„Manu Chao szólóban határozottan a gyökerek, a tradíció, a lelazulás és a bárzene felé mozdult el. Szóló előadóként összesen négy, egyenletes színvonalú, szórakoztató és szellemes albumot adott ki. Ezek közül az 1998-as bombasikeres, csupasláger Clandestino a csúcsfavorit” – olvasható az esemény ajánlójában a Facebookon.
Az egykori legendás Mano Negra énekese (polgári nevén José-Manuel Thomas Arthur Chao) koncertje kihagyhatatlan ziccer az élőzene kedvelőinek. A zenei újságírói szakzsargon teljes tára ellőhető egy ilyen koncertajánló kapcsán, nem véletlenül. Az itthon látható sikeres copy paste zenekarok helyett jó alkalom lehet a szombat arra, hogy az eredeti kivitelt megtapasztalja a zenekedvelő.
Manuelito és zenekarának fellépései élmény- és eseményszámba mennek, legyen szó spontán utcai zenélésről, (jó szokásuk, hogy bármikor felbukkanhatnak az adott koncertnek otthont adó város bármely népesebb pontján, egyszerű örömzenélés céljából), de előszeretettel csap át a koncert előtti hangbeállás spontán félórás minikoncertbe is, ahogyan ezt Sopronban és a Hajógyári szigeten is tapasztalhatták.
Aki a milliós lemezeladásokat generáló világslágerre (Bongo bong) kíváncsi, annak ott a YouTube, a többieknek pedig az a máshonnan meg nem tapasztalható lúdbőrös, energiával teletömött latin-punk-ska-reggae zenei mámor, amit szeptember 7-én szombaton este a Budapest Park színpadán papírforma (de nem rutin) szerint borítékolhatóan a várhatóan telt házas tömeg arcába borítanak. Előzenekarként a Bohemian Betyars látható.
A sikerek ellenére sztárallűrmentes Manu negyedjére látogat Magyarországra. 2002-es Petőfi Csarnok-beli koncertjét egy áramszünetekkel tarkított szigetes koncert követte 2007-ben (a sztori szerint az előttük fellépő Quimby énekesével, Kiss Tibivel ugyanolyan típusú gitárt használó Manu jót gitározgatott a backstage-ben, a közös dalra viszont még várni kell), majd jött 2008 és a VOLT Sopronban. Közben egy ajánlott zenei irodalomnak is beillő koncertalbum (Baionarena), cimborázás Emir Kusturicával, és dalban tisztelgés az argentin futballikon, Maradona előtt.
A koncert napján jelenik meg a Gabo kiadó gondozásában Peter Culshaw Clandestino című könyve. A szerző öt évig követte Manut szerte a világon – Barcelonában, New Yorkban ivott vele bárokban, az utolsó pillanatban meghívták egy jótékonysági koncertre a Szahara közepén álló menekülttáborba, Mexikóban a drogbandák rémtettei miatt elmaradt koncertekre, vagy Buenos Airesbe, ahol Manu egy elmegyógyintézet lakóival készített közös lemezt.
