Grandpierre Attila: Bennünk a Mindenség él és cselekszik

Grandpierre Attila fizikus, a Vágtázó Halottkémek és a Vágtázó Csodaszarvas énekese az élő világegyetemről, a nemzetekről és a zenéről.

– Tanulmányokat, könyveket ír, tudományos munkát folytat, énekel, koncertezik. A hétvégén az Everness Fesztiválon tart előadásokat, és lép fel a Vágtázó Csodaszarvas zenekar élén. Számtalan különféle, szerteágazó terület, mi az a közös pont, ami összeköti és egyben tartja ezeket?
– A közös pont a szellemiség, amelynek a lényege az, hogy a Világegyetem él. Rendkívül időszerű most ez a kérdés, hiszen 400 éve élünk a fizika egyeduralma alatt, aminek sokat köszönhetünk, csodálatos mélységekig jutott el. De nem maradhat örökké az anyag tudományáé a vezető szerep. A következő lépés a biológia lesz. És ez még fontosabb a számunkra, mert bármilyen fontos testünk anyaga, de nem tudunk mit kezdeni vele, ha nem élünk. Az élet a tudomány és egyben a társadalom központjába kerül, az anyagi javak termelésének robbanásszerű növekedése után megindul az élet javainak, az élet minőségének rohamos fejlődése. Ez alapvető átértékeléssel jár együtt. Egy új szellemiség kora jön el: az anyagközpontúság helyett az életközpontúság kora. A mostaninál sokkal kiegyensúlyozottabb szemlélet következik, amelyben az életé lesz a meghatározó szerep.

– De mi köze ennek ahhoz, hogy él-e a Világegyetem, vagy élettelen?
– Természet szerint a testünket mi magunk irányítjuk, az „én”-ünk dönt. A döntésképesség, amely ezt lehetővé teszi, természeti adottság. Mindennap számtalan döntést hozunk, például hogy felkelünk, és nekilátunk a teendőinknek. Ha semmiféle döntést nem hozna senki, a társadalmak működésképtelenné válnának. Hogy ez mégsem következik be, bizonyítja, hogy létezik szabad akarat. És nemcsak az embernél. Ha bedobunk egy halat a vízbe, az élet csak annyit közöl vele, hogy éljen tovább, erre a hal megkérdezheti, hogy rendben, de jobbra vagy balra ússzak? Ezt a halnak magának kell eldöntenie. Az akarat szabadsága együtt jár az élettel, tehát örököltük. Honnan? Az idén megjelent tanulmányomban kimutattam, hogy a földi élet egy átfogóbb, kozmikus életformából, az élő világegyetemből ered. Akaratunk szabadságát tehát az élő világegyetemtől örököltük (s mert élő, nagybetűvel írom: Világegyetem). Az „én”-ünk kozmikus én, bennünk a Mindenség él és cselekszik – ha nem akadályozzuk ebben. A tudomány a látható világ felszínétől az egyre mélyebb szintek felé halad. Az anyagi világ egy gigantikus oksági láncot alkot, ezt jól látja a fizika, de a lánc ma ismert legmélyebb szintje, a kvantumvilág alulról nyitott az életadó hatások iránt. Ezt a vonalat viszem tovább. A megismerés nem áll meg a jelenlegi fizikai szintnél. A következő szint az élet szintje, és itt találkozik a szabad akarat és az élő Világegyetem. Ez egy természetes szellemiség, hiszen mindent a természettől eredeztetünk. Ha nem akarunk önmagunkkal meghasonulni, akkor a természettel összhangba kell kerülnünk, hogy természetes lényekké váljunk. Ez a legfontosabb kérdés az emberiség számára. Fontos, hogy biztosítsuk a technológiát, de ennél sokkal fontosabb, hogy önmagunkkal összhangba kerüljünk. Az élet és a lélek leértékelődött, mindent az anyagi javak határoznak meg, de ezek a javak nyomába sem érnek a lelki-szellemi értékeknek. A tudomány az élet megértésével új szintre lép, ennek következtében az emberi tudat egy természetes szellemiséggé alakul át. Megindul egy folyamat, az elidegenedettségből az egészséges, önmagával és a Természettel összhangban élő emberré válás felé. Emberré válásunkban tudatosan részt kell vennünk. Ehhez szükségünk van választási lehetőségre: mi van a materializmuson túl? Ezért örültem az Everness Fesztiválnak, mert nyit a természetes, új szellemi irányzatok felé.

