Kováts Kriszta új zenekarával budapesti legendákról, helyekről és emberekről énekel új lemezén, amit szeptember 29-én mutat be a Pepita Ofélia Bárban.
Felidézi Füttyös Gyurit, aki a nők fenekét csapkodta egy újsággal, Seress Rezsőt, aki a Kispipában írta meg a Szomorú vasárnapot. A Thököly úti kőbe vésett asszonyt, aki a mai napig várja haza a férjét. Énekel Karádyról, Jávor Pálról, Domján Editről, Molnár Ferencről, Rejtő Jenőről. Mesél arról a Szabó családról, aki izgalomban tartott egy országot. Kováts Kriszta szerint a Szabadság-híd nem sokat változott, ahogy megyünk „A híd felé”, ha éppen szakítottunk a szerelmünkkel, bár „Esténként más a Körút”, ahol zár a rossz bár, amelyben hajnalig táncoltuk a „Felejtő táncot”. „Élet, várj még!” – sóhajtunk fel, ha a Várból lenézünk és folytatjuk férfi-női játszmáinkat. „Még úgy ölel át” – sétálunk az óbudai macskaköveken, reménykedünk, hogy talán fogunk „Lófrálni még”, hiszen olyan jó közben bámészkodni és később énekelni róla.
