Az ELTE BTK Művészetelméleti és Médiakutatási Intézet, a Gaál István Egyesület, az Uránia Nemzeti Filmszínház és a Magyar Nemzeti Digitális Archívum (MaNDA) és Filmintézet Gaál István és Sára Sándor 80. születésnapja alkalmából rendezvénysorozatot indít. A program főtámogatója a Magyar Művészeti Akadémia (MMA). A program részeként szerdán a MaNDA bemutatta a Gaál István rendezésében Mészöly Miklós kisregényéből készült Magasiskola DVD-kiadását, pénteken és szombaton Gaál István és Sára Sándor munkásságának konferenciát szentelnek az ELTE filmtudományi tanszékén, majd jövő hétvégén Pásztón tartanak Gaál István Filmnapokat.
Az Urániában szeptember 27-től november 21-ig a két filmes több alkotását vetítik. Látható lesz Sára Sándor csaknem minden történelmi dokumentumfilmje, köztük a Pergőtűz, az Aki magyar, velünk tart vagy A magyar nők a Gulágon is. Sára utóbbi munkássága azért is megérdemli a kiemelt figyelmet, mert a rendező a nyolcvanas évek elejétől készült, akkor a Kádár-rezsim korábban legérinthetetlenebb tabuit döntögető történelmi dokumentumfilmjei kiemelkedő darabjai a magyarok hiányos történelmi ismereteit bővítő, tudatát formáló s ezzel szellemileg a rendszerváltást előkészítő és beteljesítő alkotásoknak.
Ahogy Pintér Judit, a rendezvénysorozat egyik szervezője lapunknak elmondta, a két filmkészítő korszakos egyénisége a magyar filmnek, ezért is tartják fontosnak a mostani programokat, és örömtelinek nevezte, hogy a konferencia előadásai, valamint a konferencián nem szereplő más szerzők tanulmányai remélhetőleg nyomtatásban is megjelennek majd az MMA támogatásával. A tervezett könyv méltán tekinthető hiánypótlónak, mert Sára sokoldalú filmes munkásságáról máig nem készült még ilyen átfogó tanulmánykötet, amely kiváló segítség lehet majd oktatási segédanyagként is.
A pénteki-szombati – az ELTE BTK Művészetelméleti és Médiakutatási Intézet filmtudományi tanszékének Kovács Máté Termében megrendezésre kerülő – rendezvényen szó esik többek között 1956 ábrázolásáról Sára Sándor filmművészetében; történelem, emlékezet és kiszolgáltatottság viszonyairól Sára Krónika és Nehézsorsúak című filmjeiben; valamint a nemzedéki attitűdről és önreflexióról a Feldobott kő című filmben. A rendezvénysorozatot november második felében újabb DVD-bemutató zárja: a MaNDa kiadásában megjelenik Sára Sándor 80 huszár című csodálatos filmje is.
Gaál István és Sára Sándor 1933 augusztusában, illetve novemberében született, egymástól légvonalban alig ötven kilométer távolságra, Salgótarjánban és Turán. Az érettségit és első sikertelen főiskolai felvételijüket követő egy évben végzett munka során tovább mélyítették hasonló gyermekkori tapasztalataikat az egyszerű emberek küzdelmes életéről. A budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskolán hamar egymásra találtak, s 1957-ben készített közös kísérleti filmjük, a Pályamunkások – a rendező Gaál, az operatőr Sára volt – azonnal nemzetközi figyelmet keltett.
Nem sokkal ezután elváltak útjaik, mivel a fenti vizsgafilm sikerének köszönhetően Gaál István 1959-től két évig a római filmfőiskolán tanulhatott, majd hazatérése után, a pályakezdés lelkesítő időszakában, mindenekelőtt a Balázs Béla Stúdióban, néhány évig még „csapatban\" dolgozott: Sára Sándorral, Huszárik Zoltánnal és Gyöngyössy Imrével egymás filmjeinek vágói, operatőrei, forgatókönyv-írói, asszisztensei voltak.
Sára Sándor fényképezte Gaál hatvanas években készült Oda-vissza, Tisza – Őszi vázlatok című dokumentumfilmjeit, első játékfilmjét, a Sodrásbant, majd hosszú szünet után, 1985-ben az utolsó játékfilmet, az Orfeusz és Eurydikét, Gaál pedig Sára Cigányok és Egyedül című dokumentumfilmjeinek operatőre és vágója volt.
Míg Sára művei többségében az egyén és a történelem, addig Gaál az egyén és a szűkebb közösség kapcsolatát, egymásra gyakorolt hatását kutatta. Sára Sándor első játékfilmjétől, a Feldobott kőtől kezdődő életműve nemcsak hatalmas, hanem formai-stilisztikai, műfaji és gondolati szempontból egyaránt kivételesen változatos is. Sára rendezői és operatőri életműve nem stiláris egységével tűnik ki, hanem markáns formateremtő érzékenységével. A film világában mindvégig otthonosan mozgott rendezőként és operatőrként dokumentumfilmben, rövidfilmben és játékfilmben egyaránt.
Útkereső-kísérletező pályakezdetét követően robbanásszerűen ágazik szerteszét a rendezői-operatőri stílus: látszólag mintha nem is ugyanaz az ember fényképezné a Szindbád szecessziós eleganciájú, az Ítélet balladisztikus súlyú, a Tűzoltó utca 25. szürrealisztikus-onirikus képeit. S mintha nem ugyanaz a rendező forgatná a hetvenes évek elején néhány próbálkozás után hamvába holt groteszk-szatirikus parabolák sorába tartozó Holnap lesz fácánt sem, amelyet a korabeli cenzúra igen rossz szemmel nézett. Sárának talán ezért is ment el a kedve a műfajtól.
A Kossuth- és Balázs Béla-díjas Sára sokszínű, váratlan stílus- és műfajváltásoktól sem mentes életművének különös időszaka volt az a hét év, amíg a televízió mindent elárasztó „rágógumiképeit\" legszívesebben betiltásra ítélő képalkotó művész a Duna TV elnöke volt. Szakmai elképzelései igazolásaként 1999-ben az UNESCO a csatornának ítélte A világ legjobb kulturális televíziója címet.
Az elmúlt időszakban az MMA támogatásával – amelynek Sára Sándor rendes tagja, valamint az MMA elnökségének is tagja – megvalósult a magyar filmművészet kiemelkedő alkotásait népszerűsíteni szándékozó ötlete: az 53 magyar film című vetítéssorozat az Uránia Nemzeti Filmszínházban, amelynek folytatásaként a magyar dokumentum-, kisjáték- és animációs filmek javát is be fogják mutatni.
A magyar filmtörténet kurzusok után most itt a vissza nem térő lehetőség, hogy Sára Sándor és Gaál István munkásságát közvetlen közelről ismerhessük meg.