– A szükséges öntudatra ébredés személyes dolog, mindenkinek saját magát kell megtalálnia. Lehet segíteni, hogy valaki ráleljen az élet mélyebb szintjeire?
– Nagyobb önállóságra kell ébrednünk úgy, hogy a jellemünkhöz is tudatosan viszonyulunk. Ez manapság szokatlan, hiszen sokan úgy tekintenek a jellemre, mint valami adottra, amit a környezet alakít, és mi magunk nem veszünk részt benne. Hiába életfontosságú, hogy milyen a jellemünk, rendszerint nem fordítunk rá nagy figyelmet. Kevesen tudják, hogy a jellemet alapjában a világnézet határozza meg. Ha formálni akarjuk a saját jellemünket, ha kritikusan akarunk viszonyulni a külső hatásokhoz, akkor szükségünk van egy új nézőpontra, egy új világképre. Ha a Világegyetem élő, életünk felértékelődik, jelentőséggel és értelemmel töltődik fel, és ez közvetlen kapcsolatban áll a jellemformálással. Ez sokak számára, akik régóta összhangba szeretnének kerülni a világgal és önmagukkal, segítség lehet, hogy előbbre jussanak.

– Sokak szerint az értékrelativizmus korszakát éljük, nincsenek stabil pontok, amelyekhez mérhetnénk magunkat.
– Az értékrendszer valóban megingott. A materialista világkép alapján csak anyagi javak lehetnek értékek, illetve ezek birtoklási viszonyai, a hatalom. Ha azonban él a Világegyetem, akkor a legfőbb érték az élet, amely fenn akarja tartani, és tovább akarja tökéletesíteni önmagát. Emberi, erkölcsi értékeinknek létezik egyetemes, örök alapja, és ez az élő Világegyetem. Ami az életnek, a Világegyetemnek jó, az nekünk is jó. Fel kell fedeznünk, hogy az alkotóerő, az intuíció, az élet szépségének, értelmének vágya a kozmikus teremtőerő belső megnyilvánulása. A belső, természetes értékrendszer, aminek révén döntünk, és a jellem szorosan összefüggnek. Mindegyik végső alapja a világnézet, amelynek a közepén ott áll az „Én”, a döntések beindítója, amely kozmikus eredetű, a kozmikus „ÉN” megnyilvánulása, amely (aki) úgy éli bele magát az élő szervezetbe, például a mi szervezetünkbe, ahogyan mi éljük bele magunkat egy regény olvasása közben a főhős életébe.

---- 2. oldal ----

– Az élet mélyén megbúvó egység, amelyről szó esett, hogyan hangolható össze a nemzetekkel? Ha mindennek az azonosság az alapja, hogyan létezhetnek egymástól elkülönülő társadalmak?
– Az élet sokkal több, mint ma általában látják. Valójában nemcsak egy életünk van, hanem hét! Nem csak egy egyéni szervezet vagyunk, bőrünk határai között, hanem egyszerre egy családtag, egy nemzet része, az emberiség része, a földi élővilág része, a kozmikus élővilág része, és a saját sejtjeink összessége is. Amikor egyéni életünket fenntartjuk, a többit is fenntartjuk. S ha felfedezzük hét életünket, sokkal gazdagabbak leszünk. Vegyük például a sejtjeinket! Gondoljunk arra, hogy több millió elemi biokémiai folyamat valósul meg másodpercenként minden sejtben, és ezek túlnyomó része életfontosságú. Ezek nagyrésze a sejt döntéseit igényli, és a sejt döntései többnyire jó döntések, hiszen életben tartanak minket. Több millió jó döntés másodpercenként, minden sejtünkben! Micsoda tudás kell ehhez! A tökéletesség szélső határát súrolják! Érdemes lelki-szellemi kapcsolatba lépnünk velük, mint egy bennünk élő, értelmes civilizációval, odaadó viszonyt kialakítani, megsejteni érzéseiket, gondolataikat, és így hatalmas élményekhez és tudáshoz juthatunk. Érdemes tudatosan dönteni, hogy sejtjeink felé fordítsuk figyelmünket! Ugyanígy érdemes felfedezni, mit jelenthet számunkra egy jó család, és küzdeni ezért, hiszen még az anyagi javaknál is sokkal többet ér! A nemzetek családjainkból képződött természetes közösségek. Csodálatos lehetőség, hogy vannak ilyen átfogó közösségi egységek, amelyek szinte felfoghatatlanul többre képesek, mint az egyén egyedül. A nemzet által teremtett műveltség nélkül nem tudnánk beszélni, alkotni, művelt emberekké válni, én sem alkothatnék. Mindent, ami számomra fontos az életben, ez a kultúra fog megőrizni. Éppen ezért életfontosságú, hogy fenntartsuk. Az együtt cselekvéssel hegyeket lehet elmozdítani. A nemzet egy csodálatos égi kincs, ami meghatványozza az emberi képességeket. Ezért vagyunk ráutalva a nemzeten túl az emberiségre is, mert a kozmikus távlatokat az emberiség együttesen tudja kivívni. A mi feladatunk, hogy az emberiség újra csodálatos, nagyszerű, életképes közösségi távlatokkal bírjon, cselekvőképes, ép egésszé váljon.

