A negyedik Kaposfest varázslatos napjai

Schumann, Ravel, Prokofjev, Brahms – az idei Kaposfest komolyzenei összeállításában ők a húzónevek. Még hétfőig érdemes célba venni Kaposvárt.

Két év szünet után kíváncsian indultam az idei Kaposfestre, amely a klasszikus zenei koncerteken kívül sok érdekes programot ígért. Négy éve pedig a Szivárvány Kultúrpalota helyett a kaposvári iskolában és templomban hallgathattam végig az egyszer szívderítő, máskor megríkató koncerteket. Schumann, Mozart, Ravel és Prokofjev művei most is nagy hatással voltak rám és a közönség többi tagjára is. A klasszikus zenei program összeállítása minden napra egy-egy témára összpontosított: augusztus 13-án, a nyitókoncerten szinte az összes művész helyet kapott a színpadon.

Nicolas Altstaedt (balra) és Ning Feng

Fotó: Kaposfest/Lafferton Zsolt

Johann Sebastian Bach brandenburgi versenyével kezdődött, a folytatásban Kurtág György: Jelenetek egy regényből című darabja és Joseph Hellmesbergertől a Románc négy hegedűre és zongorára következett. A szünet után Nielsen: Fantáziadarabok oboára és zongorára című darabja sajnos elmaradt, így egyből Schumann Esz-dúr zongoranégyesét hallhattuk, a koncertet kirobbanó tapsvihar zárta. A jókedvű, felélénkült közönség szétszéledt: vacsorázni, a Kapos Hotel éttermében Horváth Gyula cigányzenekarának muzsikáját hallgatni. Én Rippl-Rónai József Róma-villáját – amelyet a művész 1908-ban vett és az eredetileg elburjánzott növényzetű birtokot átalakíttatta – és a festő által megálmodott Andrássy-ebédlőt néztem meg. A késő este kivilágított villa és környéke gyönyörű, a művész iparművészeti remekeit is megnézhettük az Andrássy-ebédlő rózsakertjén kívül. A kiállítás vezetője amikor Rippl-Rónai méltatlanul elfeledett iparművészeti jelentőségéről beszélt, Ady szavait idézte: „Ő az, aki teledekorálja a világot, de az ilyen emberekkel történnek méltatlan dolgok.”

A klasszikus zenei programokat megfűszerezte Bősze Ádámnak, a koncertek jó humorú konferálójának zenei antikváriuma, amely a Szivárvány Kultúrpalota előterében kapott helyet. Mindennap az adott zeneszerzőkről valamilyen érdekességet állítottak ki, az érdeklődők egyedi, régiségnek számító kottákat tekinthettek meg, a zeneművek közti átvezetésekből pedig megtudtuk például, hogy Rossini és Paganini Rómában, húshagyó kedden nőnek öltözve zenélt az utcán.

„A zenész is ember!” – ez a jelmondat volt a védjegye a szerdai napnak, azaz a szenvedélyek napjának. A szervezők John Dowlandra, az ír származású zeneszerzőre, lantjátékosra kívántak emlékezni, akit túl szenvedélyes életvitele miatt eltanácsoltak a dán királyi udvarból. Valóban könnyedebb és nehezebb, mindenképpen érzelmekkel túlfűtött műveket hallhattunk a délelőtti és az esti koncerten is. Rachmaninov, Prokofjev, Mozart és Dvorák műveit speciálisan egészítette ki John Dowland hat dala, amelyet Thomas Dunford adott elő lanton Anna Reinhold énekét kísérve. A zeneművek mellett érdemes megemlékezni Szász Endre emlékkiállításáról is, a csodálatos festmények, tusrajzok és porcelánok hosszú időre kapták el a tekinteteket, a művész több arcát bemutató tárlaton korai és kései munkák is láthatók voltak. Zeneszerzők portréi, az intenzív színek, a feleségek által ihletett munkák beleégették magukat a fejekbe. Egy másik kiállítás is várt: két koncert között Kálló Péter: Szerintem című tárlata. A fotók leginkább Henri Cartier-Bresson egyedi világát idézték. A fényképész profizmusát bizonyítja, hogy több rangos díjat nyert, többek között a legjobb európai fotóblognak járó díjat 2009-ben.

Kelemen Barnabás (balra) és Jakob Katsnelson

Fotó: Kaposfest/Lafferton Zsolt

A szerda estét a szeverzők megspékelték egy különlegességgel: az egyetlen éjszakára megnyílt Kaposfest Casinóban hajnali háromig lehetett mulatni, a szerencsejáték kezdetét még megelőzte három táncbemutató: egy gyerekekből álló formáció rocky táncával kezdődött, tangóval folytatódott és vérpezsdítő páros tánccal zárult. A Casino és az éttermek is zsúfolásig megteltek, ahová a remek hangulaton kívül az eleredő eső űzte be az embereket.

Csütörtökön egy igazán megható élményt nyújtó darabbal kezdődött a délelőtt: Katia Skanavi és 9 éves kislánya, Alexandra Sticskina közösen játszottak Brahms op. 39-es keringőiből részleteket. A nap Rossini köré épült, a délelőtti koncert utolsó darabja a G-dúr szonáta vonósnégyese volt, amelynek dallamai kalauzolták át az éhes közönséget a Viccolo étterembe, ahol a zeneszerző receptjeit Segal Viktor készítette el az ínyenceknek.

Az idén is csillogó szemű közönségre nemcsak a zene varázsa, hanem a fellépők impulzív színpadi jelenléte is nagy hatással van estéről estére. Közvetlenségük és összecsiszolódott játékuk a hallgatóságot is mindig magával ragadja, azt éreztetik velünk, hogy szívből zenélnek. Ráadásul a művészek baráti összekacsintásai, egymásnak címzett viccei és a negyedik-ötödik visszataps nélkül nem lenne ilyen meghitt a Kaposfest. Hétfőig érdemes még megnézni.