordy Géza, a püspököket Trokán Péter és Lábodi Ádám alakították, István szerepében Varju Kálmánt láthatták a nézők.

Az István című oratórium – műfaji megjelölésnek megfelelően zenés produkció, szólóénekkel, kórussal és kamarazenekarral, hangfelvételről Alba Regia Szimfonikus Zenekarral – látványos színházi eszközöket felvonultató történelemóra is volt, ahol megpróbálták a közönség számára átélhetővé tenni, mit is jelentett a koronázás. Mik voltak és milyen szerepet töltöttek be a koronázási jelvények, hogy zajlott a koronázási szertartás, mely papi személyek és miért voltak jelen, és milyen ígéreteket tett az uralkodó a középkori koronázási szertartáskönyv szerint. Matuz János és Szikora János a szövegek összeállításakor is eredeti forrásokat használt, és történelmi kérdésekben szakemberek véleményére támaszkodott, akárcsak a gregorián dallamok összeválogatása során. A szertartásmester – Mihályi Győző alakításában – azért került a forgatókönyvbe, hogy magyarázataival a mai embernek is érthetővé tegye a koronázás aktusát.

Szikora János rendezése egyébként is hajlott arra, hogy kapcsolódásokat keressen a kortárs világgal – a templomi közönség csoportja például nem korhű, hanem teljesen mai jelmezt kapott. A szertartást mindvégig filmező kameramannal együtt egy XXI. századi keresztelő közönségének benyomását keltették. A kórus szerzetesi csuhát, a táncosok pedig absztraktabb jelmezt viseltek, a mindvégig jelenlévő, a királyt támogató, Nagyboldogasszonyt alakító énekművész, Benedekffy Katalin megjelenése pedig Mária középkori ábrázolásait utánozta.

A darab cselekménye maga a koronázás aktusa volt, István élettörténetének a koronázáson kívüli közismert momentumai – megkeresztelése, küzdelmei a trónért, a kereszténység elterjesztése és az ország felajánlása Szűz Máriának – csak áttételesen jelentek meg a színpadon. Táncos jelenetekben – az Alba Regia Táncegyüttes működött közre a produkcióban – szimbolikusan jelent meg a pogányság és a keresztény hitre való áttérés, és hasonló táncjelenetek jelenítették meg István király belső és külső küzdelmeit. Az előadásban nagy szerep jutott a látványelemeknek – a színpad közepén felépített, stilizált Szent Korona-felépítménynek és az óriáskivetítőnek, amely mindvégig vagy szimbólumokkal, vagy a színpadon zajló események más szemszögből történő bemutatásával üzent, és hozzájárult ahhoz is, hogy a kétezer-nyolcszáz fős közönség színpadtól távolabb eső része is jobban értékelhesse a színészi játékot. Az, hogy a szombati és vasárnapi előadásokra, sőt a nyilvánossá tett főpróbára is elkelt minden jegy, jelzi, hogy Székesfehérvárnak érdemes folytatnia, amit most elkezdett.

A kétnapos fesztiválon felvonultak azok az óriás királybábok is, amelyeket Somogyi Győző képzőművész a fesztiválra tervezett. Az öt, Szent Istvánt és a hozzá közel álló történelmi személyiségeket – Géza fejedelmet, Saroltot, Gizellát, Szent Imrét és Asztrik püspököt – ábrázoló báb a debreceni virágkarneválon képviseli Székesfehérvárt. A bábokat tervező grafikus-festőművésznek kiállítása is nyílt Székesfehérváron a Koronázási Ünnepi Játékok programjaként. A fesztivál ideje alatt esténként fényfestéssel, mozgó képregény-jelenetekben elevenedtek meg a Fő utca falán István király életének legfontosabb jelenetei. Tekintse meg képgalériánkat!