Az idén 58 éves Mo munkásságának kezdetére visszaemlékezve úgy fogalmazott: az 1980-as évek a cenzúra ellenére is igazi arany éveknek számítottak. Akkoriban számos téma számított tabunak, az írók ugyanakkor örömmel próbálkoztak megdönteni a tabukat, „a cenzúra motivációt adott és ad máig az íróknak” – fogalmazott Mo. A tavalyi irodalmi Nobel-díjas hozzátette: ez nem jelenti azt, hogy a tabuk segítették a minőségi irodalmi munkák számának emelkedését.
Mo Jen tavaly decemberben – díjának stockholmi átvétele előtt – úgy fogalmazott a cenzúráról: csakúgy, mint a reptéri ellenőrzés, szükséges rossz. Kijelentése miatt sokan kritizálták, felemlegetve hogy túl szorosan fűződik a kommunista párthoz, sosem kritizálja, mintegy „állami íróként” tevékenykedik.
Az írók felelősségéről Mo a South China Morning Postnak úgy nyilatkozott: nem gondolja azt, hogy kerülniük kellene a társadalmi kérdéseket, ugyanakkor nem is felelősségük az, hogy súlyos és bonyolult társadalmi problémákról írjanak. Mindenkinek meg kell adni a szabadságot, hogy eldöntse, miről akar és tud legjobban írni, legyen az szerelmes, történelmi vagy tudományos-fantasztikus mű – véli Mo Jen.
A nyilvánosságot legszívesebben kerülő író a Nobel-díj elnyeréséről úgy fogalmazott: megzavarta békés életét. Az elmúlt évben számtalan felkérést kapott, s teljesen zavartnak érzi magát. Az életben ugyanakkor nincs „ingyenebéd” – jelentette ki, hozzátéve: a Nobel-díj és az azzal járó hírnév árát is meg kell fizetni.
Mo korábban már „panaszkodott” felkapottsága miatt, sőt áprilisban egy irodalmi fórumon nyilvánosan is felkért mindenkit: ne hívják rendezvényekre, mert nem fog elmenni. Terveiről akkor annyit mondott, reméli, minél előbb lehetősége lesz rá, hogy visszatérjen íróasztalához, és nagyon szívesen tenne valami jót a kínai társadalomért, de név nélkül.
