Ne félj! Még üzent halála előtt a Nobel-díjas költő

Végső búcsút vettek hétfőn Seamus Heaney Nobel-díjas ír költőtől a dublini Szent Szív-templomban.

A 74 éves korában pénteken elhunyt ír költőt, a kortárs angol–ír líra legjelentősebb alakját később az észak-írországi Bellaghyban helyezik örök nyugalomra. A gyászolók között volt Bono és a U2 ír rockegyüttes többi tagja, Enda Kenny ír miniszterelnök és Michael D. Higgins ír elnök. A búcsúztatón megjelent továbbá Martin McGuinness, Észak-Írország kormányfőhelyettese, Gerry Adams, a Sinn Féin párt vezetője, Alasdair McDonnell, az SDLP vezetője és Mary McAleese korábbi ír elnök.

A művészvilág képviselői közül mások mellett Stephen Rea hollywoodi színész, Paddy Moloney, a tradicionális népzenét játszó The Chieftains tagja és Paul Brady énekes-dalszövegíró jelent meg a szertartáson – adta hírül a BBC News.

A ceremónián részt vevő családtagok között volt a költő özvegye, Marie és három gyerekük, Christopher, Michael és Catherine Ann. Heaney a feleségéhez intézte utolsó szavait – árulta el beszédében a fia. Mint elmondta, a halála előtt mindössze pár perccel küldött szöveges üzenetben a költő latinul írta feleségének, hogy „noli timere”, vagyis „ne félj”.

A szertartáson felolvasták Heaney The Given Note című versét, majd a tradicionális ír zenét játszó Liam O’Flynn adott elő egy számot. A templomon kívül felsorakozó gyászolók tapsviharban törtek ki, mikor a költő koporsóját elvitték a helyszínről.

Észak-Írországban vasárnap irodalmi esten emlékeztek Heaney-re. A belfasti Lyric Theaterben tartott ingyenes estre egyetlen éjszaka alatt elkapkodták az összes jegyet. Az esten felolvasást tartottak az író verseiből, és búcsút vettek tőle barátai, tisztelői.

Seamus Heaney 1939 áprilisában született Észak-Írországban, egy Toomebridge-hez közeli farmon. Kilenc gyermek közül ő volt a legidősebb, és mivel tehetségesnek bizonyult, lehetősége nyílt rá, hogy tanuljon. Tizennyolc évesen Belfastba költözött, és a Queen’s University angol szakos hallgatója lett. Eleinte idegenül érezte magát a városban, hamarosan azonban belépett a 20. századi angol líra történetének egyik legnagyobb hatású költői csoportjába, ahol igazi otthonra lelt. Nemsokára az ulsteri reneszánsznak nevezett csoportosulás vezetőjeként tekintettek rá.

Első köteteiben Heaney költészetét a gyermekkori emlékek, a vidéki élet és az élet körforgása határozza meg. De hamarosan megjelentek a sziget történelmét feldolgozó, illetve a megosztottságot motiváló ideológiai-politikai kérdéseket megfogalmazó költemények is. A mélybe ásó, a múltat szó szerinti és átvitt értelemben egyaránt az ír sziget lápos talajában kereső költői nyelve már első önálló, Death of a Naturalist című kötetében is teljes gazdagságában jelenik meg. A múlt és jelen együttélését ugyanakkor kritikusai szerint leghatásosabban a negyedik, North című kötetében mutatta be. Figyelme később a mitológia felé fordult. Ennek az iránynak lenyomata a középkori ír nyelvből fordított Sweeney Astray, valamint a Station Island című kötetek.

Belfastból Dublinba költözött, ahol a Carysfort College tanára lett. A nyolcvanas években számos alkalommal oktatott az Egyesült Államokban, később Oxfordban kapott állást. 1995-ben költészetének „a mindennapok csodáit és a velünk élő múltat felmagasztaló lírai szépségét és erkölcsi mélységét” Nobel-díjjal ismerték el.

Pályája későbbi szakaszán írt verseiben hangsúlyos szerepet kapott az európai szellemi hagyomány, a középkori és az antik irodalom. 2006-ban T. S. Eliot-díjjal ismerték el életművét.

A katolikus ír sziget döntően protestáns részén katolikus családba született Heaney életét és költészetét alapvetően meghatározta szülőföldje kettéosztottsága. A véres konfliktusokba torkolló szembenállás számos alkalommal jelenik meg a műveiben, annak ellenére, hogy nyíltan politikai verset keveset írt a pályafutása alatt.

(fib)