A bőség zavara: mozi Vong Kar-vajtól Baltasar Kormákurig

Alig kezdődött el az ősz, és már nagyüzem van a magyar mozikban. A héten hat filmet mutatnak be a mozik, közülük legalább ötöt jó szívvel ajánlunk.

A nagymester

A kultikus távol-keleti rendező, Vong Kar-vaj megmutatta, hogyan lehet művészi szintre emelni a harcművészetet mozgóképen. A nagymester – tökéletesen koreografált akciójelenetei mellett – tágabb történelmi kerete miatt mégis inkább az epikus tablófilmek sorába kívánkozó darab. A harcművészet kétségtelenül idegennek hat a Szerelemre hangolva, a Bukott angyalkák és a Vadító szép napok mellett, de tudvalévő, hogy A nagymester a rendező sokat babusgatott filmterve, amire időt, pénzt, paripát sem sajnált. Mindeközben pedig megmaradt a kaptafánál: a hongkongi direktor szokatlan, stilizált vizuális stílusáról híres, amelybe érzékenységet, románcot, emberi kapcsolatok bonyolultságát helyezi, A nagymester pedig maga is ezt kínálja. Bár az akciójelenetek – hollywoodi és hongkongi módra kilassított – koreográfiája lélegzetelállító, vizuálisan kifinomult és szemet gyönyörködtető, Vong Kar-vaj nem hazudtolja meg önmagát, és A nagymester a szerzői életműbe illeszkedő mozi. Igazából nem is illendő harcművészfilmként aposztrofálni, hiszen ez, a főszereplővel akaratlanul kéz a kézben járó tulajdonság, a rendező viszont nem emeli ki ezt a részletet, és sokkal nagyobb léptékben gondolkodik. Ip Man életét a forrongó kínai történelemben értelmezi, olyan volumenű, mint a Doktor Zsivágó, amelyben a főhős a nagy eseményeknek csak apró láncszeme. És mint egy jó epikus tablófilm, A nagymester is drámai helyzetekkel és románccal szolgál, miközben a rendező mind történelmi, mind életrajzi vonatkozásban a hitelességre törekszik.

Hajsza a győzelemért

Ron Howard sok szokatlan filmprojektbe belevágott már életébe, de mégis a kétszeres Oscar-díjas, színészből avanzsált rendezőtől vártam volna, hogy filmet készít a Forma–1-ről, amelynek minden igyekezete ellenére Amerikában közel sincs akkora népszerűsége az autóversenyek között, mint az Indycarnak vagy a NASCR-nak. A többek között az Apollo 13-at, az Egy csodálatos elmét, A Da Vinci-kódot és a Frost/Nixont is jegyző rendező sokoldalúsága azonban alkalmassá, mit több képessé teszi arra, hogy egy olyan legendás párbajt is hitelesen idézzen meg, mint a hetvenes évek Niki Lauda – James Hunt csatározásai. Hollywoodi nézőpontból viszont érthető, hogy kezdetben – a fentebb leírtak miatt – szó sem volt látványos, következésképp nagy költségvetésű Forma–1-es moziról, így a forgatókönyvíró Peter Morgan úgy kezdte a sztori megírását, hogy abban egyetlen autóversenyzős jelenet sem lett volna. Nézzük meg a végeredményt, s áldjuk a sorsot, hogy a dolgok másképp alakultak. Megalkuvást nem tűrő látvány, meglepően hiteles Daniel Brühl és Chris Hemsworth eredményezte Howard utóbbi évekbeli legjobb filmjét. A Morgan–Howard kollaboráció pedig a Frost/Nixon után ismét bejelentkezhet az Oscarért is.

2 kaliber

Az izlandi Baltasar Kormákur évek óta bizonyította filmezéshez való tehetségét, de a Csempészek című hollywoodi sikerfilmre volt szüksége ahhoz az áttöréshez, ami után már merészebben kínálják meg tökös filmtervekkel. Ez a 2 kaliber esetében egy 61 milliós költségvetést és két világsztárt jelent. Mark Wahlberg és Denzel Washington egyaránt bűnüldözők, akik beépülnek a maffiába, egymásról mit se sejtve. Aztán, amikor keresztezik egymás útját, és egyszerre verik át őket, csak összefogással maradhatnak életben. Steven Grant képregényének filmváltozatáról kritikánk itt olvasható, de közben azért ne feledkezzünk meg Kormákur izlandi munkásságáról sem, és rajongók már most véssék fel a november eleji időpontot, amikor egy merőben más történettel áll elő az izlandi a Dermesztő mélységben.

Barátunk, Superman

Két hajléktalan kisgyerek szívmelengető meséje a kilencvenes évek eleji Irakból, akik egy Michael Jackson nevű szamár hátán indulnak el Amerikába, hogy találkozzanak Supermannel. A megtörtént események alapján készült alkotás Karzan Kader saját rövidfilmjének továbbgondolása egész estés mozivá, skandináv közreműködéssel. És nem tudunk nem örülni annak, hogy a Közel-Kelet végre nemcsak a közelmúlt politikai kontextusából kerül sztereotip módon ábrázolásra.

Köszönöm, jól

Prikler Mátyás fiatal szlovákiai magyar filmes 2010-ben készített Köszönöm, jól címmel egy rövidfilmet. Ezt az ötletet fejlesztette egész estés alkotássá, és a végül 130 percet meghaladó hosszban három történet bontakozik ki. A történetek tárgya a hétköznapi élet és a hétköznapi problémák. Egy politikus, egy nyugdíjas és egy, a munkanélküliségtől rettegő férfiról szól, ők adják a lakmuszt, napjaink társadalmi látleletét. Prikler érzékeny téma megközelítése a Rotterdami Nemzetközi Filmfesztiválon debütált, és vetítették a hazai Titanic fesztiválon is. Első filmes alkotás.

Majdnem tökéletes szerelem

A skandinávok humoráról, érzelmeiről mesél a Majdnem tökéletes szerelem az északiaktól megszokott leplezetlenséggel. A történet főhőse egy tökéletes életet élő fiatal nő, akinek csak épp a férfi hiányzik az életéből. Egy nap feladja a várakozást, és úgy dönt, spermadonor révén esik teherbe. A terhesség előrehaladtával viszont egyre jobban eluralkodik rajta a pánik, hogy milyen is az apa, s ebből mi jelenik majd meg a születendő gyerekben. Könnyed dán vígjáték hetekkel a dán mozibemutató előtt, az itthon is ismert Lene Maria Christensen (Marie Kroyer, Egy család, Testvéred feleségét ,  Nézz balra, ott egy svéd) főszereplésével.