– Idén augusztusban lesz kétéves a Libri Kiadó. Nyilván készítettetek magatokban számvetést az elmúlt időszakról. A kiadó annak idején komoly misszióval jelent meg, azt ígérve, hogy új színt hoz a magyar könyvkiadásba. Mennyire teljesült ez a cél?
Sárközy Bence: – A kiadó a Nyitott Könyvműhelyből jött létre, melyet annak idején Ádám alapított. Annak a kiadónak is az volt a szellemisége, hogy olyan könyveket jelentetett meg a szépirodalomtól a pszichológiáig, amelyekkel a kiadó vezetője azonosulni tudott. És ez jellemző a Libri Kiadóra is.
Halmos Ádám: – Miközben egyre inkább próbálunk azonosulni az olvasói igényekkel is. Azt gondoljuk, hogy egy könyvkiadó nem akkor igényes, ha kizárólag költészetet ad ki, és akkor igénytelen, ha például romantikus könyvekkel foglalkozik. A legfontosabb cél az olvasói igények kielégítése, és persze óvatos formálása, bővítése.
S. B.: – Hozzá kell azért tenni, hogy a Libri Kiadó csak idén négy verseskötet adott ki, és kortárs regényeket szinte ismeretlen, ámde annál tehetségesebb alkotóktól. És társadalomtudományi vagy pszichológiai könyveket is szép számmal jelentetünk meg. Az emberi érdeklődés ilyen szerteágazó. Amikor megjelentünk a piacon, számomra furcsa volt, hogy sokan félelemmel beszéltek arról a versenyhelyzetről, amelyet szeretnénk megteremteni. Pedig a legeslegfontosabb piaci szereplőknek: a könyvek íróinak és olvasóinak semmi sem tud annál jobbat tenni, mint a versenyhelyzet.
Sárközy Bence (balra) és Halmos Ádám
Fotó: Hegedűs Márta
– A Libri Könyvkereskedelmi Kft. és a Shopline fúziója kapcsán ismét felerősödtek az apokaliptikus jóslatok a magyar könyvpiac jövőjét illetően. Egyesek túlzott koncentrációt emlegetnek, az érintett szereplők viszont szükségszerű folyamatként beszélnek az egyesülésről, amely elsősorban az innovációt mozdítja elő. Hogyan ítélitek meg ezt a változást, és milyen szerep jut ebben a Libri Kiadói Csoportnak?
H. Á.: – A Libri Könyvkereskedelmi Kft. alapvetően könyvesbolti kereskedelemmel foglalkozó cég, ugyanakkor az elmúlt években a netes könyvértékesítésre is egyre nagyobb hangsúlyt helyezett. A Bookline azonban jóval előbb felismerte, hogy netes irányba érdemes elmozdulni, így viszonylag hamar helyzeti előnybe került a többi e-kereskedővel szemben. A két cég épp ezért a jövőben szépen ki tudja majd egymást egészíteni. Ez pedig nem apokaliptikus léthelyzet, inkább egy kirakós játék kezdete, amikor az elemeket az asztalra szórjuk, hogy aztán minden a helyére kerülhessen. Ugyanez elmondható a kiadói csoport fejlődéséről is. Vannak bizonyos törvényszerűségek, amelyek meghatározzák, hogy milyen emberek és milyen szervezetek képesek együttműködni. A Libri Kiadói Csoportba olyan kiadók – Park, Helikon, Kolibri, Diafilm – és olyan szakemberek – mások mellett Rochlitz András, Szász Zsolt – kerültek, akik tökéletesen ki tudják egészíteni egymást. Hiszünk abban, hogy az egymástól gyakran eltérő gondolkodásmód, a kiadói hitvallások sokszínűsége, a gyakori párbeszéd az, ami egy kulturális termékekkel foglalkozó vállaltcsoportot előre visz.
S. B.: – A Helikon esetében is arról van szó, hogy racionalizáltunk bizonyos folyamatokat azért, hogy a kiadó könyvei megtalálják helyüket a piacon. A Helikon kiadványai nagyon komoly értéket képviselnek, és van egy szilárd olvasóbázisuk, csak éppen új, fiatalabb olvasókat is meg kell nyerni a régiek mellé. Ez a kihívás az egész könyvszakmára érvényes. Divatot kell teremteni, rá kell vezetni a fiatalokat arra, hogy az olvasás élmény.
