„Ez szobor, és nem Tamás” – szögezte le lapunknak a szoboravatás után Bereményi Géza, a dalszövegek szerzője, de hozzátette, hogy nagyon örül az alkotásnak. Az író erre az alkalomra új szöveget írt a Levél nővéremnek című közös albumuk A levél kezdete című dalához, Szevasz, Tamás címmel. „Szobor lettél, nagy változás, [ ] Állj itt, Tamás, és mutasd azt, ami a legjobb a keserves, múlékony időben – a változást!” A Levél alkalmi változatát Másik János és Novák János adta elő a Gellért téren. Másik János énekesként ezen az albumon is társa volt Cseh Tamásnak, ahogy zeneszerzőként és az egykori Ad Libitum együttes tagjaként Novák János is.
Fantasztikus figura volt
Fotó: Tóth Tibor
A szoboravatáson beszédet mondott Simicskó István, a kerület országgyűlési képviselője, ifjúságért és sportért felelős államtitkár, Csomós Miklós oktatási és kulturális ügyekért felelős főpolgármester-helyettes és Hoffmann Tamás, Újbuda polgármestere. A főpolgármester-helyettes láthatóan nehezen talált szavakat – mint mondta, furcsán érzi magát, mert még soha nem vett részt olyan ember szobrának avatásán, akit személyesen ismert. „Cseh Tamás számomra nem halt meg, tovább él a dalaiban” – mondta.
„Cseh Tamás lelki közösségünk halhatatlan tagja” – fogalmazott Simicskó István. Szerinte a művész életútja, alázata arra tanít minket, hogy a csodák legtöbbször csendben történnek.
„Cseh Tamás életművének megőrzésében és átörökítésében az egész főváros, sőt az egész nemzet érdekelt. Művészetével és egész lényével egy elnyomó rendszer ellen szólt úgy, hogy hangja hiteles és érthető volt. Még azok is tapsoltak neki, akiknek a világát nevetségessé tette” – mondta beszédében Hoffmann Tamás, utalva a Cseh–Bereményi-daloknak a rendszerváltás előtt betöltött szerepére.
A szobor avatásán jelen volt Cseh Tamás özvegye, Császár Bíró Éva is.
A dalnok szobrának elkészítésére meghívásos pályázatot írt ki Újbuda önkormányzata 2011-ben. A szakértőkből álló bizottság Majoros István pályázatát ítélte a legjobbnak. Az eredeti szobor indiánként, ágyékkötőben ábrázolta volna Cseh Tamást, aki Füst a Szemében néven a bakonyi indiánozás alapítója és vezetője volt. Cseh Tamás családja és több művész és indián barátja sem találta rokonszenvesnek ezt az ötletet, ezért végül a most látható szobor került a Gellért térre. A „kószáló dalnok” figurája gitárral, felhajtott kabátgallérral a szobrász pályázatában B tervként szerepelt.
Szobor és alkotója
Fotó: Tóth Tibor
Majoros István azt mondta: elfogadta a kompromisszumot, mert fontos volt számára, hogy megtalálja a közös hangot azokkal, akik szerették Cseh Tamást. „Fantasztikus figura volt” – mondta a művészről Majoros. Elmondása szerint nagyon megtisztelő feladat volt számára a szobor elkészítése. Az alkotás talapzatán a Nincsen más című dal sorai olvashatók: „Nincsen más ebben a dalban, nincsen más, csak egy utca, ahol valaha laktam, és még egy délelőtt.”
