Nem hiszek a provokáló művészetben, tíz éve mondom, hogy ez tévút – jelentette ki Vidnyánszky Attila csütörtök este Kőszegen, ahol Hegedűs D. Gézával, a Maszk Országos Színészegyesület elnökével folytatott volna vitát, de a színművész orvosi beavatkozás miatt lemondta a programot. Így Szabó László, a Magyar Teátrumi Társaság titkára kérdezte Vidnyánszkyt.
A Nemzeti Színház új igazgatójának ars poeticája a költői színház, amely metafizikai szinten teremt kapcsolatot a közönséggel. Nem csak provokál, és nem az „itt és most” sokkhatására épít. „Ma az a trend, hogy az Úri muri szereplői az asztal alatt maradnak részegen, gyáván, tehetetlenül. Persze, hogy ott vagyunk sokszor, de fel lehet állni. A provokatív színház nem úgy mutatja be a problémákat, hogy változásra ösztönözzön. Kicsinységünkkel, esendőségünkkel, gyávaságunkkal szembesít, de a beismerésnél meg is áll, ott akar tartani ezen a szinten. Én is kicsiny, esendő, gyáva vagyok. De ennél többre is képes vagyok, ahogy bárki más is. Nem értem, miért kellene állandó lelkiismeretfurdalással, lesütött szemmel, csavart gerinccel járni, amikor ott vannak a csodák minden másodpercben. A mindennapok hőseit is lehet úgy ábrázolni, hogy az katartikus legyen” – vélte az igazgató.
Vidnyánszky Attila saját bevallása szerint a színészhallgatóinak azt próbálja tanítani, hogy gondolkodjanak, legyenek függetlenek és szabadok. Szerinte ma ideológiai kiképzés folyik a művészképzésben: azt tanítják a színészeknek és a rendezőknek, hogy miről mit kell gondolniuk, és az igazodási vágy teljesen megnyomorítja az alkotókat. Hozzátette: az maga a katasztrófa lesz, ha mostantól „a másik irányba” igazodnak a művészek. „Nem kell igazodni. Mindenki legyen szabad” – szögezte le.
Részletek a szombati, augusztus 24-i Magyar Nemzetben.