– Vannak más problémák is a magyar könyvpiacon. Gyakran felbukkanó vád például, hogy bizonyos könyvpiaci szereplők késve fizetnek.
H. Á.: – Ez egyfelől morális, másfelől jogszabályi kérdés. Nem hinném, hogy ezzel kapcsolatban csak a könyvszakmában találnánk rossz példákat. Tény, hogy vannak olyan könyvpiaci szereplők, akik azt gondolják, morálisan megengedhető az, hogy a szerződésben megállapítottakhoz képest késve fizessenek. A kifizetéseket szabályozni ugyanakkor nagyon nehéz dolog, és a körbetartozások miatt nem minden esetben könnyű felfedni, hogy ki az első számú felelős.
S. B.: – Azt sem szabad elfelejteni, hogy még mindig fiatal demokrácia vagyunk. Régebbi demokráciákban, ahol erős a polgári értékrend, jellemzően nem azért nem sértik meg például a másik fél szerzői jogát vagy a különböző megállapodásokat, mert félnek a büntetéstől, hanem mert tisztelik a tulajdont. Amikor L. Simon László annak idején, közvetlenül a beiktatása után találkozott a könyvszakma képviselőivel a Gutenberg Klubban, olyasmit mondott, hogy vannak olyan szabályozási kérdései a könyvpiacnak, amelyeket újra lehet rendezni, és vannak olyanok is, amelyek már a rendszerváltást követő időben eldőltek, és nagyon nehéz volna őket visszacsinálni. Ezzel egyetértek.
– Mennyire igaz az, hogy a magyar könyvpiac túltermelési válsággal küzd?
S. B.: – Nagyon sok olyan értékes cím jelenik meg, amelyre az olvasók nem tartanak igényt. Az biztos, hogy alaposan meg kell fontolniuk ma a kiadóknak, hogy milyen könyveket adnak ki és milyen kommunikációs stratégiákkal próbálják eljuttatni a lehetséges olvasókhoz. Egy kiadónak határozott képpel kell rendelkeznie arról, milyen olvasótábort céloz meg, mekkora lehet az a tábor, hogyan és hol érheti el. Aki ezt a munkát ma megspórolja, az hosszú távon nagyon komoly veszteségeket termel.
H. Á.: – A könyv egyedi termék, ezért a túltermelés is jóval árnyaltabb probléma, mint például a gabona esetében. Elkészül évente tíz-tizenkétezer cím, és a kiadónak minden egyes mű esetében előre fel kell becsülnie, hogy várhatóan hány vásárlója lesz. De miközben a gabonából termelt fölösleget betehetjük a közraktárakba, és később el lehet adni, addig a könyvek esetében ez nincs mindig így. Akciókkal, leértékelésekkel lehet ugyan ösztönözni a vásárlókat, de az olvasók vágyait, kötődésüket egy-egy szerzőhöz vagy éppen másokkal szembeni közönyösségüket nem lehet irányítani.
A Nyugati pályaudvarra néz a Libri Kiadónak is otthonul szolgáló irodaház
Fotó: Hegedűs Márta
– Segíthetne ezen a téren a hazai e-könyv-piac erősödése, hiszen ez esetben a raktározási problémák máris kevésbé tűnnek komolynak.
S. B.: – Amikor az e-könyvekkel kapcsolatos számokról beszélünk, látni kell, hogy amíg az Egyesült Államokban a könyvforgalom majd 20 százalékát adják az elektronikus kötetek, addig Európában az eredmények meg sem közelítik ezt. Az angol nyelvű országok könyvpiacain az e-könyv komoly változást hozott. Korábban egy amerikai regénynek ugyanúgy kellett kiadót találni Új-Zélandon vagy Ausztráliában, mintha más nyelvből fordították volna le, most viszont az amerikai kiadással együtt az összes többi angol nyelvű ország számára is rögtön hozzáférhetővé válik elektronikusan. Ez nagyon izgalmas kínálatot és az érvényesülés új útjait jeleni, de az európai nyelvek esetében nem működik. Még a hatalmas német nyelvű piacon is nagyjából egy százalék az e-könyvek forgalma. A magyar piac esetében az is kérdés – mivel itteni viszonylatban ez komoly befektetésnek számít –, hogy az olvasó milyen hordozón fogja olvasni az e-könyves tartalmakat, hajlandó lesz-e pénzt adni olyan eszközért, amelyen alapvetően csak olvasni lehet.
