A franciák nem arról híresek, hogy tizenöt percenként kitolnak a színpadra egy metálzenekart, viszont ha mégis, arra érdemes odafigyelni. Személyes nagy kedvencem a Comity, akik 12-15 perces opuszokkal mondták el azt, amit a világról gondolnak. Viszont, ha lehetséges egyáltalán, tökéletesen irányítják a zenéjükben megjelenő sötét káoszt, így a türelmes és befogadó hallgató igazi kincsre lel.
Szóval mindez, mármint a „francia ízek” felemlegetése szombaton, augusztus 31-én az A38-as hajón fellépő Gojira néven futó progresszív death metál formáció miatt lényeges. A közel két évtizedes múltra visszatekintő zenekar járt már Magyarországon, a beszámolók szerint kegyetlen pusztítást végeztek – feltehetőleg erre készülnek szombat este is. A négytagú banda öt lemezen van túl, a L’enfant sauvage 2012-ben jelent meg. Az biztos, hogy zenéjük nagyon precízen fölépített, óramű pontosságú munka, ahol minden cinnek pontosan kijelölt helye van és tényleg zseniálisan szólnak. Mario Duplantier – aki nem elhanyagolható módon üti a bőröket – egy interjúban beszélt arról, hogy pokoli sokat gyakoroltak és koncerteztek. Ez látszik, hallatszik. Aki nem ért a zenéhez, annak is nyilvánvaló kell legyen, nemcsak a zenészek vannak testvéri kapcsolatban a hangszereikkel, hanem a zenészek is „érzik egymást”.
A mostani koncert egyfajta csodavárás jegyében jő el, s biztos, hogy hatalmas szántás következik majd.
Nagyon fontos megjegyezni, hogy a szövegekben nem a hagyományos témákat veszik elő, hanem a természetközeliségről, az ember-természet kapcsolatáról, a környezet állapotáról, annak megóvásáról. Abszolút pozitív az üzenet, és ránk is fér az ilyesmi. Meg úgy az egész világra is.
Kicsit a zenéről. Többször is végighallgattam a legutolsó lemezt, s annak ellenére, hogy mestermunkáról van szó, picit néhol „gyanakodtam”. Egyik kollégámnak amolyan „utánérzés” feelingje van a zenekarral kapcsolatban – én ezt ugyan nem mondanám, de tény, hogy néha ismerős, már hallott megoldások, riffek bújnak elő a sötétből, ugyanakkor a hangszeres tudás, a szerzemények dinamizmusa és nem utolsó sorban a hangzás – ki nem állom, ha egy lemez rosszul szól! – tényleg felülírja a talán megbocsátható gyanakvást.
Csak azt tudom mondani: a zenekar tízes skálán tízes, aki tudja, mindenképpen nézze meg őket élőben is!
