Quartzbox: festék és homok találkozása

Cakó Dániel és Hidvégi Áron közös produkciója, a Quartzbox a homok és a festék egyidejű használatával újította meg a homokanimációt.

– Mikor fogalmazódott meg bennetek a Quartzbox ötlete? Gondolkoztatok már az egyetemen is azon, hogy jó lenne a diploma után közösen alkotni, vagy csak később jutott ez eszetekbe?
Cakó Dániel: – Az egyetem után pár évvel, 2011-ben kezdtünk ezen gondolkozni. Egy művésztelepről jöttünk vissza, akkor fogalmazódott meg a gondolat, hogy szeretnénk kezdeni valamit a két művészeti ággal együtt. De a hogyanról akkor még nem volt határozott elképzelésünk.
Hidvégi Áron: – Evidens volt, hogy magát a homokanimációt szeretnénk valahogyan megújítani. Kezdetben elég sok ötletünk volt a kivitelezéssel kapcsolatban, az első asztalunkat például falapokból raktuk össze egy nyári vakáció alatt. Kíváncsiak voltunk, hogy működhet-e egyáltalán, ha két szinten dolgozunk és kivetítve is megfelelően látszanak-e a képeink. Kiderült, hogy abszolút működőképes, és nagyon látványos is.

Hidvégi Áron (balra) és Cakó Dániel a Magyar Tudományos Akadémián

Fotó: Facebook

– A homokanimációt, gondolom, édesapád révén tanultad meg. Téged ez érdekelt korábban is? Jó, hogy a szobrászat mellett van még egy lehetőséged kibontakozni?
C. D.: – Amikor húszéves voltam, édesapám kitalálta, hogy tanuljam meg a homokanimációt. Nekem mindig nagyon tetszett, ahogyan ő dolgozott, szerettem volna megtanulni tőle a különböző fogásokat. Kezdetben az ő számait tanultam be és ezek segítségével sikerült a közönséget megismernem, fellépési rutint szereznem. A Quartzbox esetében viszont a homokrajzolásnál egy új, saját stílust akartam felépíteni.
H. Á.: – Amit Danival elkezdtünk, azt abszolút a saját produkciónknak érezzük, lényegében a festéssel kiegészülve egy újabb dinamikát adunk a homokanimációnak. A szintetikus anyag, a festék és a természetes anyag, a homok közös érvényesülése mutatkozik meg a Quartzboxban. Egy nagyon érdekes, lendületes összjátékot hoz létre a két anyag együtt.

– Mennyi idő alatt készültek el az első produkciók?
H. Á.: – Egy-másfél év alatt nagyjából, ez alatt az asztal fejlesztésével és saját történetek kitalálásával foglalkoztunk. Közben haladni szerettem volna a festéssel, Dani pedig a szobrászkodással.
C. D.: – A Quartzbox előnye, hogy a két szint több mindent enged meg. Amit a homok önmagában nem, azt az alsó, a festett képek szintje igen. Esetenként azt, hogy Áron különböző dolgokat becsempésszen az alsó üveglapra – a sablonoktól kezdve a buborékokig olyan apróságokat, amik valamilyen különlegességet adnak az előadásnak, úgy, mint a New York videó végén látható buborékok. Rengeteget agyalunk, hogy milyen kisebb effekteket csempészhetünk be az egyes sztorikba.

Bevetésen

Fotó: Facebook

– A legelső videótok a Mátrix volt?
C. D.: – A Gladiátor és a Mátrix, de a Gladiátort, ami most a leghosszabb, azt újravettük. Minden egyes gyakorlással fejlődik/fejlődött a technikánk, próbáról próbára változik, gyorsul. Minél nagyobb rutinja lesz az embernek, annál gyorsabban tud a homokkal rajzolni. Én a homokozást jó pár évre abbahagytam és fel kellett elevenítenem. Az a jó a homokban – szemben a szobrászattal –, hogy gyorsabb folyamat. Megrajzolom és el is törlöm.
H. Á.: – Az utóbbi időben az imázsfilmek felé kezdtünk nyitni, a Párizsról és New Yorkról készült videónk után Budapest következik.

– Mindegyik videótok rövidebben vagy hosszabban, de más történetet dolgoz fel. Ki van előre számolva, hogy a homokrajz és a festett kép hányadik percben találkozzon?
H. Á.: – Igen, úgy alkottuk meg a számainkat a gyakorló folyamatok alatt, hogy egy adott jelenetet ugyanarra a másodpercre készítsünk el. Nagyon fontos az időzítés, meg vannak határozva a motívumai az előadásnak, amiket a stopperóra indítása után egyszerre kell, hogy elkészítsünk.
C. D.: – Az összjáték nagyon fontos, hiszen Áron gyakran pont akkor illeszt be egy sablont az alsó üvegre, amikor én még javában rajzolok, és néha nem látom, mikor kezdi el a sablont kifesteni. Olyankor észrevétlenül jelt ad nekem, hogy lássam, hol tart és folytatjuk tovább. Nem csúszhatunk meg, nagyon erős csapatmunkára van szükség minden előadáshoz.

– A fellépésekre mennyit készültök, mikor kezdtek el próbálni?
C. D.: – Felkéréseknél napokkal előtte elővesszük a kért számot és szinte egész nap újra és újra elpróbáljuk. Egy speciális szám esetén a megrendelők szeretik saját ötleteiket viszontlátni a képkockákban, ezért időbe telik kitalálni, hogyan fűzzünk láncra egy-egy történetet, kidolgozzuk a motívumokat és folyamatosan próbálunk.
H. Á.: – Fontos, hogy a felkészülés alatt külön is dolgozunk: amíg én megtervezem, majd kivágom fóliából a sablonokat, addig Dani külön rajzol a homokba. Amikor úgy érezzük, készen vagyunk mindketten, akkor kezdünk közösen, zenére próbálni. Speciális felkérés esetén ez a felkészülési idő két hét is lehet.

– Legközelebb mikor és hol léptek fel?
C. D.: – Nagyon szeretnénk külföldön is megmutatni a produkciót, mert egyrészt új, másrészt a homokanimációt páran elkezdték utánozni a nagyvilágban, de szerencsénkre eddig senki nem volt olyan kreatív, hogy ki is egészítse valamivel. Legutóbb Németországból és Dubajból kerestek meg, aminek nagyon örülünk. Természetesen Magyarországon is szeretnénk továbbra is fellépni, de nagyon szívesen megyünk külföldre is.
H. Á.: – Jelenleg épp egy nagyobb anyag összeállításán dolgozunk, szeretnénk készíteni egy DVD-t, amin az összes videónk rajta van. Ennek a bemutatója a Brody House Studiosban, szeptember 18-án lesz, melyet összekötnénk egy-egy élő performance-szal és külön-külön kiállításokkal: azaz én a képeimet, Dani a szobrait állítja ki.