H. Á.: – Ezzel együtt a Libri Kiadói Csoport már idén ősztől azt tervezi, hogy valamennyi újdonságát e-könyv formában is megjelenteti. Fontosnak tartjuk, hogy jelen legyünk ezen a piacon, és azt is, hogy a saját eszközeinkkel lépjünk fel az illegális tartalmak elszaporodása ellen.
– Egyre többször kerül szóba könyves szakmai körökben, hogy vajon belép-e a magyar vagy a régiós piacra az amerikai Amazon, és sokan próbálják azt is kitalálni, hogy ez milyen hatással lehet a magyar könyvkiadásra. Hogyan látjátok ezt a kérdést?
S. B.: – Kérdés, hogy egyáltalán ide kell-e jönnie fizikailag. A lengyel könyvkiadók például hozzáférhetővé tették e-könyveiket az Amazonon, így a lengyel olvasók is gond nélkül hozzájuk férnek. Én egyébként „amazonszkeptikus” vagyok. Eddig a legkisebb európai ország, ahová az Amazon betette a lábát, Olaszország, és ott sem a teljes portfólióval jelent meg.
H. Á.: – Nem hiszem, hogy megérné nekik ez a lépés. Magyarország esetében nagyjából 6-7 milliárd forint netes könyvkereskedelemről beszélhetünk, ez dollárban kifejezve igencsak kevésnek tűnik. Ahhoz, hogy ebből részesedést szerezzen, az Amazonnak olyan hazai cégekkel kellene megküzdenie, amelyek mára nem csupán erős márkákká váltak, de a kereskedelem és a könyvkiadás területén egyaránt komoly piaci előnnyel rendelkeznek.
S. B.: – Sokkal valószínűbbnek tartanám, hogy először a negyvenmilliós piaccal rendelkező Lengyelországban vagy a számos „kétlaki” kiadót felsorakoztató cseh és szlovák piacon jelenik meg az Amazon.
– Szintén vitatott kérdés, hogy kötött áras legyen-e a magyar könyvpiac.
S. B.: – Úgy gondolom, nem véletlenül alakult ki sok helyen kötött könyvár. Bizonyos skandináv országok és a franciák is visszatértek ehhez a rendszerhez rövid kitérő után, a németek pedig egyenesen piacuk felvirágzásának zálogaként tekintenek a kötött árról szóló törvény bevezetésére. Legutóbbi értesüléseim szerint Izraelben is épp ezt fontolgatják. Kíváncsi lennék az átállás mikéntjére, ha nálunk is változás történne ezen a téren. Kérdés ugyanis, hogy egy olyan könyvpiac szereplői, ahol alapvetően kedvezményekkel próbálják becsalogatni az olvasókat a könyvesboltokba – ezért érdekes az izraeli példa, mert ott jelenleg pontosan ugyanez történik –, hogyan tudnak egyik napról a másikra átállni egy másféle logikát megkövetelő rendszerre úgy, hogy ne veszítsék el a vásárlóik szignifikáns százalékát. Azt is fontos lenne tisztázni, mennyi időre fixáljuk a könyvárakat, és milyen fórumokra érvényes ez. A németeknél, a dánoknál és a franciáknál a kiadó neten sem adhat kedvezményt bizonyos ideig az új könyvekre, még az Amazonon sem. Ez nagyon tiszta helyzetet teremt. Azt is fontos látni, hogy olyan könyvpiaci példákról beszélünk a kötött ár kapcsán, amelyeken többféle módon jelenik meg ugyanaz a cím: vannak kemény borítós kiadások, puha fedelesek, zsebkönyvek, ajándékkönyv verziók, sorozatközlések, és még sorolhatnám.
