Művészetek Völgye: Elveszett ártatlanság

Sorolhatnánk az okokat, a lényeg úgyis az marad, hogy az állandósága miatt vonzó Művészetek Völgyének változnia kell, ha lépést akar tartani a világgal.

Az első lépéseket már megtették. Hosszú évekig könnyedén lehetett trükközni a belépőkkel, néhány éve bevezették a karszalagos rendszert. A színes szalagok mellé kigyúrt biztonsági embereket is állítottak, akik elég tájidegen elemek itt Kapolcson. Amikor a fesztivál hatról két falura zsugorodott, átalakultak a helyszínek is. Pajták, mezők, kőfejtők helyett különféle udvarokat jelöltek ki, ahol egy-egy házigazda gyűjtheti maga köré a számára kedves fellépőket. Palya-udvar, Kaláka Versudvar, Jazz és Irodalom Udvar és így tovább. Ezzel talán átláthatóbbá, ugyanakkor zártabbá, szétszóródottá és elszigeteltebbé vált a fesztivál. Úgy tűnik, hogy minden, a változás irányába tett lépés egyre távolabb viszi a Völgyet egykori lényegétől, a bájos ártatlanságtól, amely a valódi vonzerőt jelentette.

Viszont nagyszerű programokat találtunk idén is. Újra van például jazz a Völgyben. A Királykert rejtőző, árnyas ligeteiben a hazai szcéna jelentős alakjai és fiatal tehetségei fordultak meg eddig: Dresch Mihály, Harcsa Veronika, Bacsó Kristóf, Dés András, a Gyárfás–Sárik Duó vagy a Pátkai Rozina Quintet. „Az igényes műfajok vonzzák egymást” – mondta Erős Kinga, az udvar irodalmi részlegének szervezője. A zenét ugyanis az Írószövetség támogatásával létrejött irodalmi szekció erősíti. Költők és karatemesterek, irodalmi játszóház, versszínház és számtalan egyéb program színesítette az udvar műsorát. És ha már jazz: visszatért Kapolcsra a komolyzene is. „A szervezők szándéka, hogy visszacsalogassák a komolyabb műfajok szerelmeseit. Csak úgy jöttek-mentek a csembalók és zongorák” – mesélte Jakab Natália, a kapolcsi katolikus templomba szervezett komolyzenei programok felelőse. A Zeneakadémia által támogatott események a régizenétől a kortársig minden stílust és korszakot lefedtek.

A Kaláka együttes és Lackfi János vezette Versudvarban a népzene és a versek kerültek fókuszba. Valamint a gyermekprogramok, esetleg egyszerre mind, ami a Kaláka esetében nem meglepő. Igazi összművészeti hangulat lengte be a mindössze egy fával árnyékolt udvart, ahol így sem a nap, sem a kultúra elől nem volt menekvés. Tóth Krisztina, Kovács András Ferenc, Szalóki Ági, Varró Dániel, Rátóti Zoltán és még sok más fellépő közreműködésével a Gryllus testvérek udvara szinte önálló fesztivállá vált: völgy a Völgyben. És ezzel elérkeztünk ismét a felszabdaltsághoz. Idén az udvarok, többek közt a sokszínű műsoraiknak köszönhetően, különálló egységekként működtek. Furcsa helyzet, hogy minél jobb önmagában egy helyszín, annál inkább leválik a fesztivál testéről. Hiába a nyitottság, a befogadó szellem, és hiába a remek fellépők. A Palya-udvar példának okáért minden eddiginél színesebb műsort mondhat magáénak. Bár ez nem verseny, de az idei sokszínűségért járó trófeát alighanem Palya Bea portája kapná. Fiatal tehetségek, színház, népzene, slam poetry és tánc hajnalig a csillagos ég alatt. Mindezt a háziasszony féltő szemei előtt. Palya Bea jár-kel az udvarban, néha beszáll egy-egy produkcióba, énekel, táncol és babázik. Mint egy nagy családi kert, olyan ez a helyszín.

Idén is itt van Hobo. A hazai blues örök harcosa 68 évesen is tíz műsort vállalt. Minden este más zenei anyagot raknak a színpadra, a Hobo Blues Band legkorábbi időszakától kezdve. Emellett még arra is marad ideje, hogy délután beszélgetéseken vegyen részt, amelyek témája: ő maga. Kapolcs határában, a Malomparton ezren tomboltak minden este a Vadászatra vagy épp a Kopasz kutyára.

Nem maradhat ki a népművészet, a hagyományőrzés, és a régió bemutatása sem. Zöldprogramok, táncház, citerázó államtitkár, értékőrzés a Völgyben, geotúrák és mesebolt. Helyi termelők versenyeznek a kézművesekkel és bibliaárusokkal a vevőkért. Porcelánmacskától a bugylibicskáig van itt minden, mint a búcsúban. Ha a vásárfia mellé ennivalót is szeretnénk, mélyen kell a pénztárcába nyúlnunk. A budapesti belváros árait tekintették ugyanis irányadónak idén az étkezdék és bodegák.

Kapolcs határában letelepedett egy vándorcirkusz. Mintha számukra megállt volna az idő: száz évvel ezelőtti hangulat. Kettesével járják Kapolcsot, és nézőket toboroznak az esti előadásaikra. Nem hivatalos fesztiválprogram, de megtűrik őket. Ennek a társulatnak a toprongyos, lelkes naivitásában ölt testet az a szellemiség, amiért Kapolcsot annak idején mindenki a szívébe zárta. Izgalmas a kontraszt.

A Művészetek Völgye kezdi elveszteni a naivitását, és ha nem vigyáznak, profi fesztivál lesz belőlük.