– És meg lehet változtatni az emberiséget, tudatosabbá lehet tenni az embereket?
– A modern világban a tudat is elidegenedett természetes alapjaitól. Az értelmes tudat mögött nem tudattalan áll, hanem egy mélyebb értelemmel bíró tudat, sejtjeinké és mögöttük az élő Világegyetemé. Sokak számára a koncertjeinken nyílik ki a kapu erre az igazabb, valóbb, teljesebb világra, erre a mélyebb tudatra. Ez a legfontosabb, hogy megérezzék, átéljék, hogy él még az igazi valóság, él még egy teljesebb, valóságosabb, erősebb, nagyszerűbb világ. Csak a fogyasztói társadalom igyekszik ránk erőltetni a szemellenzőket, hogy csak az anyagi javak körül forogjon az életünk. Koncertjeinken megtapasztalható, hogy a világ ennél sokkal több, kinyitjuk a zsilipeket. És sok-sok ember számára elindul egy folyamat, amelyben teljesebb, emberibb emberekké válhatunk.

– Ennek a folyamatnak a része az ősi értékek felkutatása is?
– Az őseink bennünk élnek, hiszen mint tudjuk, génjeinket tőlük örököltük. Ha a Világegyetem él, akkor az öröklésben nem csak az anyag, de a lélek is öröklődik. Micsoda kincs! Az emberi őstörténet millió évekre tehető. Ennyi idő alatt hatalmas tudást és élményanyagot halmozhattak fel. Ez az emberiség igazi lelki-szellemi kincsestára. A modern kor néhány száz, vagy néhány ezer éves. Ez az évmilliókhoz viszonyítva olyan, mint az élő szervezeten lévő bőrszövet – ahogy édesapám, Grandpierre K. Endre megfogalmazta. A jövő természetes társadalmát a múlt társadalmi tapasztalatainak alapján fogjuk felépíteni.

– Jelen pillanatban két zenekart működtet. A Vágtázó Csodaszarvas mellett újjáéledt a legendás Vágtázó Halottkémek is. Mindkettővel koncertezik, albumokat készít. Két különböző kifejezésmód, vagy van hierarchia a kettő között? Mire számíthatnak hosszú távon a VHK és a VCSSZ rajongói?
– A VHK többlete a sok évtizedes barátság. A közös élmények, a tudás és a lelki erőtér, ami kialakult közöttünk, elképesztően felszabadulttá teszi a közös zenélést. Úgy érzem, mintha újjászülettünk volna, és a közönségtől is ilyen visszajelzések érkeznek. Olyan úton vagyunk, amin nagyszerűen érezzük magunkat, ha együtt vagyunk, valósággal szétvet a jókedv. A Csodaszarvasban is egy csodálatos fejlődésen megyünk keresztül. Ez a zene közelebb áll a népzenéhez, talán a hosszú távú jövőben egyre több emberhez juthat így el. Koncertjeinken sokszor valósággal megelevenedik az ősi magyar világ, olyan életszerűséggel, ami ritkaság. Ráadásul szorosan kapcsolódik a szellemiségünk Bartók és Kodály felfogásához, átélhetővé téve az ősi magyarság, az eurázsiai síkság népzenéjét. A népzene nagyban gondolkodik, az egész emberiség és a Természet kozmikus viszonyában, és mi itt vagyunk otthon. Az ősi energiák szédítő végtelensége, a megtestesült, korlátlan szellemi akarat tombolása élteti mindkét zenekart. Ezek pedig időtlen erők. Igyekszünk ennek megfelelő időtávban élni és zenélni.