A villanyt, ó, Árpád! – Weöres és Illés az OSZK-ban

Weöres Sándor és Illés Árpád barátságáról nyílt kiállítás az Országos Széchényi Könyvtárban.

A villanyról szóló alkalmi versikéből, amelyben Weöres olyan szívhez szólóan próbálja lebeszélni festő barátját a dühöngésről, akár a két művész nagyon különböző életútjára is következtethetünk. Amikor Csöngén élt, Weöres létbiztonsága többé-kevésbé garantálva volt, de meglehetősen korlátozott volt a mozgástere. Budapestre ritkán jutott fel, ekkor viszont Illés Árpád vendégszeretetét élvezte. A festő a költővel ellentétben robotolni kényszerült – fiatal kora óta azzal teltek a napjai, hogy a megélhetéséhez szükséges pénzt előteremtse. Ebből a szemszögből könnyebben értelmezhető Weöres Sándor levélben küldött verse a villanyról – hívta fel a figyelmet Földesi Ferenc, az OSZK Kézirattárának vezetője A teremtés dicsérete – Kiállítás Weöres Sándor és Illés Árpád alkotói kapcsolatáról című tárlat keddi megnyitóján. „Égve felejtem, ó, ne dühöngj, Árpád.” Csöngén nincs villany, sem vezetékes víz, az ifjú Weöres azt sem tudhatja, milyen az, ha égve hagyjuk a villanyt, és utána megérkeznek a számlák.