Véget ért a Summerfest, Európa egyik legjelentősebb folklórfesztiválja

Csütörtökön zárul Európa egyik legnagyobb folklórfesztiválja, a huszadik Summerfest Százhalombattán. A fesztivál záróeseményén Balog Zoltán miniszter méltatta a rendezvényt.

Az augusztus 20-át megelőző héten Százhalombattán valószínűleg már senkit nem lep meg, ha tollas fejdíszben vonuló mexikóiak vagy törzsi öltözékbe bújt afrikai táncosok jelennek meg a város központjában. Az idén huszadik alkalommal megrendezett Summerfest folklórfesztivál a település életének szerves részévé vált. Sőt, a rendezvény egy kicsit többet is jelent már, mint egy egyszerű kulturális esemény: egy nagy családdá változik erre a hétre a város, amely természetes módon – és szó szerint – fogadja be a távoli tájak táncosait.

„Százhalombatta a rendezvény fő mecénása – mondta el lapunknak Vezér Mihály, a város polgármestere –, ám ez nem elsősorban az önkormányzatot jelenti, hanem a helyi lakosságot. Számos család fogad be ilyenkor táncosokat, zenészeket, ami a költségek csökkentésén túl barátságosabb, családias jelleget kölcsönöz a fesztiválnak. Valóban olyanok vagyunk ilyenkor, mint egy nagy család.” A központi helyszín mellett Ráckeve és Tököl lakosai is fogadnak vendégeket, így az egész régió kiveszi a részét a Summerfest lebonyolításából. A vendégváráson túl a települések lakói önkéntesként is segédkeznek a rendezvény szervezésében, az étkeztetéstől kezdve a tolmácsolásig szinte minden feladatot a három rendező város önkéntesei végeznek.

Erőfeszítéseik pedig nem hiábavalók, a Summerfest elnyerte a hazai fesztiválszövetségek kiváló minősítését, illetve a CIOFF (Nemzetközi Néptáncfesztivált Szervezők Világszövetsége) védjegyét, és szép csöndben a világ egyik legrangosabb folklórfesztiváljává avanzsált. Ami azonban talán még ennél is fontosabb, a városok nemcsak szervezőként, de nézőként is magukénak érzik a rendezvényt. „A városlakók jó ideje már úgy alakítják a nyári programjukat, hogy részt tudjanak venni a Summerfest legfontosabb eseményein, még azok a lakosok is, akik esetleg nem fogadnak fellépőket. A kiemelt eseményekre, mint a nyitó és záró ceremónia, több ezren jönnek el, de az augusztus 20-ra szervezett városi ünnepségen sem lehet egy tűt sem leejteni, annyian voltunk” – érzékeltette a Summerfest népszerűségét Vezér Mihály polgármester.

A fesztivál fókuszába évről évre a különféle kultúrák hagyományos táncművészete kerül, de nem maradnak el a nagyszabású zenei produkciók, koncertek, és az olyan programok sem, amelyek egyedülálló rendezvénnyé teszik a Summerfestet. Idén fellépett a Csík Zenekar Presser Gábor vendégszereplésével, színpadra állt Pál István Szalonna és Bandája, a Magyar Jazz Quartet és Berecz András is. Az Aranyszív napja elnevezésű rendezvényen, augusztus 17-én a tolerancia jegyében a táncosok fogyatékkal élő emberekkel közösen szervezett programokon vettek részt. Kézműves foglalkozások, színpadi produkciók és táncház színesítette a műsort, amelynek során kiderült, hogy „kulturális hidat nemcsak földrajzi, hanem lelki értelemben is létre lehet hozni” – mondta Szigetvári József fesztiváligazgató, a Summerfest házigazdájaként működő Forrás Néptáncegyüttes művészeti vezetője. Ezen a napon a néptáncosok nemzetközi mezőnye egyetlen hatalmas közösségként fogadta be a fogyatékkal élőkkel, hogy közösen játszanak, táncoljanak, és mulassanak.

„Nálunk más az érték mértéke” – folytatta a fesztiváligazgató. „Hozzánk a valóban nyitott és érdeklődő közönség érkezik.” Ráadásul a Summerfest nem kizárólag a produkciókról szól, legalább ilyen fontos a közösségi élmény, egymás különböző kultúráinak megismerése is. „Itt az emberek együtt élnek, összetartanak, ez a kötelék pedig nem múlik el a fesztivál lezárultával.” Remek példája ennek a hagyományos faültetés. A rendezvény zárónapján a résztvevő országok tagjai minden évben közösen elültetnek egy fát, így emlékezve az együtt töltött időre és a közös élményekre. „Ezek a szimbólumok teszik különlegessé a Summerfestet.”

És hogy miként indult a fesztivál húsz évvel ezelőtt? „A Forrás táncegyüttes a 90-es években sokfelé járt a világban, és sokkal egyszerűbbnek tűnt megmutatni itthon, hogy milyen egy folklórtalálkozó, mint elmesélni a külföldi élményeinket. Így szerveztük meg az első fesztivált 1994-ben.” Az azóta eltelt húsz évben 123 országból több ezer fiatal táncos és zenész fordult meg a rendezvényen. És nem mellesleg felnőtt egy generáció Százhalombattán és a régióban, amely számára a város már nemcsak a finomítóról és a gyártelepekről, hanem egy világhírű folklórfesztiválról és a közösség megtartóerejéről is szól. Egy olyan közösségéről, amely nem ér véget a város- vagy országhatároknál.