A remény embere, Lech Walesa nagyképű alak volna?

A 70. Velencei Filmfesztiválon szeptember 5-én versenyen kívül mutatják be az Oscar-díjas lengyel rendező, Andrzej Wajda legújabb alkotását, A remény emberét.

Andrzej Wajda egy nyilatkozatában már 2008-ban utalt rá, hogy szeretne filmet forgatni a Szolidaritás legendás vezéralakjáról. Hozzátette, a film a Márványember és a Vasember folytatása lenne. „Régóta él bennem egy ilyen film terve. Az előző kettő, a Márvány- és a Vasember után a remény emberéről. Úgy vélem, jól illik a meghatározás Walesára, aki személy szerint nekem is, de úgy hiszem, másoknak is óriási reményt adott” – nyilatkozta Wajda.

2009-ben a nyugati médiában felröppent a hír, hogy a forgatókönyvet Agnieszka Holland írná. A film végül Janusz Glowacki forgatókönyve alapján készült, amely azonnal elnyerte Wajda tetszését. „Van benne valami fantasztikus optimizmus, hit: hogy azért születtünk, hogy kiszabaduljunk a rabságból. Ezt a momentumot tényleg sikerült megfogalmaznia, Janusz Glowacki nagyon jól megragadta. Aminek különösen örülök. Igyekszünk ezt az irányvonalat követni” – mondta a rendező.

A felvételek Gdanskban, Varsóban és Varsó környéki településeken készültek 2011 decemberétől 2012 júniusáig. A filmet eredetileg már 2013 első felében bemutatták volna, de a terveket keresztezte az egyik fő szponzor, az Amber Gold körül kirobbant, nagy visszhangot kiváltó botrány.

2012 augusztusában a film producere bejelentette, hogy erkölcsi okokból lemond a pénzügyi intézménytől kapott 3 millió zloty támogatásról. A premier időpontja ezért előbb 2013 áprilisára majd 2013 őszére tolódott. A lengyelországi bemutató időpontját végül október 4-ére hirdették meg. A világpremiert ezt megelőzően, egy hónappal korábban, a Velencei Filmfesztiválon tartják.

Az első vetítés szeptember 5-én 17.15-kor kezdődik. Ugyanezen a napon 21.45-kor másodszor is megtekinthetik az alkotást az érdeklődők. Az esti bemutató előtt veszi át a rendező a filmmustra Persol 2013 díját, amellyel a filmgyártás kiemelkedő alakjainak munkásságát ismeri el a szakma. Wajda újságíróknak nyilatkozva hangsúlyozta, hogy a velencei bemutató önmagában is nagy elismerés számára.

„A Velencei Fesztiválon kaptam meg 1998-ban az Arany Oroszlán-életműdíjat. 2009-ben Katyn című filmemet az olasz újságírók Nastro d’Argento Europeo díjával tüntették ki. Sőt: 1959-ben itt fedezték fel Hamu és gyémánt című filmemet. Igaz, a fesztiválhelyszínen kívül, egy kis moziban vetítették – mivel az akkori lengyel állami vezetés megtiltotta, hogy a filmet bármilyen fesztiválra nevezzük. Mégis ez után a vetítés után vált a film ismertté világszerte. Talán a „Walesa” számára is a fesztivál hozza meg ezt a lehetőséget” – mondta.

Alberto Barbera, a Velencei Filmfesztivál igazgatója az Oscar-díjas lengyel rendező munkásságát értékelve hangsúlyozta: „Wajda nemcsak a háború utáni lengyel filmművészet legkiemelkedőbb képviselője. Olyan rendező, aki képes megfogalmazni hazája és ezzel egész Európa történelmének legfontosabb kérdéseit, és reflexióra késztetni nézőit”.

Egyelőre csak Lech Walesa akadt ki

A – már bemutatása előtt rendkívüli elismeréssel övezett – filmmel szemben negatív kritikát egyelőre csak a főhős, Lech Walesa fogalmazott meg. A volt köztársasági elnök sok mindennel elégedetlen, leginkább talán az őt alakító színész játékával. A film zártkörű vetítése után az újságíróknak csak ennyit mondott: „Én nem vagyok ilyen nagyképű alak”.

Elismeréssel nyilatkozott viszont az alkotásról Walesa fia, Jaroslaw, aki apjával együtt vett részt a bemutatón. Véleménye szerint apjának nem lehet kifogása az ellen, ahogyan a rendező a filmben bemutatta. „A képernyőn egy nagy embert látunk, akinek megvannak a maga gyenge pontjai is” – magyarázta a politikus apjának. „Apát bosszantja, hogy a filmben nem olyannak mutatják, amilyen valójában, de mindannyian tudjuk: ennek a nagyszerű embernek nehéz természete van” – mondta az újságíróknak.

Lengyelországban nagy érdeklődést keltett a film legújabb plakátja is, amelyen szinte a főszereplővel azonos szerepet betöltő alakként áll férje mellett Walesa felesége. A reflektorfényt évtizedeken át kerülő Danuta két éve rendkívül nagy visszhangot kiváltó önéletrajzában tárta fel a család mindennapi életének kulisszatitkait. Az alkotók nem titkolják, hogy a filmben a Walesa család magánéletének szűrőjén keresztül igyekeztek bemutatni a sorsfordító történelmi eseményeket.

Biztosan lesznek – mondják a kritikusok – akik, ha idáig nem tették meg, a film hatására elolvassák Danuta Walesa könyvét is.