Történelmi pillanat volt a kolozsvári István, a király

„Szent István nem egy pipogya, puhány alak volt, hanem karakteres jellem, aki népét vezette, Boldog Gizella sem volt romlott vérű fehérnép: zárdában nevelték magyar királynénak.” Zsuráfszky Zoltán és Feke Pál is mesélt az MNO-nak a kolozsvári István, a királyról.

Könnyes szemmel énekelte az ötvenezres, fegyelmezett tömeg a színészekkel a magyar, majd a székely himnuszt. Amikor a húszméteres magyar zászlót felhúztuk a színpadon a záróképben, felhördültek. Igazi katarzis volt – tudósította lapunkat vasárnap éjszaka az előadás egyik résztvevője. Hétfőn a rockopera címszereplője, Feke Pál is lelkesen mesélt az előadásról. – Hihetetlen élmény volt!  Még sosem énekeltem ekkora közönség előtt. Történelmi pillanat volt az előadás, Kolozsvár főterén még sosem játszották az István a királyt. Újra együtt voltunk A Társulat csapatával – éveken keresztül játszottuk az Istvánt –, most Zsuráfszky Zoltán rendezésében egy teljesen új előadást mutattunk be.

– Új díszlettel, Zsuráfszky temperamentumához szokottan egy nagyon dinamikus, táncjelenetekben bővelkedő előadást. Elképesztő volt a közönség: a színpadon a zsigereinkben éreztük, hogy akarják, szeretik, ott vannak velünk. A második felvonástól küszködtem a könnyeimmel. Amikor elkezdtem mondani, Király vagyok, Uram, a Te akaratodból, üvöltött a közönség, szinte nekem is üvöltve kellett mondanom a szöveget, annyira a hatása alá kerültem a semmihez sem hasonlítható estének – nyilatkozta Feke Pál lapuknak.

A Kossuth-díjas koreográfus-rendező, Zsuráfszky Zoltán évtizedek óta részese a produkciónak. – Már 1983-ban táncosként vettem részt a királydombi előadásban, a jubileumi István, a király koreográfusa voltam, Szörényi Levente engem kért fel az Árpád népe megkoreografálására is – mondta el lapunknak. – Amikor a mostani rendezésre felkért Rosta Mária producer, nagyon büszkén elvállaltam a munkát.

Eredetileg úgy volt, hogy a Vajdaságban, Felvidéken, Kárpátalján is fellépünk, végül a Kolozsvári Magyar Napok szervezői, Gergely Balázsék bíztak meg azzal, hogy Kolozsvár Főterén, a Mátyás-szobor alatt, a Szent Mihály-templomnál mutassuk be a rockoperát. A darab esszenciáját szerettem volna színpadra vinni, nem kortárs, hanem történelmi rockoperaként, történelmünk első hőseivel, akik mindenképpen tiszteletet érdemelnek. Szent István nem egy pipogya, puhány alak volt, hanem karakteres jellem, aki népét vezette, Boldog Gizella sem volt romlott vérű fehérnép: zárdában nevelték magyar királynénak.

Csupa jó hanggal, jó táncosokkal – Zsuráfszky Zoltán az előadás sikerének egyik kulcsaként ezt nevezte meg. – Történelmünkkel, hitünkkel nem lehet tréfálni – nyilatkozta a rendező.

– Mátyás király, Dózsa György, Széchenyi, Kossuth, Petőfi; csakúgy, mint István királyunk vagy Koppány: történelmi hőseink, akikben hinni lehet és sokan hiszünk is bennük. Nem akartam senkit sem meghökkenteni vagy felháborítani: nem szabad az emberek érzelmeivel játszani, ezt a nemzeti rockoperát nem szabad megbecsteleníteni.

A kolozsvári előadáson jelen voltak az erdélyi magyar pártok képviselői, Tőkés László püspök, Kolozsvár polgármestere, Emil Boc, több magyar – művészi és politikusi – delegáció, elsősorban Balog Zoltán miniszter és Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős államtitkár. – Ez az előadás összehozta az embereket, politikusokat, magyarokat és románokat. Széthúzás helyett közösséget teremteni: ez a legtöbb, amiről egy művész álmodhat – vélte a rendező.