A színházszakmai eseményre a hazai és külhoni magyar teátrumok igazgatói mellett meghívást kaptak a legfontosabb előadó-művészeti szervezetek és a felsőfokú előadóművész-képző intézmények vezetői, valamint a Magyar Színházi Társaság, a Magyar Teátrumi Társaság, a Magyar Táncművészek Szövetsége és a Magyar Koreográfusok Társasága képviselői is.
A csütörtöki megnyitón jelen volt mások mellett Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház, Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház, Eszenyi Enikő, a Vígszínház, Kerényi Miklós Gábor, a Budapesti Operettszínház, Bálint András, a Radnóti, Seress Zoltán, a Bárka, Ertl Péter, a Nemzeti Táncszínház és Dörner György, az Újszínház direktora.
Mellettük több színművész – Bodrogi Gyula, Csuja Imre, Kautzky Armand, Hegedűs D. Géza – is ellátogatott a hivatalos megnyitóra, amelyen Mécs Károly Kossuth-díjas művész, Molnár László, a szolnoki teátrum színésze és az idén Kaszás Attila-díjjal kitüntetett Borovics Tamás szegedi színész szavalta el Petőfi Sándor és Kosztolányi Dezső egy-egy költeményét.
A kormányzat részéről Halász János kultúráért felelős államtitkár beszédében elmondta, hogy a finanszírozás és az intézményvezetés kérdésköre aktuális problémákat vet fel. – A fenntartói támogatás, a színházak saját bevétele, az állam által átengedett társaságiadó-bevétel, a pályázatok, valamint az állami támogatás tekintetében a hangsúly a mértéken van. Ezeket egybevetve mintegy ötvenmilliárd forint áll a szakma rendelkezésére ahhoz, hogy alkothasson.
– Ez nagy felelősséget ró mindenkire. Kérdés, hogy mennyire van biztonságban ez az összeg. Célunk, hogy ez a jövőben is megmaradjon, de a színházi világ anyagi szempontból biztonságban van, persze a pályázati támogatás menete nem mindig megnyugtató – hangsúlyozta Halász János.
– Ebben az évben már április 30-ig sikerült meghozni a döntéseket, amely nagy előrelépésnek tekinthető, bevált a többlépcsős döntési folyamat, de finomítani kell a támogatási rendszert. Nem tisztázott például a fesztiválok kérdése, sőt a társaságiadó-kedvezmény kapcsán is vannak problémák. 2012-ben már 11,6 milliárd forint támogatást kaptak ilyen forrásból a színházak, ami túlzottnak is tekinthető, és nem egyformán oszlik meg – mondta az államtitkár.
Az államtitkárság kezdeményezni fogja, hogy a jövőben elinduljon egy párbeszéd a szakmai szervezetekkel az anomáliákról, a lehetséges átalakításról. – Magam támogatom, hogy a lehívható összegek egy központi helyre kerülhessenek, ebből hetven százalék lenne a színházak számára igénybe vehető, a maradékot pedig kompenzációra lehetne fordítani – hangsúlyozta az államtitkár, aki az intézményvezetők kiválasztásáról is szót ejtett. – Az utóbbi időben felvetődött, hogy kell-e törvényi háttér, hogy a jelenlegi feltételrendszernek meg kellene változnia. Én magam pályázatpárti vagyok, nem lehet privilégium egy-egy intézmény vezetése – fogalmazott Halász János, leszögezve azt is: a színészek végzettségére vonatkozó elvárások is átalakulnak 2018. január 1-jétől.
A házigazda színház vezetője, Balázs Péter köszöntőbeszédében szólt az ilyen típusú találkozások fontosságáról. – Vitáznunk kell, vágyainkat, és eszméinket össze kell mérni. A színjátszás fontosságába vetett hit vezetett ennek az eseménynek a megrendezéséhez, hogy közös dolgainkat mélyítse el és oldja fel az együttlét. Lehet, hogy elképzeléseink sokszor távol esnek, de sokkal közelebb állunk egymáshoz, mint gondolnánk. Én ezt a közeledés évadának tekintem – mondta el Balázs Péter, aki egyben kérte a művészeti és szakmai szervezetek vezetőit, hogy a jövőben teremtsenek esélyt az intézményes párbeszédre.
