Képzeletbeli időutazásra invitálta a közönséget tegnap E. Csorba Csilla, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója a Juhász Ferenc költő 85. születésnapja alkalmából rendezett ünnepi köszöntésen: ha 1900 körül zajlana a ceremónia, diákok sorfala előtt vonult volna be a költő, hintaját felbokrétázták volna, és olyan jelzők röpködnének, mint a mózesi tűzoszlop, amennyiben jelentőségét kívánnák megfogalmazni a méltatók.
Azért annak is lehetett örülni tegnap a Petőfi Irodalmi Múzeum falai között, hogy a 21. században vagyunk: akkora tömeg gyűlt ugyanis össze, hogy csak a hangosítás és a kivetítők segítségével részesülhetett mindenki a közös élményben. Eljött köszönteni a huszadik század második felének egyik legnagyobb hatású költői életművét létrehozó ünnepeltet többek között L. Simon László, az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottságának elnöke, Hammerstein Judit kultúráért felelős államtitkár, Réthelyi Miklós volt nemzetierőforrás-miniszter és Mádl Dalma asszony is. Természetesen számos irodalmár, költő és író is tiszteletét tette.
Az esemény idején külföldön tartózkodó Szőcs Géza író, költő, volt kultúráért felelős államtitkár levelében az utolsó nagy mamutok egyikének nevezte Juhászt, aki megpróbálja felrázni az elkorcsosult utódokat. Ferencz Győző, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia ügyvezető elnöke emlékeztetett arra, hogy Juhász a két világméretű kiábrándulás közötti rövid lélegzetvétel idején, vagyis a negyvenes évek végén, lépett fel költészetével a kiválasztottság tudatával. Utalt Juhász mindmáig legfontosabbnak számító művére, az 1954-ben megjelent Tékozló országra is, mely szerinte párhuzamba állítható többek között Allen Ginsberg nagy hatású Üvöltésével. Sumonyi Papp Zoltán, a Magyar PEN Club elnöke felidézte, mekkora hatást tettek rá vidékről Budapestre költőző kisdiákként Juhász versei az ötvenes évek közepén. Szerinte ma is vannak olyan vidéki diákok, akik megértenék ezt a lelkesedést a szintén népi származású költő sorait olvasva.
Vasy Géza, a Magyar Írószövetség elnökségi tagja a 800 éves magyar költészet egyik csúcsteljesítményeként méltatta Juhász költői életművét, utalva arra is, milyen komoly szerepet játszott A tékozló ország az 1956-os forradalom szellemi előkészítésében. Pomogáts Béla irodalomtörténész kiemelte: Juhász költészete mindig segített neki abban, hogy a történelmi megpróbáltatások közepette se veszítse el az őt megtartó szellemi országot, s ő is A tékozló országból idézett, az őt követő Esterházy Péter pedig elárulta – vagy csak rögtönözte –, hogy az előtte szólók mind az ő kérésére idézték Juhász legnagyobb művét. Végül Konok Tamás festőművészé és magáé Juhász Ferencé volt a zárszó, majd a közönség megtekintette azt a nemrég készült rövidfilmet, amiben számtalan barát és pályatárs vallott a költőhöz fűződő viszonyáról.
